A világon évente több millió csecsemő hal meg, illetve válik nyomorékká, mert nem jut anyatejhez. Ennek ellenére sok országban mind kevesebb nő szoptatja a gyermekét a mesterséges táplálás térhódítása, illetve az anyatejes tápláláshoz kapcsolódó hagyományok háttérbe szorulása miatt. A szoptatás világhetének idei jelmondata: Szoptatás – vészhelyzetben életet ment. Egymillió gyermek életét menthetné meg ugyanis évente a világon az élet első órájában elkezdett szoptatás és a kizárólagos szoptatás az első hat hónapban. Ezért indította átfogó programját a csecsemők egészséges táplálására az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF. Az anyatejben ugyanis olyan, semmivel sem pótolható anyagok találhatók, amelyek védettséget nyújtanak a fertőzésekkel szemben, erősítik az immunrendszert, emellett a szoptatás az anyának is jót tesz, mert csökkenti a mellrák kialakulásának kockázatát. Az a legegészségesebb, ha a csecsemők féléves korukig csak anyatejet kapnak, emellett sem vízre, sem teára nincs szükség, mert az anyatej minden létfontosságú tápanyagot tartalmaz, amire a kicsinek szüksége van. Az anyatej összetevői alkalmazkodnak a gyermek igényeihez, életkorához, az első napokban termelődő előtej, a kolosztrum pedig olyan gazdag immunanyagokban, hogy a kisbaba első oltásának is szokták nevezni. A WHO ajánlása szerint a szoptatás legalább kétéves korig javasolt, de ideális esetben addig folytatódik, amíg a kisbaba magától abba nem hagyja. Az anyatejes táplálás jelentősége abban is rejlik, hogy elmélyíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és nagymértékben hozzájárul a kiegyensúlyozott pszichés fejlődéshez. Az édesanyák többsége számára nyilvánvaló, hogy újszülöttjük táplálásának legtökéletesebb módja a szoptatás. Természetessége ellenére mégis sok anyukában rengeteg kérdés, sőt, szorongás vagy félelem merül fel ezzel kapcsolatban, kezdve a baba éhezésével, súlygyarapodási zavarával, a helyes szoptatási technikán át egészen a sebes mellbimbóig. Mindenekelőtt azonban szögezzük le, hogy a tápszerrel táplált csecsemők normál esetben semmiféle hátrányt nem szenvednek szoptatott kortársaikhoz képest, hiszen a modern tápszerek már a kellő mennyiségben és minőségben tartalmaznak minden olyan fontos összetevőt, amelyekre az intenzíven fejlődő szervezetnek szüksége van. Az anyatej viszont számos olyan apró „pluszt” hordoz magában, amit nem biztos, hogy a gyermek máshonnan elérhet. Már csak azért sem, mert ezek egy része az anyatej intenzív kutatásával foglalkozó szakemberek előtt sem teljesen ismert. Az anyatej annyira komplex, hogy felelőtlenség lenne teljes bizonyossággal azt állítani, hogy már mindent tudunk róla.

Miből áll az anyatej?

Az anyatej főbb összetevői (melyek a tápszerekben is megtalálhatók) természetesen a különféle cukrok, fehérjék, zsírsavak és ásványi anyagok. Ezen túlmenően tartalmaz például immunglobulinokat, amik az immunrendszer optimálisabb működéséhez szükséges fehérjék, amelyek ellenállóbbá teszik a kicsik szervezetét a különféle fertőzésekkel szemben. A kórokozókkal szembeni másik fontos védőelem, amely az anyatejben fellelhető, a baktériumok szétoldódását (lízisét) biztosító lizozim nevű fehérje. Érdekesség, hogy az anyatej összetétele és íze napról napra, sőt, akár óráról órára is változhat, vagyis olyan, érzékeny rendszer ez, amely a baba és az anya szinte minden rezdülését követi. Amikor a csecsemő valamilyen fertőzésben szenved, az anyatejben rövid időn belül megjelennek azok a specifikus ellenanyagok, melyek az adott fertőzés leküzdéséhez szükségesek. Tartalmaz még például olyan cukormolekulákat, amelyek elsősorban a baba bélrendszerében élő normál baktériumflóra táplálására, kialakítására szolgálnak. Egy újabb kutatás eredményei alapján az sem kizárt, hogy a nappal, illetve éjszaka termelődő anyatejben eltérő lehet bizonyos, a csecsemő elalvását megkönnyítő anyagok mennyisége.

