Merk Mária 1920-ban született Királydarócon, egy népes családban. Tizenhét éves korában meghalt az édesanyja. A svábok deportálásakor őt is elhurcolták Oroszországba, ahol négy évig tartózkodott. Visszaemlékezései során többször hangsúlyozta: az volt a szerencséje, hogy a konyhára került. Ezt a lehetőséget arra is kihasználta, hogy az adott körülményekhez mérten segítsen azokon, akik legyengültek a nehéz munka és a hideg miatt. Amikor csak lehetett, nagyobb adagot porciózott ki számukra, ami nem mindig sikerült, hiszen az ételmennyiség már indulásból szűkösre volt mérve. Nagymajtényba ment férjhez, született egy lánya és négy unokája (két fiú és két lány). Merk Mária néni mindamellett, hogy nevelte a lányát, majd az unokáit, sokat dolgozott otthon és a kollektívában. Nem volt könnyű az élete a háború után sem, de az oroszországi évekhez viszonyítva mindig az elégedettségről beszélt. Korához képest jó az egészségi állapota. Mindig azt mondja, hogy őt megedzette a deportálás, nem sok dolga van az orvosokkal. 
Az utóbbi harminc évben a sváb deportáltak tiszteletére szervezett rendezvényeken Merk Mária néni volt az, aki bármikor hajlandó volt beszélni az Oroszországban töltött évekről.
Százéves korában is keveset van a házban, szeret sétálni, érdekli, hogy mi történik a faluban, ha csak teheti, szóba áll az emberekkel. Születésnapja alkalmából Merkel József, Majtény község alpolgármestere, Bauman István nagymajtényi római katolikus plébános, valamint a Német Demokrata Fórum nevében Hauler Magdaléna és Schmidt Róbert tortával és díszoklevéllel köszöntötte.
 

Elek György