A Véndiáktalálkozó Szatmárnémeti védjegyévé vált
Az In Memoriam emléktábla megkoszorúzásával kezdődött az események sora, éjszakába nyúló utcabállal ért véget az iskolaudvaron.
2024 július 14-én éjfélkor véget ért a 32. Véndiáktalálkozó.
Az elmúlt hét vége bebizonyította ismét, hogy a rendezvény Szatmárnémeti igazi védjegyévé vált, amely teret és alkalmat teremt a találkozásoknak, a viszontlátásoknak.
Péntek délután a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban található In Memoriam emléktábla megkoszorúzásával kezdődött az események sora, majd a hivatalos megnyitónak a Dinu Lipatti Filharmónia nagyterme adott otthont.
Muhi Sándor, a Véndiákszövetség alapító tagja köszöntőjében elmondta, a Véndiáktalálkozó egy olyan rendezvény, amely kisajátíthatatlan és egyedi, az ünnepséget a szervezők igyekszenek a visszajelzések alapján alakítani, hogy minden igényt kielégítsen.
Ezt követően Blatniczki Dóra operaénekes nyűgözte le szépségével, előadásmódjával, zenei képzettségével a megjelenteket, zongorán kísérte Adelina Sabău. Az előadott zeneműveket Blatnicki Cecília, Dóra édesanyja mutatta be.
A Felvidéki Rockszínház fiatal zenészeinek produkciója is varázslatos volt, minden jelen levő feltöltődhetett.
A szervezők a sport szerelmeseiről sem feledkeztek meg, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum udvarán a Véndiákok labdarúgó-bajnoksága, a Köcsey Ferenc Főgimnáziumban Véndiákok kosárlabda-bajnoksága zajlott. A fair play és a jókedv jellemezte a sportrendezvényeket. Tartalmas beszélgetéseknek adott helyet a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, ahol a kézilabdázók- majd a tornászok találkozója volt.
A Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője, Pataki Enikő köszöntötte az egybegyűlteket, majd id. Kristóf Mihály tanár, a találkozó fővédnöke szólalt fel. Visszaemlékezésében arról beszélt, hogyan szólította meg annak idején a diákokat és hívta őket a keddi és csütörtöki edzésekre, és hogy a 90-es évek közepétől kezdve, több várossal, községgel partnerkapcsolatot ápolva alakított ki játéklehetőséget az akkori kézilabdás diákoknak.
Kiss Zoltán Sándor, egykori kézilabdázó, aki ma is aktívan részt vesz a kézilabda népszerűsítésében és a fiatalok edzési lehetőségeinek megteremtésében, több egykori csapattársával együtt a 70-es évek történéseire, edző-tanáraira emlékezett. A találkozón, a 70-es évek diákcsapatának visszaemlékezését Czumbil Ella tanárnő zárta, aki azokban az években a diákcsapat edzője volt és kiváló eredményeket ért el a diákokkal, akik „fanatikusan” szerették ezt a sportot és mindent megtettek a győzelemért.
Nem volt ez később sem másként, a 90-es években. Az akkori csapat képviselői is szép számban voltak jelen. A kilencvenes évek kézilabdázóinak nevében Kereskényi Gábor foglalta össze, hogy mit is jelentett életükben a diákévek alatti kézilabda-sport, majd többen az egykori csapattársak közül megosztottak egy-egy emlékezetes történetet a múltból. A ma is jókedvvel mesélt történetek bizonyítékai annak, hogy a sport szeretete, a diákévek csapatának szellemisége mennyire fontos azoknak, akik részesei lehettek.
A beszélgetés a kézilabda pályán ért véget, hiszen jó volt újra a sportpályán kézbe fogni a labdát.
A résztvevők élvezettel nézegették azt a kis kiállítást, amelyet meglepetésnek szántak a szervezők. A legrégebbi fotó egy fiú tornászcsapatról készült 1939-ben, a többi kép az 1970-1985 közötti leány- csapatokat sorakoztatta fel.
A jelenlevő első tornászgeneráció képviselői nagy tisztelettel emlékeztek meg Felméri Ilona tanárnőről, aki a sport szeretetén túl a történelem, a kultúra, a művészetek ismeretének fontosságát is megtanította és nagyban hozzájárult jellemük kialakulásához.
