A művészet és a tudomány sok ponton kapcsolódik, de vannak divergenciák is — indította a beszélgetést dr. Tallian Cristian pszichiáter. Az idegtudományok felől igyekezett közelíteni, arra a kérdésre keresve a választ, hogy mi történt az elmúlt másfél évben az emberi kapcsolatok terén. Mögöttünk van a járványidőszak, de még nem lábaltunk ki egészen belőle, a tendencia pedig nem elég pozitív, mutatott rá Tallian, elismerve, hogy ő inkább a negatív oldalát látja ennek az időszaknak, de nagyon örül, hogy vannak, akik a reményt és a jó dolgokat is meglátják ebben a helyzetben. Elmondta, hogy a szakmájából adódóan inkább a negatív következmények összpontosulnak, hozzá azok mennek, akik már nem tudnak megbirkózni a helyzettel.
Tallian elmondta, hogy elválasztaná a járványhelyzetet az információs világ mellékhatásaitól. „A járványhelyzet nagyon sok emberből olyan érzelmeket hozott ki — szorongás, depresszió, elmagányosodás, reménytelenség —, melyek mentálhigiéniai szempontból eléggé kellemetlenek. Megnőtt a szorongásos esetek száma, látható volt, mit jelent a négy fal érzése, mit jelent a szabadságkorlátozás, vissza voltak szorítva az emberi kapcsolatok, nem élhették ki az emberek azokat a természetes vágyaikat, hogy rendszeresen kapcsolatot tartsanak egymással. Itt a lelki karbantartás is megnehezedett. Az emberi kapcsolatoknak — amellett, hogy a kommunikációban van nagy szerepük — fontos szerepük van abban, hogy az érzelmi és a lelki egészségünket megtartsák. Ha visszatekintünk erre az időszakra, azt látjuk — főként az idősebb korosztály körében, hiszen ennek tagjai nem voltak hozzászokva, hogy otthonról intézzék a dolgaikat —, hogy megnőtt a szorongásos és depressziós problémáknak a száma. A pszichiátereknek és a pszichológusoknak korlátozottak voltak a gyógyítási és a terápiás lehetőségeik. Ez oda vezetett, hogy a közösségnek a mentális állapota romlott. Mindezt megnehezítette a digitális eszközök túlzott használata, ami amúgy is gond, ez pedig még fokozódott. Tudni kell, hogy a digitális eszközök használata nem mindenkinél ugyanazt a hatást váltja ki, a bezártságnak is különböző az emberekre gyakorolt hatása, hiszen más és más lelki felépítéssel rendelkezik mindenki. Vannak, akiknek nagyon jól jött, mert a szocializációs és a klasszikus szocializációs igényük nem volt túl magas, ez pedig egy alkalmat adott arra, hogy még jobban bezárkózzanak a lakás és az online tér biztonságot nyújtó falai közé” — mutatott rá a szakember.
Vannak jó aspektusai is a digitális eszközök használatának — fejtette ki Tallian —, az alternatív kapcsolathálózat kiépítése jó lehet, viszont megvan a veszélye is. A kapcsolattartásnak a szemtől szembe történő, kontaktus klasszikus formája sokkal gazdagabb érzelmi kifejezés szempontjából, mint az online térben való kapcsolattartás. A pszichiáter olyan esetekkel is találkozott, ahol az zárkózottság annyira elhatalmasodott, hogy amikor már ki lehetett menni, akkor sem vágyott az illető a szabadba vagy a közösségekbe. Mindig gondolni kell arra, hogy a jó mellett van egy elég nagy rizikó, ha túlzottan sokat használjuk a digitális teret. Ezt Tallian látja a személyes és közvetlen kapcsolatai révén is, és úgy gondolja, hogy ez egy észrevétlenül előrenyomuló ellenség. A figyelemnek mindig arra is irányulnia kell, hogy az emberek megtanulják az internethasználat jó oldalait, ugyanakkor figyelmeztetni kell őket arra, hogy melyek azok a negatív következmények, amik előfordulhatnak. „Mindig figyelni kell arra, hogy az emberi kapcsolatok és az emberi érzelmek táplálása — itt a kultúrának nagy szerepe van — nem lehet kizárólag az online tér feladata. Amellett, hogy az internetnek jó hatásai