Aki Istennel találkozik, az más emberré lesz — mondta Schönberger Jenő püspök vízkereszt ünnepén a szatmárnémeti székesegyházban. 11 órától mutatták be a szentmisét, melynek elején Schönberger Jenő asszisztenciájával a székesegyház jobb oldali apszisában levő mellékoltárhoz vonult. Ott megáldotta a sót, és az edényekben elhelyezett vízbe hintve azt megáldotta a vizet is. Az új szenteltvízzel aztán meghintette híveit, így vonult a főoltárhoz, ahol elkezdte a legszentebb áldozat bemutatását.

Homíliájában a főpásztor Isten kereséséről, megtalálásáról és az abból fakadó keresztény küldetésről, az evangélium hirdetésének fontosságáról beszélt. Azt kérte híveitől, legyenek útmutatók mások számára, vigyék el a megszületett Jézus örömhírét azoknak, akik még nem hisznek igazán. „Aki befogadja az evangéliumot, annak a lelkében feltündöklik a világosság, annak az életében minden érthető lesz. Ő maga is világossággá változik. De ez a világosság nem kényszeríti rá magát senkire. Isten várja, hogy megkeressük őt, és engedi, hogy azok, akik őszintén keresik, meg is találják. És ha nagyon sokan vannak, akik még nem fogadják be a világosságot, akkor a mi feladatunk az, hogy számukra mi legyünk az útmutatók, a világosság, az evangélium hirdetői, tanúságtevői akár alkalmas, akár alkalmatlan. (…) Az evangélista azt írja, hogy amikor a napkeleti bölcsek meglátták a csillagot megállni a ház fölött, bementek, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával együtt. Nekünk is be kell mennünk Jézushoz. Nem kell várnunk, hogy Isten jöjjön. Ő már eljött, mindent megtett, amit tehetett. Most a mi feladatunk, hogy a napkeleti bölcsekhez hasonlóan fáradságot, áldozatot nem kímélve keressük és találjuk meg a Messiást. Ez a keresztény ember feladata: folyamatos istenkeresés. Mindenben keressük Istent, az ő szeretetét. És ha megtaláltuk, akkor a bölcsekhez hasonlóan boruljunk le előtte. Ez a hódolat, tisztelet, ami Istennek jár egyedül. De olvassuk, hogy a bölcsek ezután más úton tértek vissza hazájukba. Ennek van egy szimbolikus jelentése is, mégpedig hogy aki Istennel találkozik, az más emberré lesz, az már nem tud tovább úgy élni, ahogyan addig élt, annak megváltozik a gondolkodása, a viselkedése, a beszéde, a világról alkotott felfogása. Ez jellemezze a mi életünket is, valahányszor szentgyónást végzünk, áldozáshoz járulunk! Legyünk jobb emberek! Az egész életünk haladás ezen az úton, amelyen gyakran elesünk. De mi fel akarunk állni, meg akarunk szabadulni a bűntől, meg akarjuk tisztítani a lelkünket, újra és újra Krisztusba akarjuk helyezni az életünket.”

Schönberger Jenő püspök a szentbeszéde végén kiemelte, hogy vízkereszt ünnepéhez kapcsolódik a házszentelés hagyománya, melyben a keresztények kifejezik, hogy nemcsak a szívükbe, az életükbe, de a házukba is be akarják fogadni Istent. Kinyitnak minden ajtót Isten előtt, és megszentelik vele életük minden szegletét. „A házszenteléskor mi meghívjuk Istent, hogy lépjen be. És ha Isten ott van a családunkban, a családi életünk is más lesz. Ez az a más út, a másképp való élet, amelyen mi haladunk.” A püspök atya ugyanakkor elmondta, hogy a világjárvány miatt engedélyezte papjainak a házszentelések idei elhagyását. Ilyen esetekben a családfő vagy az édesanya átveheti a paptól ezt a feladatot, szenteltvízzel hintve meg a családi hajlékot, és közben elmondva az áldás szövegét, az ilyenkor szokásos imákat.

A szentmise végén a hívek hosszú sorokban várták türelmesen, hogy vehessenek a szenteltvízből, amellyel meghinthetik otthonaikat. A házszentelésekkor amúgy a családok gyertyát gyújtanak, s úgy várják a papot, aki szenteltvízzel és kereszttel lép a házba. A következők hangzanak el ilyenkor: „Békesség e háznak és a benne lakóknak. Uram, hallgasd meg könyörgésünket, és a kiáltásunk jusson elődbe! Könyörögjünk! Áldd meg, Urunk, Istenünk ezt a házat, hogy legyen benne egészség, tisztaság, az erény diadala, alázatosság, jóság, szelídség, a törvény tisztelete és hálaadás az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. És ez az áldás maradjon ezen a házon és a benne lakókon Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. Ezt követően történik a ház szenteltvízzel való meghintése, miközben közösen elmondanak egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és végül a Dicsőséget.

Fotó: Józsa János