Az első szoptatás

Az egészséges és időre született újszülöttek egy igen erős, ösztönös reflex birtokában jönnek a világra, nevezetesen már rendelkeznek a szopóreflexszel. Amikor az éppen világra jött kicsit édesanyja hasára, mellkasára tesszük, szinte azonnal kapaszkodni, kúszni kezd az emlők felé, és amint eléri azokat, belekezd élete első önálló táplálkozásába. Érdemes megjegyezni, hogy azoknál az édesanyáknál, akik pl. altatásban történő császármetszéssel hozzák világra gyermeküket, a babáiknál a kicsi szervezetébe átkerülő gyógyszer egyfajta lassulást, lustaságot okozhat, megnehezítve ezzel az első önálló táplálkozási törekvéseiket. A babák a megszületésüket követő első órákban (aranyóra) rendkívül éberek, így bababarát kórházakban az egészségügyi személyzet mindent elkövet annak érdekében, hogy ezt az időt édesanyjukkal, bőr-bőr kontaktusban tölthessék.

„Nincs tejem, tápszerezek, rossz anya lennék?”

Az emberek hajlamosak rossz szemmel nézni azt, ami eltér a megszokottól. Régebben is voltak olyan édesanyák, akik egyszerűen nem tudták szoptatni gyermeküket, mivel nem volt tejük, sokan akkor állati tejjel táplálták a kisdedet, vagy más, akkor épp szoptató anyukát kértek meg a gyermekük táplálására. Ezek nem légből kapott hiedelmek, hanem olyan emberek mesélték, akik gyermeket neveltek azokban az időkben, amikor még nem létezett a tápszer. Bár a statisztikák szerint gyakoriak a szoptatással kapcsolatos fizikai problémák, az érintett anyák sokszor a társadalmi elvárásokkal és bűntudattal is küzdenek, ha nem tudnak megfelelően szoptatni. Pedig a legfontosabb az, hogy a csecsemő egészséges legyen: ha az anyatejes táplálás valamiért nem biztosítható, kiegészítő módszert kell alkalmazni a baba megfelelő fejlődése érdekében. A környezet és a társadalom negatív megítélése, a „rossz anya” bélyeg, valamint a tévhitek miatt sokan nem mernek tápszert használni, és inkább korábban kezdik el a hozzátáplálást, vagy tehéntejhez nyúlnak. Pedig a tehéntej egyéves kor előtt kifejezetten veszélyes lehet a kisbabák számára, hiszen emésztőrendszerük még nem elég fejlett a befogadására. Az élet első 1000 napjának megfelelő táplálása kulcsfontosságú, akár anyatejjel, akár tápszerrel történik: nemcsak gyermekkori, de számos felnőttkori népbetegség kialakulásának a kockázatát is csökkenti. A 0–6 hónapos csecsemőt szoptató édesanyák több mint fele küzd valamilyen nehézséggel a szoptatás során, a probléma pedig minden harmadik anyukánál később is fennáll. A legtöbben arra panaszkodnak, hogy túl kevés az anyatejük, de gyakori probléma a mellgyulladás, a kisebesedett vagy befelé forduló mellbimbó, illetve a nehezen beinduló tejtermelődés is. A szoptatás fizikailag kimerítő időszakát tovább nehezíti, hogy az érintett anyák sokszor a társadalom megvetésével is küzdenek: a bélyeg, miszerint a nem vagy nehezen szoptató anyák „rossz anyák”, bűntudatot és szorongást szül, a stressz pedig tovább nehezíti a tejtermelés beindulását. A tápszeres táplálás sokkal kímélőbb, mint a korán elkezdett hozzátáplálás, hiszen a tápszer összetétele maximálisan igazodik a csecsemő igényeihez. A megfelelően kiválasztott tápszer nem okozhat hasfájást vagy haspuffadást, sőt, akkor is segíthet, ha a baba érzékeny az anyatejben lévő tejcukorra, mert van olyan tápszer, amelynek az anyatejnél is alacsonyabb a tejcukortartalma.

