Cum Deo pro Patria et Libertate — a Rákóczi család több szállal is kötődött Szatmár–Németi városához, s maga II. Rákóczi Ferenc életében kiemelt jelentőséggel bírt. Hiszen a 315 évvel ezelőtti Szatmári békekötés jelentette a hosszú és sok áldozatot követelő Rákóczi szabadságharc végét — a történészek (és nem csak) ma is vitáznak azon, hogy Károlyi Sándor gróf (a kuruc, majd a császári erők hadvezére) a szabadság eszméjét árulta el vagy nagyon is reális lépése volt a békeszerződés, amelyet Nagykárolyban kötöttek meg, Szatmárnémetiben írták alá, s a majtényi síkon történt fegyverletétel egész történelmünk talán legelegánsabb fegyverletétele volt, hiszen nem fegyvereiket vetette el a több mint 12 000 fős kuruc sereg, hanem földbe szúrták zászlóikat.

Rákóczi nem kért a kompromisszumokból, a békekötést nem ismerte el, és az amnesztiát is elutasította — pedig ha elismeri a Habsburg-hatalmat, és lemond az erdélyi fejedelmi címéről (amire semmiképp nem volt hajlandó) birtokait és Bécsben élő két fiát visszakaphatta volna, ő mégis a száműzetést választotta.

A békekötést 1711–ben szatmári vár raktáraként szolgáló épületben írták alá, ez a mai Vécsey–ház (képzőművészeti múzeum) helyén állt — amelynek bejárata mellett pénteken délután felavatták azt a táblát amely a békekötés 315., a nagyságos fejedelem születésének 350. évfordulójának állít emléket. Nem mellesleg ez Deák Árpád szobrászművész második alkotása, amely II. Rákóczi Ferencnek állít emléket Szatmárnémetiben — az első a Láncos–templom mögött álló bronz mellszobor, amelyet 2012–ben avattak fel.

Az egybegyűlteket — köztük Szatmárnémeti testvérvárosainak, Nyíregyháza, Beregszász, Ungvár, valamint Nagykapos (Szlovákia), Gorlice és Rzeszów  (Lengyelország) vezetőit, küldöttségeit — dr. Szőcs Péter Levente történész-régész, a megyei múzeum aligazgatója szóban, a Református Gimnázium diákjai dalban, pontosabban kuruc nótákkal köszöntötték. 

Mint ünnepi beszédében Kereskényi Gábor polgármester kiemelte: Rákóczi nemcsak egy korszakot határozott meg, hanem példát mutatott hitből, bátorságból és kitartásból évszázadokon át a mai napig. „Rákóczi Ferenc emlékezete különösen eleven Szatmárnémetiben. Ez a város ismeri az áldozatvállalás súlyát, a hűség erejét, és azt a csendes, mégis rendíthetetlen elszántságot, amely a fejedelmet is vezette. Ő nemcsak a szabadságért harcolt, hanem azért a méltóságért, amely minden közösséget megillet. És egyike volt azon keveseknek, akik e közös eszményekért való küzdelemben egyesítette a magyarokat, románokat, tótokat és ruszinokat.
És talán nincs még egy hely, ahol a Szatmári béke üzenete ennyire kézzelfogható lenne, mint itt, Szatmárnémetiben. Mert azok a nemzetek és közösségek, amelyek egykor a történelem viharaiban egymással szemben álltak, ma ugyanazon város utcáit járják, közösen építik jövőjüket, és békében élnek egymás mellett. Magyarok, románok, svábok és más közösségek együttélése ma azt bizonyítja, hogy a történelem sebei begyógyulhatnak, és a kölcsönös tisztelet erősebb lehet a múlt konfliktusainál. Ez a város nemcsak emlékezik a békére – nap mint nap meg is éli annak valódi jelentését.

Ma velünk ünnepelnek azoknak a közösségeknek a képviselői, akik tisztelték a nagyságos fejedelmet, és akiket Rákóczi is szeretett: Kárpátalja, Felvidék, Kelet-Magyarország, Partium és Lengyelország…
Hagyatékát világosan és határozottan meg is fogalmazta egyetlen mondatban: Cum Deo pro Patria et Libertate – Istennel a hazáért és a szabadságért. Ebben az örök érvényű jelmondatban benne van mindaz a hit, az elköteleződés és az erkölcsi tartás, amely nélkül nincs jövő egyetlen közösség számára sem.” — hangsúlyozta.

Az emléktábla leleplezését követően előbb a Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai szavalták el a Pintea vitéz balladáját és Rákóczi a határon verset, majd a Higyed Gyöngyi karnagy diákjai énekeltek ismét, az ünnepség pedig koszorúzással zárult.

Szabó Kinga Mária

(Fotók, videó: a szerző felvételei)