A ma már kadett, junior korosztályos vívógeneráció is bizonyára ismerte, vagy hallott a neves trénerről, aki életének legnagyobb részét szentelte a nemes sportágnak. 
1954-ben kezdett vívni az egykori nemzetközi mesteredző, Csipler Sándor vezetésével. Tíz évvel később végezte el Bukarestben a testnevelési egyetemet, 1964-ben válogatott edzőnek nevezték ki, majd rövid ideig a Szatmárnémeti Unio SK sporttitkári tisztségét töltötte be. Három évet volt a szatmárnémeti mezőgazdasági líceum testnevelés tanára, de 1968-ban benyújtotta lemondását, hogy Nagybányára igazolhasson, az olimpiai csapatba. 15 évet dolgozott a máramarosi településen vívóedzőként, illetve a régió sporttitkáraként. Közben hívták Marosvásárhelyre, az orvostudományi egyetem vívócsapatához edzőnek, de kitartott a nagybányaiak mellett, ahol több tehetséges tanítványt nevelt fel, többek között az egyetemista világbajnok Ruparcsics Csillát.
Közben szülővárosában is tevékenykedett, hiszen őt kérték fel, hogy készítse fel a román csapatot a müncheni olimpiára. 1983-ban, Haukler István hívására visszatért Szatmárnémetibe, ahol a Sportlíceumban, majd a Sportklubnál kapott edzői munkát. A 2000-es évek közepén nyugdíjba vonult, de közel maradt a víváshoz, hiszen tizenkét éven keresztül — többnyire önkéntesként — vállalt edzői munkát a Szatmárnémeti Sportklubnál. 2010-ben végleg átadta a stafétát a fiatal generációnak, de így is nagyon gazdag múltat tudhat magáénak: 57 éves, megszakítás nélküli edzői munka, ez idő alatt pedig összesen 52 egyéni és csapat bajnoki cím, 11 Balkán-bajnoki és világbajnoki cím.
Sportolóként 1958-ban, Nagyszebenben szerezte meg első bajnoki címét az ifjúsági korosztály tornáján, 1964-ben pedig a szatmári csapattal megnyerte az A-osztályos bajnokságot. 18 nemzetközi versenyre jutott el Langenbacher István, kilenc megmérettetésen zárt az első nyolc között, egy tornán pedig a fináléig jutott, ahol az egyéni háromszoros világbajnok, a szovjet Alekszej Nyikancsikov tudta csak legyőzni őt, így a szatmári sportoló nyakába került az ezüstérem.
Csiszár Ferenc, a Sportklub és a Városi Sportklub érdemes edzője évtizedeken keresztül dolgozott együtt Langenbacher Istvánnal, és fájó szívvel emlékezett vissza rá, hogy az 1970-es években ő volt az, aki kihívta a katonaságból, hogy a nagybányai klubnál vívhasson. Később Szatmáron folytatták együtt a munkát. „Nagyon jó szakember volt, lehet tőle tanulni. Nyugdíjba vonulása után is sokat jött a Csipler-teremben, amikor versenyek voltak, hogy drukkoljon a szatmáriaknak” — emlékezett vissza Csiszár. 

A jelenleg még aktív szatmári párbajtőrvívók közül a többszörös korosztályos bajnok, és nemzetközi viadalokon érmes Alex Oroian pályafutását istápolta, de tanítványai között van az SK jelenlegi edzője, Nagy Lehel is. 
Langenbacher István egyébként a hagyományt tovább adta a családban, hiszen mindkét fia, Aldrin és Andy az SZSK-nál vívtak, ahol hazai és Balkán-bajnoki címeket szereztek. Külföldre költöztek, de ott sem hagytak fel a vívással: Aldrin Spanyolországban egy egyetemi központban edző, míg a fiatalabbik srác, Andy, Németországban tréner.
A Szatmári Friss Újság szerkesztősége és a Sportklub munkaközössége is őszinte részvétét nyilvánítja a gyászoló családnak. Nyugodjon békében!

Pesek Attila