A két önkéntes kiskedvenc-mentő kötelességének érzi, hogy a bajba jutott állatoknak, a hátrahagyott teremtményeknek segítséget nyújtson. Elmondásuk szerint a hátrahagyott és segítségre szoruló állatok száma sajnos igencsak magas Szatmárnémetiben. Mindamellett, hogy a két önkéntes segítséget nyújt a bajba jutott állatokon, aktívan tevékenykednek abban is, hogy szerető családot találjanak számukra, megadva nekik a második esélyt a túléléshez és egy új otthonhoz.

„Örökbefogadás által szó szerint megmenthetünk egy érző lényt, ami amellett, hogy nemes cselekedet, óriási érzelmi elégtételt is ad. Azzal a tudattal élni, hogy esélyt adtunk egy állatnak, aki nekünk köszönhetően van biztonságban, szerintem nagyon jó érzés” — vallja az örökbeadásról és a segítségnyújtásról Domokos Bernadett, a For dogs kutyákért indított önkéntes mozgalom aktív tagja. Ginál Boglárka is hasonló gondolatokat osztott meg. „Releváns tapasztalatból beszélek, 3 örökbefogadott cicusom van. A legfontosabb az örökbefogadásban, hogy megmentesz egy életet, örökké megváltoztatod egy segítségre szoruló állat életét. A zsebednek is kedvezőbb, mint venni egy állatot: az esetek nagy többségében az állat már oltva, féregtelenítve és ivartalanítva lesz, míg egy fajtatiszta állatot még meg is kell vásárolni. Továbbá ezzel motiválsz másokat is, hogy fogadjanak örökbe, minthogy vegyenek egy állatot. Mert felvágni egy cuki örökbefogadott állattal is lehet, nem csak egy fajtisztával. Örökké hálás lesz neked az örökbefogadott állat, még akkor is, ha az elején félős, idővel minden kialakul, hiszen a megmentett állatok nagyon tudnak kötődni a gazdijukhoz. Mert azzal, hogy örökbe fogadsz egy állatot, adsz egy másiknak is esélyt arra, hogy összeszedjék az utcáról és segítsenek rajta az állatmentők.”

Alapvetően nincsen gond azzal sem, tenyésztőtől, esetleg helyi szinten a sokak által ismert ócskasorból vásárolunk házi kedvencet, viszont ebben az esetben nem árt óvatosnak lenni. Domokos Bernadett elmondta, nem tud róla, hogy tudományosan bizonyított lenne, de az a hír járja, hogy egy örökbefogadott, mentett kutyus sokkal hálásabb, mint egy vásárolt háziállat. „Az viszont tény, hogy mi azzal tudunk többet nyújtani nekik, ha nem bátorítjuk a szaporítást. Egy komoly, engedélyekkel rendelkező tenyésztő megkéri az árát az eladásra kínált kölyköknek, hisz sok pénzt fektet a faj tenyésztésébe és garanciát vállal az almaiból származó állatokért. A probléma az, hogy ilyen tenyésztő kevés van illetve, hogy az emberek többségének bár fajkutya kell, olcsón szeretnének hozzájutni. Ezért szaporítóktól vásárolnak, bátorítván őket ezáltal a tevékenységük folytatására. És ott vannak azok a kutyatulajdonosok, akik a hanyagságukból létrejött házi szaporulatokkal ugyanúgy elveszik az esélyt a menhelyen, vagy utcán élő kutyáktól/cicáktól” — hívta fel a figyelmet Bernadett.

A két önkéntes állatvédő arról is beszámolt, hogy az örökbefogadás, illetve a boltból, tenyésztőtől történő vásárlás miért osztja meg ennyire az embereket. „Az emberek több okból is elzárkóznak egy keverék kutya adoptálásától. Ezek közül említenék néhányat: bizonyos fajokhoz „ragaszkodnak” (sokszor anélkül, hogy ismernék a fajta jellemzőit), nem bíznak a keverék (főleg idősebb) kutyákban, azt hiszik, hogy kiszámíthatatlan, „ki tudja mit hordoz a génjeiben”, az adoptálások mindig írott szerződés nyomán történnek, ami nagyobb felelősséggel jár, hisz az örökbeadó fenntartja a jogot, hogy ellenőrizze/látogassa az állatot. Ezt sokan nem vállalják, mert azt hiszik, hogy szerződés nélkül nem tartoznak akkora felelősséggel és nincs ki elszámoltassa őket probléma esetén” — sorolta Domokos Bernadett.

Ginál Boglárka szerint sokan nem tudják beazonosítani mekkora probléma a kóbor és gazdátlan állatok helyzete, hány állat vár gazdira a menhelyeken és az utcákon, viszont ha sikerülne szembesülnie a valósággal, lehet megdöbbennének és máshogyan döntenének. „Akik fajtatiszta állatot vesznek, azt tarthatják szem előtt, hogy az állat hogyan néz ki, milyen színű a szeme és a bundája. Egy gazdi nélküli, keverék állatban ettől több van. Ők tudják milyen szenvedni az utcán, biztos élelemforrás nélkül, tele parazitákkal, betegségekkel és amikor rájönnek, hogy megmentik őket, megadnak nekik mindent, ami hiányzott az életükből, tudjuk, hogy milyen érzés. Kimondhatatlan! Emellett sajnos nehéz megbízható, törvényes forrásból, fajtatiszta állatot venni, ahol biztosítani tudnak arról, hogy az anyukák, akik életre hozzák a kölyköket megfelelő kondícióban van tartva és szeretve vannak. Sajnos tény, hogy sokan az anyuka állatokat csak pénzforrásnak tekintik.”

Kallós András