— Az új vészhelyzeti jogszabály mennyire egyszerűsíti le az emberek biztonságos kijárását?

— Egyszerűsödnie kellene, de bonyolítják. Nálunk így működik az adminisztráció: kapkodás, előre nem látás, gyors döntések, ötletszerű döntések, amelyeket azonnal alkalmazni akarnak. Amikor nagyjából tudják, mit kellene csinálni, akkor is összevissza beszélnek és döntenek. Az már egy más jellegű kérdés, hogy a döntések nagy része nem szakmai, inkább az adminisztrációnak és a politikumnak egy nagyon rossz keveredése. Egyébként mind a két terület (adminisztráció és politika) rosszul működik, s amikor a kettő keveredik, az még nagyobb bonyodalmakat okoz. A megfogalmazások bizonytalansága, kétértelműsége, a rendelkezéseknek a körülírása okoz sokszor nehézségeket. Itt jogi dokumentumokról van szó: kormányhatározatokról, törvényekről és egyéb jogi rendelkezésekről, amelyeknek az egyik legfontosabb jellegzetességük mindig az kellene legyen, hogy nagyon precízen, nagyon tisztán legyenek megfogalmazva. Sokszor az értelmező szótárt is elő kell venni, hogy a törvény szavát pontosan értelmezzék a törvényhozók. Nem lehet játszani a kifejezésekkel. Nem lehet település helyett községet, község helyett várost írni egy olyan jogi szövegben, melyben meghatározzák, hogy ki, mikor, hova és hogyan mehet.

— Legutóbb az okozott értelmezési nehézséget, hogy bekerült a jogszabályba a metropoliszövezet fogalma. Egyáltalán szükség volt-e arra, hogy ez a fogalom bekerüljön?

— A metropoliszövezet kifejezést véletlenül illesztették be a szövegbe. A nagy éjszakai vitában, amikor siettek, hogy megfogalmazzák a szöveget, mert már közeledett az éjfél, és meg kellett jelentetni a Hivatalos Közlönyben, rájöttek, hogy egy várost nem lehet lezárni úgy, hogy a falvakból ne menjenek be az emberek. Vannak olyan községek, amelyek összenőttek a várossal, például Szatmárpálfalva. Rájöttek, hogy nem lehet kötelezővé tenni, hogy amikor valaki átmegy a szomszédjához, akkor írjon nyilatkozatot. Rájöttek, hogy ez nem olyan egyszerű, és ekkor dobták be a metropoliszövezetet. Amikor ezt beírták a szövegbe, nem arra gondoltak, hogy van egy jogilag létrehozott társulási forma, amit metropoliszövezetnek neveznek, ezeket a községek szabad társulása hozza létre a város körül, és majd kezdenek vele valamit. Amúgy nem kezdett vele senki semmit. Bizonyára arra az általában természetes metropoliszövezetre gondoltak, amit sokszor használnak. Minden nagy városnak van egy metropoliszövezete, ez egy ilyen törvényben konkrétan meg kell legyen határozva, hogy mely települések tartoznak oda. Erre nem gondoltak. Most már módosították a nyilatkozatokat, bizonyára itt is nevesíteni lehet majd, hogy a metropoliszövezet milyen településeket foglal magában.

— A legutóbb megjelent jogszabály azt nem tisztázza. Ezek szerint a hatóságok többféleképpen is értelmezhetik?

— A szombat éjjel megjelent rendelet értelmében ha én bemegyek Vetésből Szatmárnémetibe, kitöltök egy nyilatkozatot, de nem mehetek be a bevásárlóközpontba vagy a nagypiacra, mert nincs benne olyan kategória, hogy bevásárlás. Nem azért, mert nem akarták betenni, hanem mert kifelejtették. Szombat délután módosították, s ebben a változatban már szerepel a bevásárlás. Ennyire zűrzavarosan, felelőtlenül, gyorsan fogalmaznak meg törvénycikkelyeket. Felvetődött az is, hogy mi lesz, ha szombaton és vasárnap nem érvényesek a szabályok. Nem lehet két napig szabályok nélkül az ország, azonnal hozzáláttak azok kidolgozásához, azzal megelőzve a törvényt. A vészhelyzeti szabályokról szóló határozat már péntek hajnalban megjelent a Hivatalos Közlönyben, és azonnal hatályba is lépett, de csak péntek délután jelent meg az a törvény, ami a szabályozza a korábban megjelent rendelkezéseket. Tehát hamarabb megjelent a határozat, mint a törvény. Ez a fejetlenségek következménye. Hétfőre-keddre jobban letisztázódnak majd ezek a dolgok, és sok minden egyszerűbb lesz. Addig mindenki fogja a fejét, értelmezi, okoskodik, többnyire a Facebookon.

— Mennyire tisztázott, hogy milyen települések tartoznak a szatmárnémeti metropoliszövezethez?

