A sándorhomoki Kováts Miklós kúria restaurálási munkálatainak megkezdését – sok egyéb mellett –, egy átfogó, mindenre kiterjedő művészettörténeti és régészeti felmérés előzte meg. A szerkesztőségünk számára a Moebius Online Kft. által eljuttatott dokumentációt dr. Kis Imola, művészettörténész, minisztériumi engedélyezett szakértő jegyzi. És ebből következzék itt egy kivonat, amely azt taglalja, milyen formában fog sor kerülni a következő hónapokban a műemléképület újjáépítésére.

Funkciók sokszínűsége teszi egyedivé

A szakértői indoklás szerint az épületet építő nemesi család öröksége révén egyetlen helyen van képviselve a teljes régió, ezért is van ekkora társadalmi fontossága ennek az ingatlannak. A Kováts Miklós kúria a nemesi család múltjának és közösségen belüli szerepének a szimbóluma, ami helyreállítása révén még nagyon sokáig az is maradhat.

A kúriát a helyiségek rendelkezésre álló funkcióinak sokszínűsége teszi egyedivé: lakhatás, reprezentáció, fogadás, konferenciaszervezés, vendéglátás, stb. A műemléki értékkel bíró épület építészeti szempontból való megőrzésén túlmenően az a szándék, hogy a nagyvilág a felfigyeljen az épület – jórészt sajnos kihasználatlan –, értékeire és az épület léte nyújtotta lehetőségekre.
A mindenki számára elérhető kulturális funkciókkal ellátott, felújított nemesi kúria hozzájárulhat a helytörténet közismertté válásához és a történelmi hitelesség visszaállításához, illetve – fokozatosan –, a vidéki tér szerves megújulásához is.
A sándorhomoki tulajdon történelmi örökségének továbbvitele érdekében a következők a javaslatok:

Külsőt illetően:
Javasolják az kor-idegen építmények, épületrészek lebontását, szükség esetén a beépített felületek újragondolását.
A kúria belső udvara felőli központi homlokzat esetében – a szinte hiányzó állagmegőrzést figyelembe véve –, az átalakítás megengedett, új építészeti megoldások integrálásával.
Javasolják a homlokzatokon megmaradt eredeti díszítések megőrzését és helyreállítását, mint ahogy a hiányzó, vagy leromlott díszítőelemek rekonstrukcióját a megőrzött, korabeli képeken látható kidolgozás alapján.
Javasolják az eredeti színekhez és anyaghasználathoz való visszatérést a burkolatvizsgálat eredményeit követően; az asztalosmunkák, faszerkezetek helyreállítását az eredeti anyagok és színek felhasználásával, valamint a szomszédos kúria nyílászáróit és a még meglévő szekrényeibe beillesztett, egykori ablakrészek mintázatát alapul véve.

Új, műanyag nyílászárók használata nem elfogadható, csak az eredetivel megegyező formájú és felosztású, laminált fa nyílászárók jöhetnek szóba.
Javasolják a tetőn az elhasználódott lemezelemek cseréjét, de a meglévő régi kerámia cserépburkolat megtartását, szükség esetén kiegészítését. A kéményeket meg kell őrizni, valamint a fém tetőfedő- és tetődíszítő elemek rehabilitációját.
Javasolják az udvar esetében az átfogó tereprendezést és az utca felőli, szintén műemlék értékű kerítés helyreállítását.
Belsőt illetően:
Javasolják minden olyan, az épület eredeti beosztását megváltoztató elem lebontását, amelyik torzítja, megváltoztatja a térkialakítás korabeli építészeti felfogását.
Javasolják a néhány még megmaradt beltéri dekoráció konzerválását, restaurálását egy létező, homlokzatburkolati tanulmány ajánlásai alapján, valamint a homlokzatburkolati tanulmányban meghatározott eredeti színpalettához való visszatérést és egy színezeti összhang megvalósítását a különböző terek között.
Javasolják a falakon és a födémeken a hagyományos burkolatok alkalmazását, a műemléképület státuszának megfelelően, ahogy az épületminősítés során meg lett állapítva, természetesen a modern felhasználáshoz szükséges funkciókkal és a XXI. századi igényekkel összhangban.
Javasolják legalább néhány, korábban létezett, de időközben eltűnt cserépkályha rekonstrukcióját annak alapján, hogy hogyan néznek ki, hogyan voltak építve a környék hasonló fűtőalkalmatosságai.
Javasolják, hogy a tetőtér is legyen kihasználva, a manzárd kapjon kiegészítő funkciókat.
Térelrendezés:
A földszinti helyiségek esetében a terek funkcionális áttervezését javasolják az új funkciók által támasztott építészeti követelményeknek megfelelően. A ki- és bejáratoknak, illetve a folyosóknak vissza kell nyerniük korábbi jelentőségüket, ennek érdekében az épület síkrajzát (planimetria) újra kell gondolni, hogy megtörténjen a visszatérés a korabeli térelrendezéshez.
A padlást bővíteni kell, de csak olyan mértékben, hogy a változtatások ne befolyásolják az épület utcafronti képét. Meg kell őrizni a tetőszögeket és a burkolati formát, valamint annak anyagait, amelyek rehabilitációja és újraintegrálása a teljes vizuális egység helyreállítása érdekében meg kell hogy történjen. Velux ablakok vagy más típusú tetőablakok az utca felőli tetőszakaszon nem megengedettek. Minden építészeti beavatkozást a művészettörténésszel együttműködve kell megtervezni.

Princz Csaba

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!