vannak, és eszközként nagyon jól lehet használni, a valós kapcsolatok, a valós emberi érzelmek, amelyek lelkünk egészségének és feltételeinek a velejárói, nem elhanyagolhatók. Nem tudjuk pótolni semmilyen online, digitális eszközzel azt, amit egy intim érzelmi kapcsolat ad az emberi léleknek. Nagyon jó azt látni, hogy vannak fiatalok, akik szavakba, grafikákba tudják önteni az érzelmeiket, és ezzel másokat is megérintenek. Ez egy óriási dolog. Az is nagyon jó, hogy vannak kezdeményezések, amelyek már látják a negatív következményeit az online és digitális eszközök mellékhatásainak, ezért megpróbálják egy kicsit tudatosabbá tenni azok használatát. Az a veszély, hogy az emberi elme, az emberi lélek alkalmazkodik ahhoz, amit kap, amibe beleviszik. Az a veszély, hogy észrevétlenül áttérünk egy teljesen másfajta kommunikációra, és ez megváltoztatja nemcsak az emberi gondolkodást, hanem a viselkedésformákat is. Olyan kapcsolattartási eszközöket és módokat tanulnak meg a fiatalok, amelyek az előző generációk esetében teljesen ismeretlenek és használhatatlanok voltak. Nem feltétlenül rossz ez a tendencia, de lehet veszélyes és lehet káros is, főleg azok számára, akiknek a lelki felépítésük ilyen szempontból sérülékeny. Legyen szem előtt az, hogy a jó hatás és a jó módszerek mellett vannak mellékhatások is! Ha sikerül elérni, hogy az internetet, az online teret csupán hasznosság szempontjából tekintsük, és nem mint életformát — hiszen ez az egyik legnagyobb rizikója, hogy életformává válhat az online tér —, akkor nem veszítjük el az emberi mivoltunkat, és az érzelmek szintjén is megmaradnak azok, amelyek tulajdonképpen minket mint lényeket definiálnak” — összegzett a szakember.
„A Szamos Diákirodalmi Kör zászlóvivő olyan szempontból, hogy egyrészt megmutathatja a művészet eszközeivel, hogy milyen érzések kavarognak a mostani generációban. Megmutatja azt, hogy igenis nem limitálódik a közösségi médiára az emberi kapcsolatoknak a működése. A szülőknek a feladata hasonló kéne legyen. Szülők-gyerekek meg kellene értsék, hogy a digitális eszközök használhatók, de nem kell kitöltsék az életünk nagy részét. Sajnos a legtöbben rossz irányba haladnak ezen a téren. A szülőknek és a pedagógusoknak is elég nagy kihívás, hogy megértsék és megértessék az eszközhasználat mellékhatásainak a veszélyét” — hangsúlyozta dr. Tallian Cristian.
Bálint Katalin pszichológus és meseterapeuta a pszichológia és a meseterápia szempontjából közelítette meg a témát. Ha a mesék oldaláról vizsgáljuk a közelmúlt eseményeit, azt mondjuk, hogy kapott az emberiség hét próbát — mondta. Kialakult egy állapot, amit át kellett hidalni. Úgy tűnik, hogy ez sikerült. Tanügyi szempontból figyelve talált az emberiség egy eszközt, amit szükségkor előkapott, viszont ezt nem lehet egy végleges formának tekinteni. Nem lehet tudni, mit tartogat még számunkra a sors, itt is a mértékletesség lenne a kulcsfogalom. A digitális rendszer nem az emberi léleknek a rezgése. Az ember társas lény, vágyik a kapcsolatokra, vágyik a közösségre, vágyik arra, hogy más emberrel találkozzon. Vannak eszközeink, melyek segítenek abban, hogy ha nem lehetséges a személyes találkozás, akkor is legyen lehetőség a kapcsolattartásra. Az igazi találkozás a személyes találkozás, erre vágynak az emberek, mindenki vágyik a másik ember személyes jelenlétére. A pszichológus elmondta, hogy hozzájuk az a réteg jut el, akik ebben a helyzetben megrokkannak, elesnek, nagy súly nehezedik a lelkükre, a legtöbb eset, ahol a szorongás és a depresszió megjelent, annál a generációnál következett be, amelynek tagjai egyetemre kellett volna menjenek, de azt otthon, a számítógép előtt kezdték. Ez