— Nagyon sok rendezvény elmaradt, viszont vannak intézmények, amelyek a szabályoknak megfelelően szerveznek kulturális eseményeket. Mire számíthat a kultúra iránt érdeklődő közönség?

— Mindenki számára egyértelmű, hogy ebben az évben a tömegeket megmozgató kulturális rendezvényeket a klasszikus formában nem lehet megrendezni. Le kellett mondani a nagy hagyományos folklórfesztiválokról is. A kulturális intézmények is megpróbáltak más formában szólni a közönségükhöz. Kiemelten jól alkalmazkodott a kialakult helyzethez a Dinu Lipatti Filharmónia. Kilépett az épületből, ha a közönség nem juthatott el hozzá, megkereste a közönséget. A könyvtár nem teheti meg ugyanezt, ezért a könyvtárosoknak is meg kell találniuk azokat a lehetőségeket, amelyek a mai körülmények között megteremtik a kapcsolattartás feltételeit. A könyvtárnak ma már nem az lenne a fő feladata, hogy bevigyen embereket az épületbe, hanem az, hogy digitalizálja azokat a kiadványokat, melyek csak nála találhatók meg, hogy azok minél több személy számára elérhetők legyenek. A karantén idején — az elején virtuálisan, később a valóságban is — tette a dolgát a Szatmár Megyei Múzeum. Az, hogy egy hónap alatt több mint ezer látogatója volt a múzeumban megszervezett kiállításnak, azt jelenti, hogy van igény a kultúrára. Nagy népszerűségnek örvendett a múzeum és a filharmónia több közös rendezvénye is.

— A járvány még jobban előtérbe hozta a kulturális élet megreformálásának szükségességét. Ilyen téren vannak elképzelések az átgondolásra?

— Ebben az időszakban lehetőség adódott feltérképezni a kulturális értékeket. A megyei tanács bátorította azokat, akik kutatómunkát végeztek és kulturális kiadványokat jelentettek meg. Az volt a cél, hogy túljutva a járványon tudjunk megmutatni olyan dolgokat, új formába ölteni és új lendületet adni azoknak a szegmenseknek, amelyekre eddig nem kerülhetett kellő hangsúly. Próbálom megmagyarázni a kulturális menedzsereknek, hogy bizonyos dolgokat átgondolva, más formában kell folytatni vagy újrakezdeni. Abban bízom, hogy az idei szűkös esztendőt követően jövőre más és színesebb, tartalmasabb fesztiválokat lehet majd megszervezni.

— Világszerte komoly törekvések vannak a múlt felszámolására. Szerencsére nálunk ez még nem történik látható módon, de könnyen megtörténhet, hogy itt is lesznek kezdeményezések. Vannak elképzelések ennek elkerülésére?

— A múltunkat nem akarjuk felülírni, ezzel sajnos foglalkoztak és foglalkoznak mások. Az eseményszervezők át kell gondolják, hogy mit hogyan érdemes folytatni. A Szatmár megyei magyarság mindig a múltban létrehozott értékekre épít, azok folytatója, figyelembe véve a jelen elvárásait. Nem lehet mindent átvinni a virtuális világba. Egy előadóművész le tud ülni egy kamera elé, és közzé tudja tenni a produkcióját, de ha nincs meg a pozitív visszajelzés, akkor nincs meg a sikerélménye sem az előadónak, sem a befogadónak. Az ilyen kezdeményezések előbb-utóbb kudarcba fulladnak.

— Vannak olyan szervezők, akiknek a rendezvényei elszakadtak a közönségtől, a fiatalokat egyáltalán nem tudják megszólítani.

— Én a fiatalságért aggódom a legjobban. Mi nem érzékeljük, hogy mi az, ami bennük át fog alakulni. Jelenleg hiányoznak azok a közösségi terek, ahol tudnának találkozni akár egy kulturális esemény kapcsán is. A kultúrának az lenne a szerepe és az lesz az óriási kihívás, hogy az idősebbek adják át a fiataloknak a kulturális értékeket a jelenlegi beszűkített eszköztárral. A fiatalok hosszú ideje azt hallják, hogy ha csak lehet, maradjanak otthon, tartsák meg a fizikai távolságot stb. A nagy kérdés az, hogy ha változik a helyzet, és szabad lesz majd a mozgás, hogyan lehet majd ezeket a fiatalokat becsalogatni egy zárt rendezvényre. Lehet kutatni a múltat, lehet elemzéseket írni arról, hogy milyen állapotban van a társadalom, viszont azzal kellene többet foglalkozni, hogy a jelenlegi viszonyok között hogyan alakul át a társadalom. Azok a művészek, akik tudnak alkalmazkodni a jelenlegi helyzethez, megmaradnak, akik pedig nem, azok nem fognak eljutni a célközönséghez. Nagyon sok előadóművész került nehéz helyzetbe, hiszen egy egész fesztiválszezon jövedelem nélkül hagyja azokat, akik amúgy ebből élnek.

— Sok a vita arról, hogy mi az érték, hol kezdődik a színvonal, mi az elit és mi a tömegkultúra. Ki az, aki eldöntheti ezeket?

— Fontos lenne, hogy a kulturális fesztiválokon a kultúrára kerüljön a hangsúly. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a sokszor kevés és alacsony szintű kultúra mellett a nagyobb hangsúlyt a vendéglátóipar kapta. Ezen mindenképpen változtatni kell. A színvonallal kapcsolatosan annyit tudok mondani, hogy véleménye mindenkinek lehet, de ezek a vélemények nem egyforma súlyúak azoknak a szakembereknek a véleményével, akik elemeznek egy adott ágazatot. Az építő kritika nem vélemény. Vissza kellene állítani a szakmák becsületét, ideértve a művészeti ágak becsületét is.

— A megyei tanács milyen segítséget tud adni a tehetségek kibontakozásához?

— A megye abban tud segíteni a helyi alkotóknak és kultúrszemélyiségeknek, hogy teret ad az értékőrzésnek és az értékek megtartásának. Nehéz eldönteni, hogy ez mit jelent. Minden ágazat a saját berkein belül kell kidolgozza azt a mentőcsomagot, amit össze kell majd hangolni az adminisztráció útvesztőivel. És amint mondtam: lehetőséget kell adni a fiataloknak. Nem közönségként kell használni őket a kulturális rendezvényeken, hanem rájuk kell bízni a szervezést, mert csak ők tehetik vonzóvá a kulturális eseményeket más fiatalok számára. Az igazi értékeket nem lehet eltakarni, de lehetőséget kell adni azok minél szélesebb körben történő megismertetésére.

Elek György