Az eddigi kutatások során Török József megjelölt olyan pontokat, ahol ásatásokat végeznek, és a volt településhez tartozó leletekre bukkanhatnak. Gelényes nyomait már korábban megtalálta Török József, amikor Németi János régésszel végeztek ásatásokat. Ekkor bukkantak rá a harmadik-negyedik századi császárkori agyaggödörre. Abban az időben egy vandál közösség élt ezen a területen, a nyomai más közeli területen is megtalálhatók. A házak körülbelül száz méterre helyezkedtek el egymástól, abban az időben nem építettek egymáshoz közel az emberek.
Nem messze attól a helytől, ahol a késő Árpád korabeli, korai Anjou-kori leletekre bukkantak, a későbbiekben olyan tárgyakat tártak fel, melyek alapján arra következtetnek, hogy Gelényes település létezett, s ennek bizonyítására újabb ásatásokat terveznek — tájékoztatott Török József. Ott található a neve a katonai térképeken is, de 1400-tól már csak mint puszta. Ezt a pusztát magukhoz csatolták a vetésiek. Abban az időben ennek a területnek a közelében haladt el a Szamos folyó, most is látható itt egy kiemelkedés. Ennek egyik oldalán volt Gelényes, a másik oldalon ásták meg a császárkori agyagot. Vannak olyan dokumentumok, melyek azt igazolják, hogy az 1700-as években még létezett Gelényes, és volt temploma is. Ezek a dokumentumok elárulják, hogy a települést később újraépítették. Az 1300-as évek első harmadától Gelényesen tartották a megyegyűléseket. Ez ellen tiltakoztak a gelényesiek, a szatmári várnál tiltakozó megmozdulásokat is tartottak. Mindaz, amit eddig feltártak, a véletlennek köszönhető, ezentúl tudományos módszerekkel és eszközökkel folytatják a feltárást olyan helyeken, ahol minden bizonnyal a településen használt tárgyakat hozhatnak a felszínre.
A Vetést a főúttal összekötő út bal oldalán végzett ásatásokon az első réteg eltávolítása után egy gödör jól látható kontúrjai bontakoztak ki. Az ásatást Gindele Róbert szakrégész vezette, amelyen Török József mellett három hetedik osztályos diák is részt vett. A megtalált kerámia kitűnő kormeghatározó, ugyanis erre a periódusra jellemző római pecsételt kerámia is előkerült, és valószínűleg egy germán jellegű népesség hagyta ránk. Az 1700 éves leletek Vetés történelmi múltját gazdagítják, melyek a helytörténeti múzeum gyűjteményét gyarapítják. A feltárások során egy ismeretlen desztinációjú, kettős, ovális, körülbelül 3x1 méteres gödröt fedeztek fel, amit betemettek kerámiával, csontokkal, hamuval és háztartási hulladékkal, ugyanis egy közelben lévő ház tartozéka lehetett. A felszínre került leletek korát Kr. után 220–300 köré sorolta be Gindele Róbert. A népcsoport, amelyik használta, germán, közelebbről vandál törzs lehetett, amely Kr. u. 160–180-ban jött a szatmári tájakra északról, éppen akkor, amikor a Római Birodalom válságban volt. A vandálok a gótokkal együtt zaklatták a Római Birodalmat, ám később a hunok nyomására elhagyták ezt a területet, és Észak-Afrikába vándoroltak, ahol megalapították a vandál királyságot — tette hozzá Török József.