Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelyen nt. Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese hirdette Isten igéjét. Amint arra ünnepi prédikációjában kitért, jóleső érzéssel tölti el, hogy évről-évre megtelik ennek a kicsiny, harmincnál is kevesebb református lelket számláló közösségnek a temploma. Ady Endre szellemisége, magyarságtudata meghatározza ezt a települést, a szülőfalut, ahova a költő mindig szívesen tért vissza, és ahova a születésnapja alkalmával ma is összesereglenek a rá emlékezők. Jó látni, hogy még együtt tudunk emlékezni, ugyanis a remény nélküli nemzet, az önmagát feladó család vagy egyén a jövőjét adja fel, a szebb magyar jövőt.
„Ahogyan a zsidó népet ebben az emberileg teljesen reménytelen helyzetben megőrizte, mindenkor vezérelte az Isten, úgy mi is csak a mindenható Urral személyes és közösségi szövetségünket megújítva élhetünk tovább, hittel gyógyítva a múlt sebeit és jövőt építő reménységgel élve a jelenben” – emelte ki az igehirdető esperes az Ézsaiás próféta írása nyomán megfogalmazott prédikációjában. Tolnay arról is beszélt hallgatóságának, hogy tűz és víz vagyunk, e kettősség uralkodik bennünk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten színe előtt mindannyiuknak egyenlő mértékben kell felelnünk. A nagykárolyi esperes a közösség erejéről is beszélt, és felhívta a figyelmet arra, hogy az Úr összegyűjt bennünket. Együtt van esélyünk a megmaradásra, a jövőbe vetett hittel történő építkezésre, hogy ne csak a szép, ábrándos múlt emléke okán legyünk közösséggé.
Versek és citeraszó
Az igehirdetést követően a tasnádi iskolások ünnepi műsora következett, aki prózában, versben és citeramuzsikával idézték meg Ady szellemiségét. Az „ifjú szíveket” Marosán Csaba összeállítása követte. A kolozsvári színművész saját Ady-élményeivel kiegészített verscsokrot adott át hallgatóságának.
Az ünneplők a templomból a költő szülőházának udvarára vonultak át, ahol az egybegyűlteket Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke köszöntötte. A tanácselnök abbéli reményének adott hangot, hogy az utókor is ugyanilyen tisztelettel emlékszik majd a költőre 140 év múlva is, ahogy a maiak teszik azt most, és Ady verseiben míg magyar él, a költő is élni fog. A költő szobra előtt összegyűltekhez Nagy Angéla, az Intés az Őrzőkhöz Kulturális és Művészeti Egyesület (Budapest) elnöke is szólt, idézve abból a beszédből, amely az Ady-kúria falán elsőként elhelyezett emléktábla avatásán hangzott el anno.
A 2022-es érmindszenti zarándoklat Marosán Csaba szavalatával, koszorúzással és a himnusz közös eléneklésével zárult.
A hideg ellenére meglepően sokan tették tiszteletüket a szülőháznál. A kissé átfázott emlékezőknek a szervezők meleg teával kedveskedtek, illetve mindenki megtekinthette a Szatmár Megyei Múzeum gondnokságába tartozó emlékmúzeumot is. Az esemény házigazdája Forró Csaba, az érmindszenti református közösség lelkipásztora volt, a zarándoklat pedig a Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület és a Gencs-Érkávás-Érmindszent Társegyházközségek szervezésében a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
Végh Balázs