Augusztus 20-a, Szent István király napja, az államalapítás ünnepe a magyar nemzeti ünnepek közül a legrégibb, hosszú története miatt azonban az ünnep tartalma változásokon esett át az évek folyamán. Az egyházi és állami ünnep időzítésének alapját maga István király fektette le: Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én ült össze a királyi tanács, ez volt a törvénylátás napja, később a dátum jelentőségét növelte, hogy az államalapító király ekkor halt meg 1038-ban — s halála előtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országot, a Szent Koronát és nemzetét. 

De miért volt fontos államot alapítani?

István uralkodása a magyar történelem legfontosabb négy évtizede volt, egy forrongó korban és hazában egymaga vitte sikerre az államegyesítés, az egyházszervezés és a törvényhozás hatalmas munkáját — s ma már egyre több történész vallja: nem azzal alkotta meg és tette évszázadokkal dacolóvá a magyar királyságot, hogy a fejére helyezte a koronát és megragadta a zászlós lándzsát, bel- és külharcokat folytatott, hanem az egész életét kitöltő államszervező építkezésével; a várak hálózatával és a vármegyerendszerrel korszerű közigazgatást teremtett, meghozta és betartatta törvényeit, kiépítette az egyházszervezetet, biztonságossá tette a kereskedők útjait, s ezzel a magyar állam már keletkezésében ellátta az állam ősidők óta megkövetelt legfőbb feladatát: biztonságot és békét adott.

Az államalapítás — mondjuk úgy — alapköveit már apja, Géza nagyfejedelem letette — erős, sőt, véres kézzel uralkodott, s ebben méltó társa volt kemény személyiségű felesége, Sarolt, az erdélyi Gyula lánya. Géza felmérte, hogy a szomszédos keresztény birodalmak megerősödésével változott országa külpolitikai helyzete, ezért 973-ban elküldte követeit a német-római császárhoz, I. (Nagy) Ottóhoz Quedlinburgba: hittérítőket kért, majd bencés szerzetesek érkeztek az országba, a 996-ban alapított pannonhalmi apátságba. Fia, Vajk/István számára sikerült feleségül megszerezni Gizella bajor hercegnőt; e házasság révén az Árpádok rokonságba kerültek a császári uralkodócsaláddal, és a házasságot annak biztosítékául is szánták a felek, hogy a magyar államvezetés az uralkodóház kereszténnyé lett ágán folytatódjék tovább.

Nagyfejedelemből király

A Gizellával érkezett német lovagok tovább erősítették Géza hatalmát — amire szükség is volt, mert halálát követően, az uralkodói családon belül Istvánnal szemben hatalmi igényekkel lépett fel Koppány, az Álmos nemzetség egyik idősebb ágából származó, távoli rokon. Az új öröklési rend ellen lázadó Koppányt az idegen lovagok segítségével István még 997-ben legyőzte, s ezzel nemcsak bel-, hanem külpolitikai vonalon is biztosította egyeduralmát, azon keresztül Magyarország jövőjét — a keresztény birodalmak sokáig nem tűrtek volna meg maguk között egy hivatalosan pogány államot, Magyarország hivatalosan keresztény állammá való átalakítását viszont az Árpád-ház kereszténnyé lett ága szavatolta.
István azt is felismerte, hogy egy új államforma nagyobb külpolitikai tekintélyt biztosít neki, ezért a nagyfejedelmi hagyatékkal szakítva királyságra készült. Aachen frank-német mintájára egy koronázó fővárost — Székesfehérvárt — választott magának, ahol 997–1000 között felépíttette a Szűz Mária-bazilikát. Tervét a nyugati világ vezetői segítették valóra váltani. III. Ottó császár biztatására II. Szilveszter pápától koronát kapott, amellyel 1000 karácsonyán Székesfehérvárott megkoronázták Istvánt.

A Szent István-i keresztény államalapítás mélyreható rendszerváltást hozott az első ezredfordulón: a nagyfejedelemség korabeli tisztségek helyébe új intézményeket állított, megteremtette a területi alapú közigazgatást, bevezette a törvények írásba foglalását. Mindemellett királysága első éveiben több hadjáratot is vezetett: 1003 körül megtámadta az erdélyi Gyulák családját (feltehetőleg azért, mert az anyai rokonok nem nézték jó szemmel, hogy Gizella királynévá válásával már nem Sarolt volt Magyarország első asszonya), kevéssel ezután hadat küldött a Maros-vidék ura, Ajtony ellen. 

