A fúvósiskola két képviselőjével, Czier Zsolt zenekarvezetővel és Schuller Helmuttal, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia tubaművészével, valamint Szűcs Józseffel, a Nagykárolyi Művelődési Központ igazgatójával beszélgettünk a kezdeményezésről.

„Több évtizedes múltra tekint vissza a fúvószenekari képzés Nagykároly környékén. Bár leginkább a sváb falvakra jellemző a hangszeres zenélésnek ez a műfaja, mi abban bízunk, hogy Nagykárolyban is vannak olyan lelkes fiatalok, akik szívesen megtanulnák, hogyan is kell egy ilyen hangszert megszólaltatni. Nemcsak nagykárolyi jelentkezőket, hanem a környező településeken élő gyermekeket is szeretettel várjuk. A régiónk központja Nagykároly, reméljük, sikerül meghonosítanunk ebben a színes kultúrával rendelkező városban a fúvószenekar iránti érdeklődést. A képzés ingyenes, mi biztosítjuk a hangszereket, a szülőknek 'pusztán annyi' a feladatuk, hogy a gyermek programjába heti egy alkalommal beillesszék a foglalkozásra szánt egy órát, illetve elhozzák a művelődési központba az órára. Amennyiben igény mutatkozik rá, akkor idővel nyári fesztivált is szerveznénk” — mondta Czier Zsolt.

„Azt szeretném, ha idővel eljutnánk arra a szintre, hogy kialakuljon egy olyan fúvószenekar, amely a nagykárolyiaké. Azért is örültem a kezdeményezésnek, mert nagyon remélem, hogy idővel kinő, kialakul egy fúvószenekar, mely a nagykárolyi kulturális események programkínálatát színesíti majd. Egy kis közösséget szeretnénk kialakítani, az a tervünk, hogy beépüljön a köztudatba, hogy fúvószenésznek lenni jó” — mondta Szűcs József.
„Nem csak a próbákra fókuszálunk, a közösségépítés fontos része a vállalásainknak, így plusz programok szervezésében is gondolkodunk: hétvégente közös sportprogramokat, esetleg egy szalonnasütést, erdei kirándulást is bevállalnánk. Azt szeretnénk, ha a gyermekek és a szülők is éreznék, hogy nem csak tanulnak itt a gyermekek, hanem egy értékes közösség tagjai is lesznek.

Elképzeléseink szerint szervezünk majd egy bemutatót, ahol az érdeklődők megismerhetik a hangszereket is, hiszen sokan ismerik a furulyát, a gitárt és a dobot például, de lehet, hogy nem tudják megkülönböztetni egymástól a fúvós hangszereket.
Rohamléptekkel közeledik a nyári szünet, ami kiváló alkalom lehet arra, hogy a gyermek hasznosan töltse el a vakációt, és egy remek, épülőben lévő közösség tagja legyen. Várjuk hát őket sok szeretettel!” — mondta Schuller Helmut.

Fúvószenekari tagnak azért jó lenni, mert…

Megkértük a DoReMi Fúvósiskola néhány diákját, hogy foglalják össze, milyen örömöt és pluszt jelent számukra, hogy tagjai egy fúvószenekarnak.

Andrási Zsófia (Szaniszló): „Már egészen kisiskolás korom óta érdekelt a zene, és mindig is szerettem volna megtanulni valamilyen hangszeren játszani. Furulyával kezdtem, gitárral folytattam, majd lehetőséget kaptam arra, hogy a DoReMi iskolában egy tetszőleges fúvós hangszeren tanuljak meg zenélni. Megragadtam az alkalmat. Itt, ebben a közösségben, tanáraink segítségével elkezdtem komolyabban tanulni a zenét. Az a tény, hogy komolyabban foglalkozom a zenével, számomra egy olyan plusz élményt nyújt, ami a jövőben, a továbbtanulásban is hasznos lehet, többnek érzem magam tőle. Sok hangszer közül lehetett választani, én a klarinét mellett döntöttem. Nagyjából 4–5 hónapja járok rendszeresen a foglalkozásokra. Először izgultam, hiszen számomra ez egy teljesen új közösség volt, de egy hét sem kellett hozzá, és felismertem, hogy ez egy nagyon befogadó, kedves közösség, ahol új barátokkal gazdagodtam. Engem az motivál a legjobban, hogy a későbbiekben egy nagyon szép fafúvós hangszeren játszom majd, illetve sok gyakorlással és tanulással bekerülhetek a nagyok zenekarába. Legfőbb célom, hogy mindamellett, hogy egy nagyon jó hobbi is, sokat tanuljak mellette, mert a jövőben biztosan hasznossá fog válni számomra ez a tudás.”

Tyukodi Kristóf és Tyukodi Bálint (Csanálos): „Februárban jelentkeztünk a DoReMi fúvósiskolába. 

