A világ szentjei közül az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő és legjobban kedvelt példakép a több mint nyolc évszázaddal ezelőtt Sárospatakon született Árpád-házi Szent Erzsébet — nagyon fiatalon, mindössze 24 évesen halt meg, ám e rövidre méretett földi léte során olyan áldozatos alázattal és annyi jót cselekedett, hogy halála után három évvel IX. Gergely pápa pünkösdkor a szentek sorába iktatta, és sírhelye fölött, tiszteletére szentelték a marburgi székesegyházat. Kultusza a XIII. századtól kezdve szinte egész Európában elterjedt, a feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szolgáló szeretet védőszentje lett, számos templom viseli nevét — a leghíresebb a kassai Szent Erzsébet-dóm és a budapesti Szent Erzsébet-templom a Rózsák terén —, számtalan szobor őrzi emlékét, köztük bő évtizede már Szatmárnémetiben is, a Hildegárda-templom bejáratával szemben.
Tegnap kora délután a rossz idő ellenére rózsákkal és esernyőkkel a kezükben ott gyűltek össze a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye hívei, segítő intézményeinek képviselői és mindazok, akik közösséget éreznek a rászorulókkal, szegényekkel, hogy imát mondjanak értük, s egy-egy szál rózsával is emlékezzenek a szeretetszolgálat nagy magyar szentjére és a szolgálatban való egységet kifejezve felhívják a figyelmet a szükséget szenvedőkre — annál is inkább, mivel Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe 2013 óta a szolgáló szeretet napja a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében.
„Ő a szeretetszolgálat példaképe, akinek egész életét Isten és az emberek iránti szeretet jellemezte, s tökéletes összhangot tudott teremteni. A rózsacsoda történetét mindnyájan ismerjük — mennyire kedves volt ez a szolgálat Isten előtt, ha a kenyeret illatozó rózsákká változtatta. Jézusnak ma is szüksége van az emberi kezekre, lábakra, érző szívekre, reményteli és bátorító szavakra, amelyek szolgálják, megerősítik és felemelik a segítségre szorulókat. Ha ezt Jézussal együtt napról napra hűségesen vállaljuk, akkor mi is hallhatjuk a szavait: 'Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, nekem tettétek' — fogalmazott Gáspár Annamária, a szatmári egyházmegye kórházpasztorációs referense. Mint elmondta, a szeretetszolgálatnak van egy sajátos, minden kereszténytől megkövetelt formája: a bajba jutott embertársak megsegítése. Ezt a feladatot többen, különböző csoportokban más-más helyszínen, településen végzik: szerzetesrendekben, az egyházmegye szervezeteiben, intézményeiben, egyesületekben, plébániai szeretetszolgálat-csoportokban, lelkiségi mozgalmakban, s bár mindegyik külön-külön, de egészében mégis egy közös egységben, a maguk területén folytatva próbálják szolgálni a szükséget szenvedő embertársakban magát Krisztust.
A hagyományos meleg étel osztása a koronavírus-járvány miatt idén nem a megszokott módon történt, hanem egy sajátos formában: a szeretetszolgálat munkacsoportjához tartozó Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet munkatársai és a Máltai Szeretetszolgálat szatmárnémeti szervezetének munkatársai — mint a püspökség meghosszabbított karjai, postásai — juttatták el a meleg ételt és tartós élelmiszerekből álló csomagot a nehéz helyzetben lévőknek, s az egyházmegye esperességeiben, Erdődön, Nagybányán, Nagykárolyban és Túrterebesen is közös ima volt, és tartós élelmiszerekből álló csomagokat osztottak, hiszen a járványhelyzetben „még inkább szükség van az egymásra figyelésre, az imádkozásra, egy tál meleg ételre”.
A szegényekért közösen elmondott ima és Szent Erzsébet himnuszának közös eléneklése után a résztvevők elhelyezték rózsáikat a szobor talapzatán.

Szabó Kinga Mária