Czumbil Ella tanárnő, az esemény díszvendége, arról beszélt, hogy örömmel látja, a jelenlévők tartásukban, megjelenésükben nem hazudtolják meg tornász múltjukat, majd az egykori iskolai sportéletről, tornász- sikerekről elevenített fel pillanatképeket.
A későbbi tornász-generációk emlékezetében elevenen él edzőjük, a mindig egyenes Balázs Gyöngyi tanárnő alakja, aki — és ebben biztosak a résztvevők- most is kicsit szigorúan, de mosolyogva figyeli őket az égi tornateremből. Őt leánya, Balázs Csilla képviselte a találkozón. Tornászcsapatot irányított a későbbiekben Papp Katalin tanárnő és Dobosi Ferenc tanár is, ennek a generációnak is volt képviselője az eseményen. A résztvevők megosztottak egymással versenyélményeket, vicces és izgalmas történeteket, amelyekből kiderült, hogy milyen családias volt a hangulat a mindenkori csapaton belül.
Észrevétlenül futott el az idő, ami tudjuk, csak akkor van így, ha jól érzik magukat együtt az emberek.
A közkedvelt Kocsmakvíznek NEXT Caffe & Bistro adott helyet, ahol Kovács Zsolt kvízmester KoZso és Fehér Róbert zenész „A tudás mindig trendi” című élő zenés műsora csalt mosolyt a jelen levők arcára ugyanakkor megmozgatták agytekervényeiket is.
Július 13-án, szombat reggel 10 órakor a becsengetést követően a népviseletbe öltözött fiatalok és cserkészek behozták a Véndiákszövetség, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, a Szatmárnémeti Református Gimnázium és a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum zászlóit, majd elkezdődött az érettségi találkozót ünneplő osztályok felvonulása. Az idei év érdekességét az adta, hogy közel húszan érkeztek a 70 éves érettségi találkozójukat megünnepelni, ugyanakkor Esztinka Pál egyedül vonult fel a 75 éves érettségi találkozóján. Voltak 70., 65., 60., 55., 52., 50., 45., 40., 35., 30., 25., 20., és 10. érettségi találkozóra érkezők.
A Szatmárnémeti Magyar Fiúlíceum, a Szatmárnémeti Magyar Leánylíceum és a Szatmárnémeti Egészségügyi Szakiskola 1954-ben érettségizett diákjai közül húszan jelezték, hogy részt vesznek az érettségi találkozón, de voltak akik a hőség miatt távol maradtak. A rögtönzött osztálytalálkozó keretében Keiser Ernő elmondta, hálás szívvel gondol ma is egykori tanáraira —Tereh Géza, Ligeti L. Zoltán, Burai Béla, Rög József neveit sorolta fel —, kihangsúlyozva, hogy olyan útmutatást és útravalót kaptak az iskolától, melyet nem győz megköszönni a Jóistennek.
Dr. Filipp György elmondta, fiatal lehet bárki, de öreg csak a java. Mesélt arról, hogy 1950-ben 51-en kezdték a középiskolai tanulmányaikat, s legtöbbjük 1954-ben sikeresen le is érettségizett. „Szétszóródtunk a világban, de közülünk lett 10 orvos, 7 mérnök, 6 tanár, 2 pap, a többiek pedig egyéb szakmát választottak. Tanáraink elhunytak. Egyetlen tanárunk maradt,Tóth László, aki Pécsett él, és aki jelezte, hogy minden jót, sok szerencsét kíván nekünk, de ebben a melegben már nem vállalta az utazást, 93 éves” — fogalmazott Filipp György.
Bressel Zsuzsa saját versét mondta el az öregség kapcsán. Megtudtuk, hogy korábban Barna Zsuzsa néven írt verseket, melyek kulturális folyóiratokban jelentek meg.
Végezetül Kandó Ferenc, a Véndiákszövetség titkára névre szóló okleveleket nyújtott át a közel 90 éves véndiákoknak, jó egészséget kívánva nekik a további életükre.
