Érdemes odafigyelni, hogy milyen árat ír ki a „piros színű” bevásárlóközpontban a sorok között működő vonalkód-leolvasó. Nem mondjuk, hogy hazudik, csak azt, hogy nem írja ki az igazat. Egy jó 30 dekás, előre csomagolt sonkadarabra 5 lejes árat mondott a pont a kimért húsdarabokkal teli hűtőláda melletti, a vevők által is használható vonalkód-leolvasó, ami a mostani árakat figyelembe véve egy szuper lehetőségnek ígérkezett. Hasonlóan potom árat írt ki egy másik, ez alkalommal császárszalonna-darab esetében is, és egy darab sózott füstölt hús árát szintén elég alacsonyan határozta meg az automata. Mind ment volna bele a bevásárlókosárba, míg egy negyedik darabról nem tudta leolvasni a vonalkódot, annak a portékának az árát a közeli húspultban dolgozók határozták meg. Így már teljesen más volt a helyzet, nyoma sem volt a szuper árnak, úgyhogy a korábban leellenőrzött húsdarabok is pulti ellenőrzésre kerültek — kiderült, hogy valójában nem öt-öt, hanem egyenként nagyjából tizenöt lej körül van az áruk. Azt mondták, azért írt ki olyan kicsi árat a vonalkód-leolvasó, mert az 100 grammonként számol. Tehát egy leellenőrzött árú 30 dekás termékre öt lejt mond az automata a sorok között, de tizenöt lejt vesznek majd el a kasszánál.

Öt vagy tizenöt?

Az ügyben nem kérdeztünk meg sem boltvezetőt, sem fogyasztóvédőt, hiszen alapvetően semmi baj nincs a géppel, az nem hazudik, csak éppen úgy van programozva, hogy abban semmi ráció nincs. Mi értelme van száz grammnak az árát kiírnia a vevő számára, amikor a pénztáros nem fogja felszorozni ezt annyival, amennyi a tényleges súlya az árunak? És a gép nem hazudik, mert tényleg írja a képernyőn, hogy száz gramm termékről van szó, azonban az árat öles betűkkel írja, az alapul vett súlyt pedig jó picikkel. Az ember nagy vidáman viszi az olcsó húst a kasszához, és majd csak otthon — amikor végigbogarássza a pénztárgépszalagot — derül ki, hogy az 5 lejes sonkadarab ára valójában 15 volt. Senki nem fog visszamenni reklamálni, sőt, rosszat sem feltételez majd, azt fogja gondolni, hogy ő tévedett, pedig még „le is ellenőrizte az árát”. És valóban tévedett, de ehhez komoly segítséget kapott a vonalkód-leolvasó készüléktől.

Princz Csaba