A Szegedi Tudományegyetem Biológia Intézete és a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete szervezésében február 5–7. között a Szegedi Tudományegyetemen megrendezték a XV. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében című tudományos konferenciát, amelyet a szakemberek a magyarországi „botanikai és természetvédelmi kutatások egyik legfontosabb fórumaként” tartanak számon.

A következő megokolással: „átfogó képet ad a legújabb kárpát-medencei florisztikai, taxonómiai, vegetációtani, ökológiai, természetvédelmi és etnobotanikai eredményekről, valamint lehetőséget biztosít a kutatók közötti kötetlen szakmai eszmecserére.” Ennek az 1997 óta lebonyolításra kerülő rendezvénysorozatnak a keretében kétévente három szerzőt a Magyar Tudományos Akadémia Boros Ádám-díjával tüntetnek ki. A díjra „olyan tehetséges kutatók jelölhetők, akik a flóra- és vegetációkutatás területén végzik tudományos tevékenységüket, és tudományos teljesítményükkel sokat tettek a hazai és kárpát-medencei növényvilág megismeréséért.”

Több évtizedes tevékenység

Idén a Boros Ádám-díjat két magyarországi és egy Nagykárolyból Németországba települt, de ott is erősen nagykárolyi lokálpatriótának megmaradt tudós, Karácsonyi Károly kapta meg. A következő indoklással:
„A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége által a Biológiai Tudományok Osztálya kezdeményezésére a hazai és a Kárpát-medencei flórát és vegetációt kutató botanikusok elismerésére alapított Boros Ádám-díjat a 2026-os évben a Kuratórium Karácsonyi Károly részére adományozza több évtizedes erdélyi botanikai tevékenységéért, amelynek során feltárta Románia nyugati-síkságának növényzetét és gombavilágát, több fajt elsőként gyűjtött a Kárpát-medencéből, köztük Európára is újként mutatva ki a Sida spinosa fajt, valamint nagykárolyi múzeumi és arborétumi munkájáért.
Szeged, 2026. február 6., Farkas Edit, a Kuratórium elnöke”

A Román Akadémia díja

Ugyanez rövidebben: Karácsonyi Károly a Magyar Tudományos Akadémiától nemrég életmű-díjat kapott, olyan kitüntetést, amelyet egész munkásságával érdemelt ki. Az immár 38 éve Németországban élő, magyar ajkú természettudóst korábban (1997-ben) a Román Akadémia is díjazta, mégpedig román nyelven írott Flora şi vegetaţia judeţului Satu Mare (Szatmár megye flórája és vegetációja) című, a Szatmári Múzeum kiadásában 1995-ben nyomdafestéket látott első könyvéért.

Időközben magyar, illetve román nyelven (több esetben társszerzőkkel) írott még 22 könyve jelent meg, valamennyi Romániában. Nemzetközi konferenciákon vett részt, egyebek között (részben fordítók révén) angol, német, és francia nyelven is közölt tanulmányokat.

Növénygyűjtemény

A Magyar Tudományos Akadémia díját neki ítélő kuratórium indoklásában nem olvasható, de valami még mindenképpen említést érdemel. Karácsonyi Károly tevékenységének köszönhetően Nagykároly mára előkelő helyre került a világ természettudományos térképén. Mégpedig annak egyenes következményeként, hogy 1969 ás 1988 között, amíg a jelenleg 83 éves természettudós ebben a partiumi kisvárosban muzeológusként dolgozott, egymagában 23 ezer herbáriumi lapot számláló, ma már nemzetközi szinten is ismert és elismert növénygyűjteményt állított össze, amely itt tanulmányozható.

Nagykárolyi herbárium

Európa és a világ különböző országaiban (pl. Kanada, Egyiptom, Tajvan, Kolumbia, Ausztrália stb.) tevékenykedő szakemberek dolgozataiban ennek köszönhetően tűnik fel gyakran a következő megfogalmazás: „muzeul orăşenesc Carei”. (Nagykárolyi városi múzeum) Erről még annyit: a szóban forgó szerzők olyan híres városok intézményei gyűjteményeinek a „társaságában” hivatkoznak a nagykárolyi múzeum herbáriumára, mint például Edmonton, Washington, London, Amsterdam, Vancouver, Szapporo, Edinburgh, Utrecht, Moszkva, Toronto, Richmond, Osaka, Oregon, Barcelona, Stockholm, Roma...

Boros Ernő
(A nyitóképen dr. Karácsonyi Károly a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert termében. Mint ismeretes, egy másik Nobel-díjas magyar tudós, Karikó Katalin is a Szegedi Tudományegyetemről indult…)