Szokatlan helyen fészkelt egy bagolypár, valószínűleg azon a fán maradtak a költés idejére is, ahol a telet átvészelték, egyik olvasónk, aki hatvan éve ott lakik, huzamosabb ideig ott tartózkodó baglyot azokon a fákon még nem látott. Egy elég nagy, házak végében összeérő zöldövezetről, a kertek aljáról van szó, a helyszín Szatmárnémeti, a Ioan Slavici–Fragilor–Paris–Banat utcák közötti kertes háztömb a kispiac szomszédságában. Hatalmasra nőtt erdei fenyők ezek a fák, tucatnyi van belőlük négy kertes ház udvarán, úgyhogy nem az a csoda, hogy belakták a baglyok, hanem az, hogy ezt eddig nem tették. Persze az ott lakóknak távolról sem a csoda szó jut eszükbe, ha az új szárnyas lakókról van szó, mert ahogy sötétedik, a baglyok rákezdnek magas hangon visítozni, és megállás nélkül folytatják ezt hajnalig. Közben fáról fára repkednek, úgyhogy hol hangosabban, hol halkabban hallatszik a hangjuk, a nyári kánikulai időszakban legalább éjszaka szellőztetni akaró emberek nem tudnak nyitott ablaknál aludni a bagolyhangoktól. Valamelyik este lapunk munkatársa is a helyszínen járt, s a baglyok sokan vannak, tényleg otthonuknak tekintik a fákat, és tényleg elég hangosan visítoznak, ami fél órát, órát ott töltve nem annyira zavaró, de ha egész éjszaka az megy, tényleg nem lehet tőlük aludni.

Visítva követelőznek

Olvasónk megkeresése nyomán a helyzet áttekintésére kértük a madártani egyesület szatmárnémeti osztályának egyik önkéntesét is, aki kint is járt egy este sötétedés után a környéken, és szerinte kuvikokról vagy fülesbaglyokról lehet szó, ezek a bagolyfajok verhettek tanyát a hatalmas fenyőkön. A baglyok jellemzően kicsi fészket raknak, a nem ritkán öt-hat fióka ezt hamar kinövi, és amint képesek rá, kimászkálnak a fészekből, később rövid távokon röpködnek is, és magas fejhangon követelik a szülőktől a táplálékot. Ennek a hangos követelőzésnek az elszenvedői a környéken lakók. A lakók lapunk munkatársának elmondták, hogy a bagolyhangoskodás ellenére eszük ágában sincs sem a fákat kivágatni, sem a fészket leverni, sem a madarakat bántani, de valamilyen békés megoldást szeretnének, hogy a madarak is megmaradjanak, de az embereknek is nyugtuk legyen.

Még két hét?

A szakemberek szerint ilyen esetekben érdemi beavatkozást elvégezni nem lehet. A baglyok csak élőt esznek, rátáplálni és ezzel csendre bírni a fiókákat nem lehet. Megfogni a madarakat nappal sem lehet, mert ilyenkor nem repülnek ugyan, de ha veszélyt észlelnek, simán odébb repülnek, teljesen jól elboldogulnak fényes nappal is. Hangeszközzel zavarni őket ugyanúgy zavarná a lakókat is, ha pedig valamilyen fényt kibocsátó eszközzel tartanák őket távol az ott lakók, abból szintén nem lenne éjszakai alvás. A madarászok szerint már csak két-három hét lehet hátra addig, amíg a fiókák olyan korba érnek, hogy saját vadászterületet foglalnak maguknak, illetve az őket nevelő felnőtt madarakból kihal az etetési ösztön, és nem hordanak már ennivalót a nyivákoló fiókáknak. Ekkor szét fog széledni a család, nagy eséllyel a szülők sem fognak ugyanott költeni megint, mert ahogy a baglyok hatvan évig nem törődtek az ottani nagy fákkal, ugyanúgy valószínűleg újabb évtizedekig szintén nem fognak. Ornitológiai megfigyelések szerint a baglyok ritkán költenek kétszer ugyanott, ősszel végleg elhagyják a levadászott környékeket, új vadászterületet keresnek maguknak minden költési idényre.

Princz Csaba