egy teljesen idegen állapot egy olyan helyzetben, ahol nehéz megtalálni az utat, nagyon sok fiatal billent meg ebben az állapotban. Mindig ott volt a bizonytalanság, hogy meddig és hogyan. Ezek a bizonytalan helyzetek nagyon nehezen feldolgozhatók az emberi lélek számára. Bálint Katalin szerint jó, hogy létrejöhetett a digitális kapcsolat, de az nem pótolta a személyes kapcsolatokat. A személyes találkozásoknál ott van a lehetősége annak, hogy kifejlesszük azokat a képességeket és készségeket, melyek meghatározzák, hogyan legyünk jelen egy közösségben, hogyan viszonyuljunk másokhoz stb. A digitális eszközök mögött egy teljesen másfajta kommunikáció van, könnyen lehet mutatni olyan oldalakat, melyek nem léteznek, amiket szeretnénk megmutatni, vagy elfedni, amit nem szeretnénk megmutatni. A legnagyobb félelem sokak számára a közösségben való felszólalástól való félelem. Ha nincs lehetőség ezt a félelmet legyőzni, gyakorolni a közszereplést, akkor ez a képesség nem tud kifejlődni. A másik része a digitális oktatásnak a mértékek túllépésének a veszélye. Az idegrendszerre nagyon káros hatással van a digitális eszközök gyakori és hosszan tartó használata. Ha megbillen az idegrendszer, akkor a pszichológia működése is felborul. Nagy kihívás megszabni azt az időt, amit az ember a számítógép előtt tölt, és megélni mindazt, amire az egészséges embernek szüksége van — hangsúlyozta a terapeuta.
Kónya László nyugalmazott tanár arról beszélt, hogy nem vesszük észre, hogy az internethasználat az egyik formája a világtőke győzelmének. Itt az történik, hogy maga a tőke felhasználja a tudományt arra, hogy mindenkit fogságba ejtsen. Nem azért fejlesztették ki ezeket az eszközöket, hogy nekünk jó legyen, hanem arra, hogy mindenkitől tudjanak még több pénzt elvenni. Aki enged a kihívásoknak, abban kialakul a függőség, aki ellen tud állni, az más időtöltést választ. A digitalizáció elterjedése megszünteti az igazi emberi kapcsolatokat (még családon belül is). Nagyon sok esetben a szülők nevelik a gyereket példájukkal arra, hogy internetfüggővé váljanak. Elmondják a gyereknek, hogy tegye le a telefont, ők viszont ha csak tehetik, azt babrálják.
Loga Marika szülőként és pedagógusként mondta el, hogy a feltételeket meg tudták teremteni az online oktatáshoz, azt viszont nagyon rosszul élték meg, hogy a gyerekek reggeltől estig a digitális eszközök mellett voltak, valahogy kicsúszott a kezükből a kontroll. Korábban meg volt szabva, hogy mennyi időt lehet a számítógép előtt ülni, de amikor egyik napról a másikra bevezették az online oktatást, minden megváltozott. Háromnegyed nyolckor be kellett kapcsolni a gépet, mert mindjárt kezdődik az óra, és bár három órakor ki lehetett volna kapcsolni a gépet, mert befejeződtek az órák, de a tanárok elkezdték küldeni a feladatokat. Nem lehetett eldönteni, hogy mikor tanul a gyerek, mikor játszik, vagy épp a társaival tartja a kapcsolatot. A gyerekek nagyon könnyen vették, nekik nem volt akadály. Amikor nyolc órától késő délutánig tanulásra használták a gyerekek a számítógépet, este megkérdezték: most már lehet egy kicsit játszani? A számítógép mellett lehetett tanulni, kapcsolatot tartani és lazítani is. Nagyon jó lenne visszatérni végre a jelenléti oktatáshoz — fogalmazott a hozzászóló.
Besenyődi Judit egyetemista, a Szamos Diákirodalmi Kör elnöke azok közé tartozik, akik nem ballagtak, nem élték át azokat a pillanatokat, amelyek minden érettségiző diákban kitörölhetetlen nyomokat hagynak. Az első egyetemi éve online zajlott. Judit felsorolta, hogy milyen nehézségekkel küzdöttek meg az egyetemisták, és milyen nyomokat hagytak ezek a nehézségek a hallgatók többségében.

Elek György