A felvonulást követően nm. és ft. Schönberger Jenő püspök, illetve Korda Zoltán református lelkipásztor ökumenikus imája hangzott el. Tóth Géza Ivor, a Véndiákszövetség alelnöke köszöntőjében kihangsúlyozta: „Megtartottuk tavalyi jelmondatunkat, hiszen a találkozás öröméért vagyunk itt (…) Számunka a találkozó, a társainkkal eltöltött idő, ünnep. Legyen így ma is!”.
Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke köszöntőjében kihangsúlyozta, a szatmári magyar közösség a Véndiáktalálkozó nélkül soha nem lenne az, ami, majd abbeli reményének adott hangot, hogy a hazatérő véndiákok is látják, hogy fejlődik a megye és Szatmárnémeti. Póti Eduárd, a Református Gimnázium igazgatója, házigazdaként „Az emlékezet életet ád; s ki tetteiben megemlegettetik, az halhatatlan lesz” —Kölcsey Ferenc gondolatával köszöntötte ez egybegyűlteket, majd a szervezők munkáját köszönte meg. A találkozó keretében egyperces néma csenddel adóztak Barabás Gréti alapító tag, szervező, Kovács András Ferenc, Simonfy József, illetve Irinyi Kiss Ferenc költők emléke előtt is. Kállay Attila pirográfus kiállítása a Református Gimnázium előterében volt látható, az alkotások elnyerték a nézők tetszését. A szombat délelőtti esemény zárásaként a résztvevők koszorúkat helyeztek el az iskola falán található márványtábláknál, így emlékezve az elhunyt tanárokra és diákokra.
Muhi Sándor vezetésével közös tárlatmegnyitókkal kezdődött a Véndiáktalálkozó szombat délutáni programkavalkádja. „A Véndiákszövetség nemcsak a közösségteremtés és a közösség építését tűzte ki célul, hanem az elnökség az itthoni magyar kultúra felkarolását is” — fogalmazott Muhi Sándor, majd bemutatta Lepedus Ildikó és Király Gabriela: Az alkotás öröméért kiállítást. Itt arra kérte a jelen levőket, ne akarják megfejteni a festményeket, inkább a hangulatukat próbálják meg átvenni.
Az Aurel Popp Művészeti Líceum diákjainak kiállítása, válogatás Király Gabriela és Lepedus Ildikó csoportjainak munkáiból kiállítás kapcsán megjegyezte, hogy a diákoknak nincs még kialakult ízlésvilága, ezért az ő alkotásaikban azt kell keresni, hogy tudtak-e saját magukból is hozni valamit. Ugyancsak itt hangsúlyozta ki Muhi tanár úr, hogy szerencsére a művészet kisajátíthatatlan.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Marosvásárhelyi Osztálya immár tizedik alkalommal szervezte meg az EKE-tagok számára kiírt fotópályázatát, majd a beérkezett alkotásokból a fényképkiállítást. A kiállított fotók között Vajda Béci szatmári fotós, természetbarát alkotásai is megtalálhatóak. A kiállításról Bartha Botondot lehetett kérdezni.
„Az a jó ebben a világban, hogy fel tudunk mutatni pozitív értékeket. Elkezdtem egy sorozatot, amely Ez is Szatmár címet viseli. Régi állapotban és felújuló, felújított állapotában mutatom be, hogy néznek ki szatmárnémeti utcák, épületek, épületrészek. Sok örömteli dolog történik ebben a városban. És ezt szeretnénk bemutatni az érdeklődőknek” — fogalmazott Muhi saját kiállítása kapcsán.
Vida István: Amerikai pillanatok kiállítása kapcsán elhangzott, Észak Amerikai hétköznapokat találhatjuk meg. „Mindig szerettem a csütörtöki, hétköznapi csodákat. Valódi csodák mindig egyszerűek, nem rikoltoznak, erről szól ez a tárlat is” — fogalmazott.
Idén április 10. és 15. között ünnepelte alapításának 70. évfordulóját a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata. Czinzel László remek fotóival betekintést nyerhetünk az elmúlt évadok előadásaiba. Muhi Sándor a megnyitó során kihangsúlyozta Czinzel László fotózási művészetét, és a szatmári színházi világ kialakulásáról is szót ejtett. A megnyitó keretében egy perces néma csönddel és gyertyagyújtással emlékeztek meg tavaly elhunyt költőinkről.
