A zenetudós november 26-án bekövetkezett haláláról a Magyar Művészeti Akadémia és a kolozsvári zeneakadémia is hírt adott.
    Terényi Ede Marosvásárhelyen született 1935-ben, középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte a Bolyai Farkas Elméleti Középiskolában, zeneszerzést Trózner Józseftől, zongorát Chilf Miklóstól tanult, majd a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola zeneszerzési tanszakán Jodál Gábor tanítványaként szerzett oklevelet 1958-ben.
    Az egyetem elvégzése után a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola előadója, kezdetben ellenponttant, majd összhangzattant, az 1980-as évektől zeneszerzést, majd zenedramaturgiát is tanított. Ez utóbbi tantárgy bevezetése a főiskolán az ő nevéhez fűződik. Tagja volt a Magyar Zeneszerzők Szövetségének és a Magyar Művészeti Akadémiának.
    Zeneírói, zenetudományos munkássága egyaránt jelentős, számos zenei tárgyú kötet és esszé szerzője volt.
    Zeneszerzői pályája nagyon sokarcú, stílusa évtizedenkénti jelentős változásokat mutat. Első alkotó periódusát a népdal- és Bartók-hatás jellemzi, ezt követte a szerializmus felé fordulás, a zenei grafika, majd a neobarokk és ezzel párhuzamosan a dzsesszmuzsika felé tájékozódás. Újabb műveit régi erdélyi dallamok mai hangvételű újjáélesztése, modern keretbe foglalása jellemzi.
    Számos zeneműve kapcsolódik szorosan a magyar és az egyetemes irodalomhoz, így száznál is több, a magyar és a világirodalom, valamint a népköltészet remekeihez kapcsolódó vokális zenemű szerzője, amelyek műfaji szempontból is változatosak, monooperáktól oratorikus művekig, kórusoktól dalokig.
    Munkásságát emellett több szimfónia, zongoraverseny, mise, neobarokk concertók, vonósnégyesek, ütőskvartettek, különböző hangszeres szólódarabok, szonáták, monodrámák, dalsorozatok és kétkötetnyi kórusmű körvonalazza.