István — a nyugati uralkodókhoz hasonlóan — a püspökök kinevezésének és az egyházmegyék alapításának jogával (invesztitúra) rendelkezett, így az egyházszervezet kialakításakor a pápaságtól függetlenül cselekedett. Uralkodása alatt két érsekséget (Esztergom, Kalocsa) és legalább nyolc püspökséget (Veszprém, Győr, Pécs, Csanád stb.) szervezett, a létrehozott egyházi hierarchiát pedig jelentős földadománnyal támogatta. A pogány társadalom megtérítése és a pogány rituális szokások felszámolása csak erős állami szigorral történhetett — teljesen új szokásokat kellett meghonosítani (vasárnapi miselátogatás, gyónás, böjtölés stb.), miközben a régi hitvilág az idősebb korosztály körében tovább élt.

Mikortól ünnep augusztus 20?

Augusztus 20. napja hivatalosan 1083-ban vált első királyunk ünnepévé, ekkor avatták szentté Istvánt, Szent László király közbenjárásával — aki ugyan érthetően augusztus 15-ére, Nagyboldogasszony napjára tervezte ezt, azonban az István földi maradványait tartalmazó ládát csak 20-án sikerült kinyitni, és oltárra emelni ereklyéit. Szentté avatott uralkodónk a kereszténységben is különleges pozíciót foglal el, hiszen ő az egyetlen, akit a katolikus és — 2000 óta — az ortodox egyház egyaránt szentként tisztel. 

Augusztus 20-a ünneplése a magyar történelem folyamán szinte folyamatosan fennmaradt, azonban a protestantizmus térnyerésével a XVI–XVII. században átalakult az ünnep tartalma, mivel a protestáns vallás nem vallja a szentek tiszteletét, így augusztus 20-án a magyar állam létrejöttéről emlékeztek meg. XIV. Benedek pápa 1771-ben felülvizsgálta, és jelentősen csökkentette az egyházi ünnepnapok számát, és Szent István napja kikerült a hivatalos egyházi ünnepek közül — a Szent István emléke iránt különös tiszteletet tanúsító Mária Terézia azonban nemcsak hogy elrendelte a Szent István-nap újbóli megtartását, hanem királyi pátenssel ő tette meg elsőként nemzeti, azaz állami ünneppé. Egyedül az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követő időszakban nem ünnepelték az államalapítást, amikor betiltották a megemlékezést, egészen 1860-ig, a dualizmus korszakában azonban ismét hangsúlyossá vált az ünnep, 1891 (!) óta pedig munkaszüneti nap. A Horthy-korszakban augusztus 20-a a trianoni békediktátum elleni tiltakozással töltődött fel, azokban az években a szentistváni Magyarországra, vagyis a történelmi Magyarországra való megemlékezés kapta a legnagyobb hangsúlyt — 1938. augusztus 20-a hármas szent ünnep volt: akkor ünnepelték Szent István halálának 900. évfordulóját, Budapesten rendezték meg az Eukarisztikus Világkongresszust, és Magyarország Szent István által Szűz Mária védelmébe ajánlásának, a Regnum Marianum megszületésének 900. évfordulójáról is megemlékeztek. A második világháborút követően 1947-ig még megtartották az egyházi ünnepet, azonban a kiépülő kommunista hatalom ideológiájával nem volt összeegyeztethető az ünnep egyházi, nemzeti jellege, ezért más tartalommal töltötték meg, az új kenyér ünnepe lett (persze a gabonaünnep nem a szocializmus „találmánya”), 1949-ben augusztus 20-án lépett hatályba a sztálinista alkotmány — ezzel fordítva ki az államalapítás ünnepét. Egy évvel később, 1950-ben a Népköztársaság ünnepévé nyilvánították Szent István napját, betiltották az egyházi körmenetet (egészen 1989-ig nem is volt hivatalosan körmenet). Az 1938 óta tartott augusztus 20-ai tűzijáték 1954-ben átkerült április 4-ére, majd 1956 után eltörölték — a zajos ünneplés 1966-ban éledt újra: akkor indult a mára hagyományossá vált Debreceni Virágkarnevál. A rendszerváltást követően visszaállításra került augusztus 20-a eredeti szellemisége, 1989 óta rendezik meg ismét hivatalosan a Szent Jobb-körmenetet, és 1991 óta a nap Magyarország hivatalos állami ünnepe. 