Muhi Sándor vezetésével Helyismereti kvízen tették próbára tudásukat a legbátrabbak, majd bemutatásra kerültek a Szatmár Megyei Tanács támogatásával, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont gondozásában eddig megjelent Szamos-kiadványok — amelyekről Elek György, a Szamos folyóirat főszerkesztője számolt be, a tízéves Szatmári Műhely kulturális és társadalmi folyóirat — amelyet Muhi Sándor, egykori alapító tag, és Lakatos Fleisz Katalin felelős szerkesztő mutattak be. A meghitt találkozó keretében a szervezők felhívták a figyelmet a szintén a forrásközpont gondozásában megjelent, július 17-én, szerdán 16 órától a Szatmár Megyei Könyvtárban bemutatásra kerülő Hága Jázmin: Árnyak Naplója, Novellák Titkos Tanúja című prózakötetre. A Szamos Diákirodalmi Kör tagjai Hága Jázmin és Sebő Kata, az Aurel Popp Művészeti Líceum diákjai fuvolán és zongorán játszottak; Rus Lilla és Loga Szilárd Áron (Kölcsey Ferenc Főgimnázium), Fodor Rebeka (Aurel Popp Művészeti Líceum) és Vizsnyovszky Barbara (Szatmárnémeti Református Gimnázium) saját írásaikból olvastak fel.
A bátrabbak városismertető sétán vehettek részt Muhi Sándor vezetésével. Az érdeklődők felfedezhették a régi városrészt. A kulturális események sorát Halmosi Sándor: Rubljov Rinpocse (A belső ikon) kötetnek bemutatása zárta. A szerzővel, aki maga is kerek évfordulós osztálytalálkozóra érkezett Szatmárra, a kötetről Fehér Imola költő beszélgetett angyalságokról és szörnyetegségekről, arról, hogy mi van maszkjaink alatt, s fölötte még mennyi fény, türelem. Nagy Máté (Szatmárnémeti Református Gimnázium diákja) zongorajátékával lett még felemelőbb a könyvbemutató.
A Véndiáktalálkozó idén is koncertekkel és hangulatkeltő zenei aláfestéssel ért véget. A Református Gimnázium udvarán a diákzenekarok képviseletében Dorka & Áron, Dorka & Zoárd, Madness Avenue, Félholdláng Zenekar állt színpadra, bebizonyítva, hogy a minőségi zenélésnek van jövője Szatmáron. A fiatalokat követően a Hey Roop együttes, a Retro Band SM együttes szórakoztatta a nagyérdeműt, az estet pedig Dj. Shorty zárta, akihez csatlakozott Varga György is. A szórakozni vágyó véndiákok a beszélgetések, emlékek felelevenítése közben táncra perdültek, és együtt énekelték az ismert slágereket az előadókkal.
Idea Studio, Metaplant Kft., Promocraft Kft., Smart Paper Distribution Kft., Weinberger Kft., Prinzinger Anna Maria – Fiesta IV Kft., Szigetlankai Református Egyházközség, Batizi Református Egyházközség. Partnerszervezetei: Dinu Lipatti Filharmónia, Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal, Kölcsey Ferenc Főgimnázium, Szatmárnémeti Református Gimnázium, Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, Aurel Popp Művészeti Líceum, Magyar Ifjúsági Kezdeményezés, Maurer Alapítvány, Barátság Nyugdíjas Klub, 44. Dsida Jenő Cserkészcsapat, Hans Lindner Alapítvány.
Mindazok, akiknek nem volt idejük a kiállításokat megtekinteni a szombati napon, lehetősége lesz e hét folyamán is megnézni 8 és 16 óra között, hiszen az Iparosotthonban maradnak még néhány napot.
Folyamatosan frissülő fotógaléria, kiegészítő információk, érdekességek a Szatmárnémeti Véndiákszövetség Facebook-, illetve Instagram-oldalán, és honlapján, www.vdsz.ro érhetőek el.
Közlemény
Ajánljuk még a témában:
Találkozzunk jövőre is, a 33. Véndiáktalálkozón!
„Fiatal bárki lehet, de öreg csak a java!”
„A Véndiáktalálkozó kisajátíthatatlan!”
