Elmondják kismilliomodszor is, hogy „bezzegNémetországban”, pontosabban úgy hangzik, hogy bezzeg NÁLUNK, Németországban. Ez az egyik kedvencem. Nem tudom, hogy hányszor kellene Románia teljes lakosságának újjászületni ahhoz, hogy nyomokban képesek legyünk arra a fegyelemre, amire a németek. Pedig nem kellene hozzá sok minden, mindössze tisztelet. Egymás iránt, a törvényekkel és megannyi más dologgal szemben. Az átlagpolgárunk egyvalamit tisztel, látszólag, s az saját maga. Megsúgom, ha ez valóban így lenne, akkor másképp viselkedne, de ez a 22-es csapdájának egy érdekes verziója, ennek megértéséhez azonban nem tévét nézni kellene, hanem olvasni, sokat. A boltba igyekvő delikvensünk azonban nem olvas, viszont van véleménye, amit a boltban fennhangon előad. Hadd hallja mindenki, hogy ő márpedig magasan áll a műveltség elefántcsonttornyában. Csoda, hogy a paradicsomok között válogatva ki nem szédül a torony egyik ablakából. Két sorral odébb a miccshúsok között turkálva csak az altestét látjuk kilógni a hűtőládából, meg a szavai szüremlenek ki. Párás okosságok hagyják el ajkait, persze mesmeg arról beszél, hogy külföldön mi és mennyivel másabb s persze jobb. Érdekes módon arról az ilyenek nem szoktak karattyolni, hogy külföldön mégis mi az alapja a dolgoknak: pl. nem pofátlankodik be senki a másik elé, hogy egy fél méterrel előrébb legyen, és valószínűleg a bolti kosár koccanásmentes irányítását oktatják nekik már az anyaméhben, mert kiskorukban is képesek azt úgy kezelni, hogy senki rüsztjén nem tolatnak keresztül. S miközben lúdtalpazik kifelé a boltból, van időm meglesni, hogy német rendszámos autója hol másutt is parkolna, mint majdnem a bolt ajtajában, a tilosban, még véletlenül sem a jócskán megnagyobbított, a parkolót felszabdaló, parkolásra kijelölt fehér vonalak között. Idősebb kiadásom most csak nevetett egyet, mert már tudja, hogy felesleges ezen emberpéldányoknak bármit is mondani, de emlékszem ifjonti énemre, aki viszont hangosan szólt oda ilyen esetekben, hogy bezzeg NÁLATOK, Németországban nem mersz így parkolni.

Őri-Pákay Franciska