A Szent Jobb hányattatott története

A Szent Jobb gyakorlatilag a legfontosabb magyar nemzeti és katolikus ereklyénk. Feltételezetten Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze, amelyet 1083. augusztus 20-án találtak meg Székesfehérváron, amikor felbontották Szent István kősírját. A király földi maradványai „balzsamillatú” vízben úsztak a katolikus legenda szerint. 
I. László király az időközben ellopott ereklyét 1084. május 30-án (ez a nap a Szent Jobb megtalálásának emléknapja) szerezte vissza Mercuriut klérikus bihari birtokán, ahol az az ereklyét őrizte, és itt alapította az ereklye őrzésére a szentjobbi apátságot, melyről Szentjobb település (Bihar megye) a nevét kapta. 

Évszázadokon át zarándokoltak a hívek a Szent Jobbhoz. A török hódoltság idején az ereklyét előbb Fehérvárra menekítették, ám amikor 1541-ben a törökök elfoglalták Székesfehérvárt, „szabad rablás kezdődött”, és az ereklyének ettől kezdve nyoma veszett — 47 évvel később, 1590-ben Raguzában a Domonkos-rendi szerzetesek egy jobb kézfejereklyét vásároltak, amely számára ezüst ereklyetartót készítettek, és 1618-ban Szent István jobbjaként leltárba vették. Az azonosítás körülményeiről semmit sem lehet tudni. Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a Domonkos-rendtől vásárolta vissza a Szent Jobbot Mária Terézia királynő 1771. április 16-án, s előbb Schönbrunnban, majd Budán helyeztette el, ahol a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájának prépostja (egyben udvari plébános) és az angol kisasszonyok zárdája főnöknőjének őrizetére bízta. A visszaszerzés emlékére pénzt is veretett. 

II. József császár parancsára az ereklye őrzéséről a többnyire cseh „vörös csillagos vitézek” gondoskodtak. 1865-től az esztergomi főegyházmegye, 1882 óta pedig a király által kinevezett budai királyi palota plébánosa őrizte. 1862-ben a magyar püspöki kar új ereklyetartót készíttetett. Az eredeti az esztergomi bazilikában látható, most Szent Kőrösi Márk ereklyéit őrzi.
A Szent Jobbot 1900 és 1944 között ismét a Zsigmond-kápolnában őrizték. 1938-ban, a Szent István halálának 900. évfordulójára rendezett szentévben megemlékezésként körbehordozták az országban, többek között Székesfehérvárra is elvitték, ahol rendkívül nagy ünnepségek közepette fogadták az ereklyét. Az ünnepségsorozatot május 30-án nyitották meg, közvetlenül az eucharisztikus világkongresszus után.

A második világháború alatt Pajtás Ernő ezredes vezetésével a Koronaőrség a Szent Jobbot a koronázási jelvényekkel együtt egy salzburgi barlangban rejtette el. A jelvényeket később az amerikai hadseregnél helyezték biztonságba, amely Salzburg érsekének adták át megőrzésre. Magyarországra az Amerikai Katonai Misszió hozta vissza, és az 1945. augusztus 20-i körmeneten már körbehordozhatták. A Szent Jobbot 1950-ig, a rend feloszlatásáig a budapesti angol kisasszonyok zárdájában őrizték — ezt követően betiltották a körmenetet, a Szent Jobbot pedig a Szent István-bazilika páncélszekrényében rejtették el.

A Szent Jobb-kápolnát a Szent István-bazilikában 1987. augusztus 20-án Paskai László bíboros, esztergomi érsek szentelte fel. Itt helyezték el az ereklyét. Szent István halálának 950. évfordulóján ismét körbehordozták az országban, eljutott az érseki és püspöki székhelyek többségére (érdekes módon Székesfehérvárra nem), valamint Pannonhalmára.