A várakozás utolsó vasárnapjának üzenetét Daly Attila székesegyházi káplán tolmácsolta. Az igehirdető kihangsúlyozta, hogy immár négy gyertya fénye világítja be az utunkat karácsony felé, nem egy csillag vezet bennünket, ahogy a betlehemi bölcseket, hanem egy egyszerű, kicsinyke fény, mely elég ahhoz, hogy megtörje a sötétség hatalmát. Kitért arra, hogy olyan világban élünk, amit a nehézségek és bizonytalanság puskaporos hordója beárnyékol, egyik napról a másikra változnak dolgok az életünkben, de mégis a szeretet képes legyőzni a sötétséget, és ez a karácsony üzenete, hogy valaki egy kicsiny fényt gyújtott a mi életünkben és a világban, amely irányába ha kézen fogva felsorakozunk egymás mögé, akkor át tudjuk vészelni ezt az időszakot a szeretet erejével. A fényt pedig a mi szerető Atyánk gyújtotta, s ez a kicsinyke fény már elég ahhoz, hogy tudjuk, merre kell mennünk. Azonban ha nem fogjuk egymás kezét, ha fellökjük egymást, és folyamatosan egymásba botlunk az úton, s nem sorakozunk fel a kicsinyke fény után, akkor nem tudunk kijutni ebből a sötétségből, akkor ebben maradunk. „A karácsony előtti rohanásban az Úristen arra hív meg minket, hogy a szeretetét megtapasztalva megéljük az ő közelségét, azt hogy ő a kisded Jézusban egészen közel jött hozzánk, és nem közömbös megpróbáltatásaink, szenvedéseink irányába, az igazi örömöt, békét, biztonságot akarja elhozni nekünk. A szívünkben levő dühöt, haragot, félelmet, megbántottság érzetét helyezzük a kis Jézus szeretete elé, helyezzük az ő jászla elé, és engedjük, hogy ezek legyenek a mi ajándékaink!” — fogalmazott Daly Attila, aki Hám János püspök idézetével kívánta, hogy a hátralévő pár napban tudjuk igazán megélni a szeretet ünnepét.