Ameddig a házban minden megvan, amire egy családnak szüksége van a megélhetéshez, addig számomra nem jelent gondot a kijárási tilalom, nagyon jól megvagyok bent is. Rengeteg hasznos tevékenység van, amivel lekötöm magam. A kezdeti idődömping után mostanra körvonalazódtak a távmunka feltételei is, ami azt mutatja, hogy a színész is tud otthonról dolgozni intézményesített körülmények között. Engem személyesen nagy örömmel tölt el, hogy a színházi világ mennyire jól tud alkalmazkodni egy ilyen súlyos helyzethez, amely azzal jár, hogy bezárnak a színházak. A legabszurdabb gondolatomban sem tudtam volna elképzelni azt a szituációt, hogy a társulat valaha otthonról fog dolgozni, és íme, az elkövetkező időkben ez vár ránk. Alkalmazkodunk a helyzethez és ez jó. A kritikus időszak kezdete bennünket épp egy főpróbaszakasz derekán ért el, veszélyeztetve a bemutatót. Volt abban valami kifejezhetetlenül felemelő és megrendítő, ahogy üres nézőtér előtt, de egyenes adásban a virtuális téren át több száz néző számára mégis lejátszottuk az előadást. A színház meg akar maradni és nagyszerű érzés belülről megtapasztalni azt, hogy megkeresi és meg is találja az eszközeit a megmaradáshoz. Ebben a felállásban egy darabig nyilván megszűnik a nézővel való direkt kapcsolat, mégsincs hiányérzetem, mert a kényszerszünetben is van munka, az interneten vagy rádión keresztül is a mi szeretett, drága közönségünknek dolgozunk, és én ezt a tevékenységet is a velük való élő kapcsolattartásnak élem meg

László Zita színművész,

Harag György Társulat