Megszámolni sem lehetne, hogy hány könyv dolgozta már fel Luther munkásságát, mégsem találnak választ a kutatók például arra a kérdésre, hogy mi vezérelte a szerzetest — hit, tudás, kíváncsiság, valóságérzet stb. —, hogy szembeszálljon a legnagyobb földi hatalmakkal.

Sokat lehet vitatkozni arról, milyen irányba haladt volna az egyház Luther nélkül, bekövetkezett volna-e a belső megújulás. A 95 pontból álló tézisben nagy szerepet játszik a bűnbánat és a bűnbocsánat kérdése. Bűnbánat és bűnbocsánat nélkül nincs keresztyén/keresztény hit, hit nélkül pedig értelmetlenné válnak az újszövetségi tanítások.

A lutheri tézisek megjelenése után azonnal elkezdődtek a máig is tartó hitviták, nagyon sokan megpróbálnak ugyan hinni, de képtelenek egyeztetni a hitet és a tudományt. A tudomány fejlődése, az iskolák működése azt eredményezte, hogy kezdett meggyengülni a hit, az emberekben a tudomány szembekerült a hittel — elsősorban a tanultabb emberek körében —, sokan próbáltak magyarázatot találni azokra a hitkérdésekre, melyekre a hit nem adott mindig egyértelmű választ, nyitottnak hagyta azzal a magyarázattal, hogy hiszünk ugyan valamiben, de nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért. Sokáig nem kereste senki a magyarázatot, csak hitt, és megpróbált a hitének megfelelően élni. Majd jött a felvilágosodás, amikor beindult egy nagymértékű szembenállás a hit és a tudomány között.

A reformációt sohasem tekintették, ma sem tekintik csak egyházi mozgalomnak, hiszen olyan lelki és társadalmi megmozdulás volt már a kezdet kezdetén, ami nyomot hagyott a történelem további fejlődésen. A reformáció új kezdet volt az élet minden területén, a hitben, a politikában, az oktatásban és a gazdasági életben egyaránt. Ettől vált nyilvánvalóvá, hogy a keresztyén kultúrában a legfontosabb ismeret az egy Isten ismerete.

Egy ideje ismét kezd közeledni egymáshoz a hit és a tudomány, ami jó jelnek mutatkozik, hiszen ez egy lehetőség lehet a társadalmi ellentétek enyhülésére. Most van a legnagyobb szükség a bűnbánatra és a bűnbocsánatra, ami akkor lehetséges, ha az emberekben megvalósul az egyéni megújulás. Ha az emberek önmagukba néznek, és nem másokban keresik a hibát, hanem igyekeznek hitben és gondolkodásmódban úgy megváltozni, hogy minták lehessenek mások számára is.

A kereszténység új kihívások előtt áll. A reformációnak folytatódnia kell, mert a megújulás sohasem véges, sohasem befejezett.

Elek György