— Szatmárnémeti egy idióta metropoliszövezet, amit Dorel Coica amiatt hozott létre, hogy keresztbe tegyen Adrian Ştefnek. Akkor Nagykárolytól Avasfelsőfaluig nagyon sok község tagja lett abban a reményben, hogy fejlesztési pénzhez jutnak. Nem ez történt. Vetés és Udvari nem tagja a metropoliszövezetnek. Jogos a kérdés, hogy a szamosdobiak és a kismajtényiak átmehetnek-e Vetésen, amikor Szatmárnémetibe tartanak, vagy hogy hogyan mennek Szatmárnémetibe a vetésiek, ugyanis az országút jobb oldali része Vetéshez tartozik, a bal oldali Szatmárnémetihez. Ha nincsenek szabályozva a dolgok, akkor az is kérdéses lehet, hogy átmehetek-e papír nélkül az út másik oldalára. Összegezve: a szükséges szándék megvan, de a kivitelezés csapnivaló.

— Mennyiben kedvez az új jogszabály a gazdasági élet helyreállításának?

— Én nem szeretnék annak az igazgatónak a helyében lenni, aki munkásokat ingáztat. A Dräxlmaier ötszáz-ezer embert bevisz egy váltásba úgy, hogy óránként érkeznek a munkások. Hét, nyolc és kilenc órakor kezdik a munkát, hasonló ütemben fejezik be, a munkafolyamatok nagy része viszont szalagon történik, ahol mindenki egyszerre kell hogy dolgozzon. Én a polgármesteri hivatalnál sem fogom alkalmazni azokat a szabályokat, amelyek kivitelezhetetlenek. Lehetetlen minden belépő személyt testhőmérővel ellenőrizni. Háromszázhúsz lejbe kerül egy hőmérő, amit nem fogunk használni. Az elmúlt hónapban, amikor sokkal nagyobb volt a veszély, nem voltak ilyen rendelkezések. Ha Vetés községben eddig egyetlen megbetegedés sem volt, miért éppen most kell attól tartani, hogy a lázas ember bemegy a hivatalba? Kell a fertőtlenítés, oda kell figyelni a higiéniára, de nem kell túlzásba vinni a dolgokat. Az intézkedéseknek több mint a fele fölösleges, inkább politikai jellegű, mint orvosilag szükséges. Vannak olyan intézkedések, amelyeket nem lehet betartani, akkor viszont miért hozták meg azokat? Azért, hogy büntessenek?

— Egy másik nagy nehézség a közszállítás. Ezen a téren mit lehet tenni?

— A közszállítás egy eléggé nagy probléma. Ha csak a szabályok szerint történik a személyszállítás, akkor nagyon sok megyeközi autóbusz nem közlekedhet, mert nincsenek meg a szükséges feltételek. Ha megfelelő autóbuszokat működtetnek, azokon szabályszerűen nem fér el minden utas. Ha több autóbuszt indítanak, akkor a cég hamarosan csődbe megy.

— Az utóbbi napok egyik pozitívumaként említik, hogy a polgármesteri hivatalok ingyen maszkot adnak a lakosságnak. Hogy látja ezt a polgármester?

— Nagyon sokan jönnek a polgármesteri hivatalba nyilatkozatokért és maszkokért. Most nagy eredményként könyvelik el, hogy a megyében szétosztanak háromszázezer maszkot. A megyének 320–330 ezer lakosa van. Vannak olyan intézmények, ahol kötelező állandóan biztosítani a maszkokat. Az iskolákba elsején bemennek a nyolcadikosok és a tizenkettedikesek, nekik biztosítani kell a maszkot. Lehetetlen minden embernek maszkot adni. Vetés község kapott 3000 maszkot, de ha ezt egyszerre szétosztják, mi lesz később? Azt sem lehet, hogy az önkormányzat hetente vásároljon maszkokat. Amikor azt halljuk, hogy az önkormányzatoknak kiszállítottak maszkokat, hogy azokat osszák ki a lakosság között ingyen, az többnyire választási kampány. Most a polgármesterek dicsekednek, hogy ingyen maszkot adnak a lakosságnak, de mit fognak tenni két-három hét múlva?

— Úgy tűnik, hogy a problémák nagy része abból adódik, hogy nem szakemberek döntenek, hanem politikusok.

— Érdemes összehasonlítani a romániai és a magyarországi módszereket. Magyarországon szakmai dolgokban az országos tisztifőorvos nyilatkozik, ő egy intézményt képvisel. Romániában van sürgősségi felügyelőség, mentőszolgálat, tűzoltóság stb. Ezek nem járványügyi szakmai intézmények, hanem militarizált egységek. Néha-néha van egy-egy politikai nyilatkozat, de a politikusok nem tesznek szakmai nyilatkozatokat. Minden bizonnyal a tisztifőorvos munkatársai fogalmazzák meg azokat a nyilatkozatokat is, amelyeket a politikum tesz közzé. Nálunk nyilatkozik az államfő, a miniszterelnök, a belügyminiszter, a sürgősségi felügyelőség vezetője, és gyakran ellentmondásos bejelentéseket tesznek, vagy hosszan mondják a semmit. Az elmúlt harminc év során még nem történt meg, hogy éjfél után jelenjen meg a Hivatalos Közlöny. Péntek reggel öt órakor a rendőrök már intézkedtek, mert az emberek nem alkalmazták a már érvényben lévő vészhelyzeti szabályt, amelynek az útmutatója amúgy csak délután került nyilvánosságra…

Elek György