Nem lehet mindig mindenki tökéletes

Megkérdeztünk néhány anyukát, akik nemrég „szálltak be a ringbe”, hogy hogyan élik meg a szoptatást vagy épp a tápszerezést. Íme a válaszok:
„Most hat hónapos a kisfiam, tápszerrel etetem, születése óta azt kapja, mivel sajnos már a kezdetektől fogva nem volt tejem. Sokat próbálkoztam, mellre helyeztem, kínoztam magamat is és őt is. Volt olyan, hogy egyszerre sírtunk, mert egyszerűen nem ment. A férjem folyton mondta, hogy ne erőltessem, ugyanis a modern világban már létezik tápszer, nem jelent túl nagy problémát, ha nincs tejem. Hallgattam rá, elkezdtük a tápszeres etetést, és mintha hatalmas kövek estek volna le a szívemről. A kicsi nem sírt, és én is részben megnyugodtam. Sajnos azért csak részben, mert a tápszer miatt rengeteg megvető tekintetet kaptam, a rokonok összesúgtak a hátam mögött, sőt, egyesek még meg is gyanúsítottak, hogy azért nem ment, mert én nem akartam. Rettenetesen szégyelltem magam, és egy adott ponton már én is elhittem, hogy az én hibám. Idővel persze a családom segítségével sikerült ezen is túljutni, a gyermekem pedig nő, mint a gomba, akkor is, ha nem anyatejet kap” — mesélte tapasztalatát M. R.

„Öt hónapig nem voltak különösebb gondok, gond nélkül szoptattam, a baba is nyugodt volt és én is. Próbáltam tökéletes lenni, tökéletesen étkezni, hogy biztos legyen tejem, addig tudjam táplálni a lányomat, amíg ő akarja. De nem lehet mindig minden tökéletes. Először csak egyre gyakrabban kellett szoptatnom, majd idővel elapadt a tejem, és még túl korai lett volna a hozzátáplálás, úgy gondoltuk, hogy egészségesebb lesz a baba számára, ha átállunk tápszerre. Nyilván mindenki szemében én voltam a gonosz boszorka, aki nem akarja a jót a gyerekének. De könyörgöm, amíg szoptattam, az volt a baj, hogy a kicsit ciciztetni kell, és az milyen undorító, mikor pedig átálltunk a tápszerre, az volt a probléma. Úgysem lehet mindenkinek megfelelni, akinek pedig esze van, úgy cselekszik, hogy jó legyen a gyermekének” — hallhattuk T. E. beszámolóját.

Segítenek felkészülni

Ma az anyatejes táplálást népszerűsítő programra készülnek a szatmári anyukák és egészségügyi szakemberek, ugyanis augusztus 5-én, pénteken a szoptatás hete alkalmából délután 6:00 órától a Shopping City teraszára hívják a kismamákat és az érdeklődőket. Ott majd együtt ünnepelhetik a szoptatás hetét, továbbá együtt kialakíthatják és átbeszélhetik a szülés utáni időszak terveit. Többek között megbeszélik, hogy milyen módon szeretnének szülni a kismamák, milyen terveik vannak a szoptatással kapcsolatosan, és hogy milyen elvárásaik vannak a közelgő változásokkal szemben, mire számítanak. A résztvevőknek azt javasolják, hogy amennyiben lehet, fehérbe öltözve menjenek el a találkozóra. Az eseményen való részvétel egyébként ingyenes, jelentkezni pedig a „Săptămâna internaţională a alăptării 2022” Facebook-eseménynél lehet, Varga Roxanánál.

Szilágyi Kinga