Hasonló élményem nekem is volt. Sajtósként van egy másokat zavaró hibám, ezt bevallom. Fotózom, videózom és szeretek mindent, amit lehet közzétenni. Azon egyszerű oknál fogva, hogy töltsük meg isteni széppel is a virtuális teret. Ha már annyi lesújtó dolog van fenn, egyensúlyozzuk valamivel. 

Egyik vallásórán nagyon szépen énekeltek a gyermekek, én azt rögzítettem és a gyülekezet közösségi oldalára akartam feltenni. Az egyik kislány tiltakozott és kiabálva mondta, hogy ne tegyem fel. A magyarázat ugyanaz volt, ami a fenti történetben: mert csúnya vagyok.
Hogy lehet egy gyermek csúnya? Mi viszi ezeket a kicsiket arra, hogy ezt válaszolják? Bevallom őszintén, sokat agyaltam ezen. Aztán eszembe jutott, hogy Istennel szemben, mi is hasonlóképpen reagálunk. Nem megyek az öledbe, nem mutatkozom veled, mert kiderül, hogy csúnya vagyok. „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,8)  — mondja Péter is Jézusnak.

Minden istentisztelet egy tükörtartás elénk. Már ha értjük, mi történik ott. Bevallom, tényleg nem kellemes ez mindig. Meglátszik a kosz, amit úgy szívesen takarnánk. Meggyőződésem, hogy sokan azért sem akarnak templomba menni, mert szembesítés kellemetlen. Jogos, hogy attól még, hogy tükörbe nézek, nem változnak a dolgok, csak kiderülnek. De mégis egy lépés ez előre: „Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.” (Gal 3,24) “Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.” (Róma 3,20) Ott a törvény, de ez még önmagában nem megoldás.

Ha szembesítünk egy alkoholistát azzal, hogy mit csinál, ezzel még nem érünk el semmit. Tudja ő ezt, de nincs ereje változtatni. Ha egy abortuszt átélő anyukajelöltnek elmondjuk, hogy gyilkosság volt, amit tett, mit használunk vele? Vajon nem tudja ezt? Nem gyötrik a rémálmok anélkül is, hogy ezt mondanánk neki? Méginkább rájön arra, hogy tehetetlen és egyre távolabb kerül a megoldástól. Az elváló feleknek, ha elmondjuk, hogy bűn, amit tettek, mert amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét, mit oldunk meg ezzel? Semmit! Okoskodunk, moralizálunk, ítélkezünk… Hány elvált ember azért nem mer elmenni a templomba, mert ott kapja a legelitélőbb tekinteteket? Pont arra van szüksége, ugye? Kibeszélik a háta mögött, éppen ezért inkább nem megy sehova. Tudja ő, hogy csúnya, nem kell azt neki más is elmondja. Elképesztő, ahogy éppen mi, egyháziak, gyülekezeti tagok, taszítunk el sok embert Isten ölelésétől!

Ha bemegyünk a fürdőszobába, belenézünk a tükörbe, szeretnék ajánlani még dolgokat, amik ott vannak: ott a csap, a szappan és a kagyló. Na, ez a megoldás. Ha a törvény betűjébe belenéztünk, vezéreljen ez Krisztus felé! Ahogy a koszt le tudjuk mosni az arcunkról, olyan egyszerűen és hatékonyan mos le Krisztus vére minden bűnt rólunk. Megszabadít, megtisztít.

Bűnbánati hetünk van. Isten ezen a héten is kitárja teremtő, gondviselő, átölelő, átformáló karját feléd. Lehet ellenkezni, de attól még semmi nem fog változni. Elodázhatatlanul bele kell majd ott nézni a tükörbe is, de nemcsak azért, hogy szembesítsen, hanem azért, hogy rájöjj: Isten annyira, de annyira szeret, hogy még attól is meg tud szabadítani, meg tud mosni. Lemosni akar, nem leforrázni! Nemcsak a fejedet akarja megmosni, hanem teljes valódat.

Nem vagy csúnya! Természetesen vannak bűneid, hibáid, amelyekre egyedül nem találsz megoldást. Az a lelkiismeret-furdalás, ami távol tart Istentől, az nem Istentől van, hanem a Sátán vádolása. Ne hallgass a szétdobálóra. Bátran szaladj hozzá! Isten gyönyörködni akar benned. A világ leghatékonyabb kozmetikusa, lelki edzője, coach-a, lelki szépségápolója… vár téged. Azt akarja, hogy úgy élj, hogy gyönyörködhessen benned. Ezt Szentlelke által lehetővé is teszi. Éld át és vedd komolyan: GYÖNYÖRŰ VAGY!

Rácz Ervin