"A vers olyan, mint egy roló, mint egy ablakredőny, amelynek lécei a verssorok, átsüt közöttük a fény, s a roló mögött ott áll a költő és szárítkozik” — olvashatjuk Szőcs Gézának a versről megfogalmazott gondolatait. A költő minden versével, minden versben megfogalmazott gondolatával önmagából nyújt át valamit olvasóinak, így válnak a költői gondolatok közkincsekké. 

Az 1970-es években egy olyan nemzedék nőtt fel a romániai magyar irodalomban, melynek tagjai megteremtették a hagyományokkal gyökeresen szakító radikális költészetet. Ezek között élen járt Szőcs Géza, aki észrevette, hogy új értékeket kell teremteni, úgy kell megszólalni a költészet hangján, hogy minden vers, minden irodalmi mű, minden művészeti alkotás félreérthetetlen üzeneteket tartalmazzon az olvasók számára. Ezt az új hangot a diktatúra egyre jobban megerősödő éveiben kellett megtalálni, amikor már érezhető volt a fogyatkozás, nőtt a veszélyeztetettség érzése, gyengült a jövőbe vetett hit. A hagyományokkal való szakítás azt jelentette, hogy a múltat jövőlátássá kellett átalakítani, meg kellett teremteni azt a jövőképet, amiben hinni lehetett. A társadalomban végbement pusztítások idején a jövőbe vetett hitet adta vissza Szőcs Géza versei által az olvasók számára. Akkor, amikor olyan hitre volt szükség, mely a pusztító erőket éltető reménnyé formálja. 

Amikor úgy látta, hogy a költészet már nem elég eszköz ahhoz, hogy elősegítse a radikális változásokat, közéleti és politikai szerepeket vállalt. Így lett az RMDSZ politikai alelnöke és a parlament szenátora. Az 1990. december 1-jén megrendezett nagygyűlésen, amikor kifütyülték, és próbálták megakadályozni beszédét, bebizonyosodott, hogy az 1918-as gyulafehérvári határozat szemfényvesztés volt, rövid távon nincs esély arra, hogy a romániai magyar kisebbség élhessen azokkal a jogokkal, amelyeket 1918-ban biztosítottak számára.

Szőcs Géza többször járt Szatmárnémetiben. Az elmúlt évben részt vett egy Ady-megemlékezésen, a Tisza István-emléktábla avatóján és nem utolsósorban Raszputyin című drámájának a bemutatóján az Északi Színházban. Nagyon sok terve volt, azt remélte, ezeket a terveket majd sorjában megvalósítja. 

Szőcs Géza irodalmi, politikai és közéleti tevékenységével mély nyomot hagyott maga után. Üzenetei ma is mindenkinek szólnak: „lélek legyél s a lélek lázadása./ Mint az órákban, benned is föl-le jár/ a homok titkos, lassú áradása.”

Nyugodj békében!

Elek György