Csütörtökön nyílt meg az Élő Népművészet – XVIII. Országos Népművészeti Kiállítás a budapesti Népművészeti Múzeumban — az ötévente megrendezett szemet–lelket gyönyörködtető tárlat a Kárpát–medencei népi kézművesség legjelentősebb seregszemléje, ahol a magas szintű mesterségbeli tudás, a hagyomány és a kortárs alkotói gondolkodás találkozik.

Az országos pályázatra egyéni alkotók és közösségek mintegy 6000 munkával jelentkeztek, amelyekből a tavaszi és nyári időszakban nyolc régiós kiállításon láthatott válogatást a közönség. A Néprajzi Múzeumban ezen régiós kiállítások  legkiemelkedőbb alkotásaiból összeállított reprezentatív, közel 2200 darabos válogatás kapott helyet, amely nemcsak a tárgyakat mutatja be, hanem alkotóikat, a mögöttük álló közösségeket és az általuk továbbörökített tudást is középpontba állítja.

Az alkotások mögött ott van a mesterségek hosszú múltja, a táji kultúrák formavilága, az anyag tisztelete és az a személyes alkotói út, amelynek köszönhetően a hagyomány a XXI. században is érvényes és megszólító tud maradni. 
Külön érték, hogy a pályázók között az egyéni mesterek mellett alkotópárosok és alkotóközösségek is bemutatkoznak — az együtt dolgozó mesterek, egymást kiegészítő alkotók és közösségben gondolkodó műhelyek mutatják meg, hogy a népművészet tudása nemcsak személyes, hanem közösségben élő és továbbadható örökség is.
Emellett minden szakágban a kimagasló eredményt nyújtott alkotók megkapják a Gránátalma díjat, amely rangos elismerésnek számít.

A Borókagyökér Egyesület több kézművese is elismerésben részesült — Keresztes Zoltán fafaragó társalkotóként Farkas Gábor népi iparművésszel közös, Muzsikáló edények: hagyományos fazekastárgyak élőképe alapján tervezett modern hangfal, erősítő és médiaközpont alkotásért. S hogy hogyan is szólnak a kerámiahangszórók, azt volt alkalmuk a szatmáriaknak is meghallgatni tavaly a Lépésházban, a fazekastalálkozón.
Boca Ildikó Erzsébet kosárfonó és alkotásai bronz oklevélben részesültek,és a vámfalui Mali Lőrinc késeit is méltónak találta a zsűri a kiállításra.

Múlt és jelen, jelen és jövő fonódik össze ezen kiállításon — amelynek elsődleges célja az, hogy a mai életkörülményekhez esztétikailag és funkcionálisan is alkalmazkodó tárgyak születését inspirálja. Népi kézművességünk, hagyományos motívumkincsünk, tradicionális kézműves technikáink csak így maradnak fenn, csak így épülhet bele (újra) mindennapi életünkbe ez a vizuális kultúra, amely tárgyi anyanyelvünket alkotja. Az alkotók egyszerre őrzik és alakítják a ránk hagyott örökséget. Egy-egy tárgyban felismerhetők egy-egy tájegység jellegzetes motívumai, színvilága és technikái, ugyanakkor megjelenik az alkotó saját látásmódja, kísérletező kedve és a mai élethez való kapcsolódása is. 

A tárlat 2027. április 11–ig látható  a Néprajzi Múzeumban.

Összeállította:
Szabó Kinga Mária

(Fotók: Erdélyi Hagyományok Háza és Hagyományok Háza)