Kristóf: Én azért döntöttem úgy, hogy kipróbálom a zenetanulást, mivel nagyon szeretem a zenét, és nagyon tetszik az is, hogy zenélhetek. Az én hangszerem a tenorkürt. Ez a hangszer nem volt idegen számomra, mivel régebben már volt alkalmam kipróbálni, ezért úgy döntöttem, hogy ezt a hangszert választom. Engem az motivál, hogy egyszer egy nagyon jó tenorkürtös legyek, a célom a zenével pedig az, hogy profi hangszeres legyek.

Bálint: Azért döntöttem úgy, hogy kipróbálom a zenetanulást, mivel a dob a kedvenc hangszerem, és nagyon tetszik, ezért a dobot választottam. 3 éve dobolok, Magyarországon tanultam, és nagyon örülök, hogy már nem kell olyan messze mennem, mivel itt is tanulhatok, ahol lakom. Engem az motivál a gyakorlásban, hogy egyszer nagyon sok mindent tudjak eldobolni, a célom pedig az, hogy minél ügyesebben tudjak játszani és minél gyorsabban. A közösség nagyon jó, mindketten hamar összebarátkoztunk a többiekkel.”

Reszler Beáta és Reszler Dávid (Csomaköz): „Azért döntöttünk úgy, hogy kipróbáljuk a zenetanulást, mivel nagytatánk is zenélt, tagja volt egy zenekarnak, és mi is szerettük volna elsajátítani ezt a tudást. Nagyjából 4 hónapja zenélünk már, nagyon kiváló a közösség, fantasztikus a hangulat, mindig szívesen megyünk a próbákra. A gyakorlásban leginkább az motivál minket, hogy minél jobbak legyünk, és a nagytatánk nyomdokába léphessünk.”

Hársfalvi Melinda (Mezőfény): „Azért döntöttem úgy, hogy kipróbálom a zenetanulást, mivel régebben furulyáztam, és ez meghozta a kedvem, hogy 12 évesen újra hangszeren játsszak. Most szaxofonon játszom, mivel szerintem ez egy elég érdekes hangszer, és úgy gondolom, hogy meg tudok vele birkózni. Nagyon jó ebbe az összetartó közösségbe tartozni. Sok minden motivál a zenélésben és a gyakorlásban, de a legjobban az apukám, hiszen ő is zenél. Nekem különleges célom nincs a zenével, egyelőre hobbiként tekintek rá, de nem lehetetlen, hogy idővel még komolyabb céljaim is lesznek vele.”

Sterk Olivia (Mezőterem): Azért döntöttem a zenetanulás mellett, mert kicsi korom óta vonzott a zene, nagyon szerettem és jelenleg is szeretek énekelni. Viszont egy idő után komolyabban szerettem volna foglalkozni vele. Szerettem volna megtanulni hangszeren játszani, kottát olvasni, és belemerülni a zene világába. Én fuvolán játszom. Ez a hangszer először ismeretlen volt előttem, de amikor bemutatták nekünk, nagyon megtetszett, és úgy döntöttem, belevágok. Bár az elején nehéz volt, néha fel szerettem volna adni, de kitartottam, és nem bántam meg, mert nagyon szeretem. A közösség nagyszerű, együtt nevetünk, segítünk egymásnak, megértjük egymást. A zene mindenkit összekovácsol, megtanít kitartani, és segít új barátokra szert tenni.”

Kaplonyi Ákos (Mezőterem): „Azért kezdtem el fúvós hangszeren játszani, mert az egyik barátom hatására kipróbáltam, és rájöttem, hogy nagyon jó dolog a zenetanulás. Én klarinéton játszom, immár több hónapja. Nagyon szeretek a DoReMi közösségéhez tartozni, mert segítőkész, barátságos, befogadó csapatba kerültem. Legfőbb motivációm, hogy zenémmel még vidámabbá tehetem az embereket. Szerintem a zene örömet okoz, és én arra törekszem, hogy vidámabbá tegyem az embereket.”

Alt Antónia (Mezőterem): „Azért döntöttem a zenetanulás mellett, mert a zene és az éneklés mindig közel állt hozzám. Már kicsi koromtól kezdve jártam énekelni anyukámmal, és most itt volt a lehetőség, hogy hangszert is kipróbáljak. A tenorkürtöt választottam, mert ez a hangszer első látásra megtetszett. A zenélésben és a gyakorlásban az motivál, hogy egyszer én is tagja lehessek egy kisebb zenekarnak. Szeretnék mindig újat és többet feltárni és megismerni a zenéből, remélem, sikerül majd.”

Hárász Beáta (Csomaköz): „Azért döntöttem úgy, hogy kipróbálom a zenetanulást, mert mindig is érdekelt a hangszerek megszólaltatásának módja. Klarinéton játszom, s azért választottam ezt a hangszert, mert nagyon tetszik a kinézete és a hangja is. A közösség nagyon jó, mindenki nagyon kedves, és nagyon jól érezzük magunkat együtt. Engem az motivál a gyakorlásban, hogy tudom, hogy minél többet dolgozom, annál ügyesebb leszek. Az a célom a zenével, hogy szerezzek egy diplomát, mivel a későbbiekben ezzel szeretnék foglalkozni.”

SZFÚ