Jenei Imrét szerda reggel, nagyváradi otthonában érte a halál. Haláláról korábbi klubja, a nagyváradi FC Bihor is beszámolt, illetve Sandu Boc, Jenei Imre közeli barátja is megerősítette a hírt a Gazeta Sporturilor érdeklődésére – írja a Nemzeti Sport.

Jenei Imre 1937. március 22-én született az Arad megyei Bélegregyben. Labdarúgó-pályafutását Aradon kezdte, és 1955-ben ott mutatkozott be a román élvonalban. Egy évvel később Bukarestbe szerződött, ahol előbb a másodosztályú Progresul, majd az élvonalbeli Steaua – akkori nevén CCA – játékosa lett.

A védelem közepén és a középpályán is bevethető Jenei sikeres éveket töltött a fővárosban: 1969-ig három bajnoki címet és négy Román Kupát nyert a Steauával. A román válogatottban 1959 és 1964 között tizenkétszer lépett pályára.

1969-ben engedélyt kapott, hogy külföldre szerződjön: két idényt a török másodosztályú Kayserisporban játszott, majd visszavonult és megkezdte edzői pályafutását.

Elsőként a Steaua második csapatát irányította, 1975-ben pedig átvette az első együttest. A bukaresti klub Jenei karrierjében meghatározó szerepet játszott: összesen hat alkalommal ült a kispadjukon.

A legnagyobb sikert harmadik időszakában érte el. Az általa irányított, Bölöni Lászlóval, Marius Lăcătușsal, Gavril Balinttal, Victor Pițurcăval, Miodrag Belodediccsal és Helmut Duckadammal felálló Steaua 1986-ban bejutott a Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjébe. A sevillai fináléban a Barcelona ellen a rendes játékidő és a hosszabbítás sem hozott döntést, a tizenegyespárbajban pedig Duckadam négy lövést is hárított, így a Steaua történelmi BEK-győzelmet aratott – első és mindmáig egyetlen román klubként.

Jenei 1986 őszén távozott a Steauától, és átvette a román válogatottat, amelyet húsz év után juttatott ki ismét világbajnokságra. Az 1990-es tornán csapata a nyolcaddöntőben, Írország ellen búcsúzott tizenegyespárbajban. A vb után Jenei távozott, majd Debrecenben dolgozott szaktanácsadóként, rövid időre visszatért a Steauához, 1991 végén pedig a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett.

Tőle azt várták, hogy kivezesse Magyarországot az 1994-es világbajnokságra. Jól is kezdett: Ausztriát és az akkor debütáló Ukrajnát is legyőzte, az Anglia és Svédország elleni vereségek után sem csökkent a bizalom. Azonban a sorozat első selejtezőjén Izland váratlanul nyerni tudott a Népstadionban, ami megingatta a pozícióját.

Bár a kapitány maradt, a sorsdöntő mérkőzésen, a Görögország elleni hazai találkozón elszenvedett vereség után lemondott, amit az MLSZ elfogadott.

Később ismét visszatért a Steauához, majd újabb magyarországi felkérést kapott Székesfehérvárról, a Parmalat néven szereplő klubtól. Egészségi problémái miatt azonban még az ősz folyamán távozott.

Ezt követően dolgozott a görög Panioniosznál, Craiovában és újra a Steauánál, rövid ideig ismét a román válogatottat is irányította. A 2000-es Európa-bajnokság után végleg visszavonult az edzősködéstől.

Jenei Imre Nagyváradon élt, felesége a szatmárnémeti származású Gyulai Ilona, világbajnok és kétszeres olimpiai bronzérmes tőrvívó volt. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, visszavonultan élt.

Hírszerkesztő