Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2018-ban választotta május 20-át a méhek világnapjává. 1734. május 20-án született az európai méhészet atyjaként ismert Anton Jansa. A szlovén származású szakember a Habsburg udvar bécsi egyetemének a méhészkedés tudományát oktató tanára volt, az ő méhészeti munkássága előtt tisztelegnek azáltal, hogy születésnapjának dátumát választották a méhek világnapjának.

Mészáros Árpád méhész készségesen osztotta meg szakmai tapasztalatait a méhekről általában, de gondozásukról és a természetben betöltött kulcsfontosságú szerepükről is beszélt. „A méhről tudni kell, hogy a legszorgosabb rovarfajok egyike, és ami még fontosabb, nem szabad félni tőle. Vidékünkön a méhek más növények mellett különösen a repce, az akác, a hárs és a napraforgó beporzását végzik, emellett a gyümölcsfák virágainak beporzásáért is ők felelnek” — magyarázta a szakember.

Fontos tudni, hogy ez a nap nemcsak a méhekről, hanem a méhészekről is szól. Mészáros Árpád több mint tíz éve foglalkozik méhekkel, jelenleg nyolcvan méhcsaláddal dolgozik. Az idő múlásával egyre jobban kezdte megszeretni a munkáját és ami még fontosabb, a méheket. „Amit magamról el tudok mondani, az az, hogy imádom a munkámat, nagyon szeretek méhekkel foglalkozni. Nélkülük nem lenne élet, nem lenne mezőgazdaság, tehát kipusztulásuk óriási veszteség lenne az emberiség számára. Ami a védelmüket illeti, nagyon fontos, hogy amennyiben méheket látunk a kertben vagy az erkélyünkön, ne bántsuk és ne zavarjuk meg őket, hiszen csupán a munkájukat végzik. Az egyik legnagyobb veszélyforrást számukra a mezőgazdaságban használt növényvédő vegyszerek jelentik, ezért a gazdáknak azt tudom javasolni, hogy amennyiben lehetséges, korlátozzák ezek használatát. Az Európai Unió is a méhek fokozott védelmére törekszik azáltal, hogy olyan védőszerek használatára kötelezi a termelőket és gazdákat, amelyek nem veszélyeztetik a méhek életét. Én az idei évben csatlakoztam az Erdélyi Mentor programhoz, amelyben igyekszem átadni az eddig szerzett tudásomat, emellett tovább bővíteni ismereteimet. A tapasztalatom az, hogy a méhészet egy rendkívül szép és kifizetődő szakma, az ember rengeteget tanulhat a méhekkel való munka során. A lényeg, hogy kimozdulva otthonainkból a méhészet által közelebb kerülünk a természethez, gondoskodunk róla. A méhek pedig rendkívül hálásak a befektetett munkáért. Nem beszélve a számos méhészeti termékről, amelyek a legjobb immunrendszer-erősítők.”

A tavalyi évben is tapasztalt szeszélyes időjárás igencsak megnehezítette a méhészek és méztermelők munkáját. „A tavalyi mézszezon nagyon gyenge volt, mivel az akác-, a hárs- és a repcevirágzás nem volt a legsikeresebb. Az akác szinte teljes egészében megfagyott, így nagyon kevés virággal tudtak dolgozni a méhek. Egyedül a vegyes- és a napraforgóméz-termés volt tűrhető, de az sem mondható jónak. Ami az idei évet illeti, úgy néz ki, hogy a repce viszonylag tűrhetően fog sikerülni, a jövő hét folyamán pedig az akác beporzására is remélhetőleg sor kerül majd. Jó hír, hogy az idei évben a fagy nem tette tönkre az akácokat, és bár nem szeretném elkiabálni, de azért jó termésben reménykedünk. Már ránk is fér, hiszen az utóbbi négy évben nem volt egy jó akácpergetésünk” — mondta összegzésképpen Mészáros Árpád.

Kallós András