Valószínűleg kevesen tudják, hogy 2021 a gyümölcsök és zöldségek nemzetközi éve, az Egyesült Nemzetek Szervezete táplálkozással kapcsolatos cselekvési évtizedének részeként — azzal a „hátsó szándékkal”, hogy tudatosabbá tegye a gyümölcs- és zöldségfogyasztást, és nemcsak az egészséggel kapcsolatos jótékony hatások miatt, hanem a gyümölcs- és zöldségtermelés fenntartható növelése és a veszteség (magyarul: élelmiszer-pazarlás) csökkentése érdekében is.

Persze a mentalitásváltás nem egyszerű feladat — évszázadokon keresztül volt érvényben „a zöldség a szegények étele, a gazdagnak hús dukál” elv, amelynek uralma csak a múlt század derekán kezdett megdőlni, ám a rendszeres és tudatos zöldség-gyümölcs fogyasztókat még most is főként az „egészségmániásokkal”, diétázókkal, „fitnesz- és fittőrültekkel” azonosítják, s bár modern kori fogyasztói társadalmunk jóval több zöldséget, gyümölcsöt vásárol, fogyaszt, érdeklődése elsősorban a bevásárlóközpontokban kapható, különleges, egzotikusabb termékek felé irányul, mintsem a kőszegremetei alma, érmihályfalvi barack, perecsenyi murok felé.

„Románia az utolsó helyen áll Európában a gyümölcs- és zöldségfogyasztásban. Íz és minőség tekintetében még mindig nagyon jól állunk — amit a szakemberek is megerősítenek. Ezt ki kell használnunk. Az Európai Fenntartható Fejlődési Héten arra buzdítjuk az embereket, hogy fogyasszanak minél több gyümölcsöt és zöldséget, hozzájárulva ezzel az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemhez és a havi költségek csökkentéséhez is. Ez az egészséges táplálkozás és a fenntartható életmód egyszerű titka” — fogalmazott Borbély László államtanácsos, a Fenntartható Fejlődés Főosztály koordinátora a Gyümölcsök és zöldségek nemzetközi éve konferencián. A találkozón hazai és nemzetközi szakemberek osztották meg a résztvevőkkel a legjobb adminisztratív és szakpolitikai intézkedéseket az ökológiai mezőgazdaság és zöldségtermesztés területén mind a termelők, mind a fogyasztók számára, de szó esett a folyamatban lévő európai jogszabályváltozásokról, a rendelkezésre álló finanszírozási forrásokról, az innovációról és a termesztési rendszerek védelmének lehetőségeiről is, illetve táplálkozási szakemberek és séfek is hasznos ötleteket adtak egyrészt ahhoz, hogyan lehet minél több zöldséget és gyümölcsöt beilleszteni a napi étrendbe, másrészt a már nem tökéletes épségű termékek felhasználásával kapcsolatban. 

Nagyon tékozló a „mindig frisset” elv

Elképesztő mennyiségű a háztartási élelmiszer-pocsékolás, és a kukában landoló „szemét” 48%-a gyümölcs és zöldség, de az ellátási láncban szereplők (lerakatok, bevásárlóközpontok, éttermek stb.) is ezeket dobják szemétbe a legnagyobb mennyiségben.

A zöldségek és gyümölcsök nemzetközi éve, illetve az Európai Fenntartható Fejlődési Hét kapcsán került a figyelem középpontjába az élelmiszer-pazarlás talán legvaskosabb szegmense — hiszen romlandóságuk miatt a zöldségek és gyümölcsök különös figyelmet igényelnek minőségük és biztonságos fogyaszthatóságuk fenntartásának szempontjából, és termeléstől egészen a fogyasztásig megfelelően kell őket kezelni. No meg a vásárlókban tudatosítani, hogy egy apró pötty az almán, egy fonnyadtabb levél a salátafejen még nem a világ vége, attól még az egész gyümölcs/zöldség fogyasztható (lenne). Egyébként a háztartási élelmiszer-pocsékolás legnagyobb részét, 48%-át a gyümölcs és zöldség teszi ki (ezt követi jelentős lemaradással a főtt étel, a sütőipari termékek, majd a tejtermékek s utolsóként, mindössze 5%-kal a hús és húskészítmények — mintegy tökéletesen vázolva, hogy értéktárunkban melyik termék milyen helyet foglal el). Persze a háztartási élelmiszer-pazarlás csak az érem egyik oldala — a másik oldalát az ellátási láncban szereplők (főként lerakatok, bevásárlóközpontok) alkotják, akik szintén jeleskednek a zöldség- és gyümölcspazarlásban. Igaz, épp a nemzetközi év kapcsán több áruházlánc is elindította a Tökéletesen tökéletlen akciót: esztétikai hibás, ám minőségileg kifogástalan zöldséget-gyümölcsöt kínálnak vásárlóiknak — amivel a termelőknek, beszállítóiknak is segítenek, hiszen a nem teljesen tökéletes külsejű, zömében formai vagy héjhibás, ám élelmiszer-biztonsági szempontból kifogástalan alma, krumpli vagy murok nem a szemeteskonténerben végzi.

Csak a „tökéletes” a jó

Természetesen „válogatósságunk” kialakulásáért javarészt a reklámok felelősek, hiszen azokban mindig minden zöldségből és gyümölcsből a legtökéletesebb példány szerepel, belénk sulykolva, hogy csak a tökéletes a jó — azt viszont már jóval kevesebben tudják, hogy a reklámfilmekben szereplő termékek legtöbbje nem valódi zöldség vagy gyümölcs, hanem (épp a tökéletesség érdekében) műanyagból, zseléből készített utánzat.

Amikor vásárolni indulunk, akár piacra, akár üzletbe, tartsuk szem előtt: nem csak a legfrissebb, legszabályosabb, legesztétikusabb zöldség-gyümölcs tápláló, fogyasztható — ennek tudatosítása legalább olyan fontos, mint a tárolás megfelelő formájának kiválasztása. És persze, ha van választási lehetőségünk, mindenképp a hazai termékeket vásároljuk, mert frissebbek, és hosszan tartósságuk nincs mindenféle vegyszerrel megerősítve. Arról se feledkezzünk meg, hogy bizonyos gyümölcsök, zöldségek érési folyamata a betakarítás után is folytatódik, azaz a szállítás és tárolás során is tovább érnek — ezért vásárláskor figyelembe kell venni, hogy mikor szeretnénk felhasználni. Jó tudni, hogy a friss gyümölcs és zöldség esetében az érési folyamat a legtöbbször lassítható a hűtőben való tárolással, míg a félbevágott, feldarabolt terményeknél pedig kiemelten fontos a hűtés, hisz feldolgozott állapotban felgyorsulnak a romlási folyamatok. Viszont például a murok a hűtőben fagyási sérülést szenvedhet, a banán pedig hamarabb barnul, de azt is kevesen tudják, hogy a szilva gyorsabban érik, ha a banán társaságába kerül. Ezek a körülmények mind befolyásolják a fogyaszthatósági időt, éppen úgy, ahogy a termék szállítása is — a szállítási távolság növekedésével a szén-dioxid-kibocsátás jelentősen nőhet, és nagyobb a termékek hűtésére fordítandó energia is. Egy tanulmány például kimutatta, hogy a helyi termesztésű almák előállításához, szállításához 87%-kal kisebb szén-dioxid-kibocsátás köthető, mint a külföldről behozott almákéhoz. Emellett minél messzebbről szállítják a termékeket, annál nagyobb eséllyel nyomódnak és sérülnek meg útközben, ami élelmiszer-hulladékok keletkezéséhez vezethet.

Szabó Kinga Mária