Harmadik alkalommal szervezett Szamos-napokat a névadó közéleti és kulturális folyóirat, hagyományaihoz híven most is a kultúra, a szellemi élet egy bizonyos szegmense köré állítva a rendezvényt. Míg tavaly a folyóiratok s különösen a kulturális folyóiratok szerepét, létének szükségességét, hasznát vesézték ki a közönség számára is érdekes beszélgetések keretében az erdélyi szerkesztők, kiadók, tollforgatók, most a költészet s kimondottan a kortárs költészet került a középpontba, vagyis inkább górcső alá — annál is inkább, mivel az idei Szamos-napok összefonódtak az első Rimay Nemzetközi Költészeti Fesztivállal, amelynek szerdai, sárospataki megnyitóját követően a Felvidéken élő főszervező költő-műfordító, Balázs F. Attila, az olaszországi Laura Garavaglia és a szatmárnémeti születésű, jelenleg Magyarországon élő Halmosi Sándor költő tegnap érkeztek hozzánk a Szamos-napokra.

A hagyományőrző forrásközpont Varga-Telegdy Evelyn címlapgrafikái és Remus Tiplea különleges fényképei által hangulatos keretbe foglalt nagytermében elsőként a házigazda Elek György újságíró-publicista köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve: az idei rendezvény fő célja, hogy a szatmári, a térségbeli költők találkozzanak, beszélgessenek, a műfordítások témakörére helyezve a hangsúlyt — hiszen egy fordítás nem attól „jó”, különösen a versek esetében, ha pusztán a szavakat fordítják le egyik nyelvről a másikra, hanem ha a mű hangulatát, az érzéseket tolmácsolják.

„A magyar irodalomban Szatmárnémeti egy fontos pont, és nem lehet sem a klasszikus, sem a jelenkori magyar irodalomról Szatmárnémetit kikerülve, elhagyva beszélni” — summázta a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpontot vezető Robert László, nem hallgatva el azt sem: már a költészeti fesztivál sárospataki megnyitóján szóba került, hogy szervezői és a forrásközpont kortárs költők antológiáit közösen adják ki. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Balázs F. Attila is, hangsúlyozva: Szatmáron olyan költők éltek és élnek, mind magyar, mind román nyelvterületen, akikkel lehet és kell is dicsekedni.

„Jó ideje elkezdődött az a folyamat, amely a magyar és a román irodalmat közelíti egymáshoz, és vannak, még vannak, akik ebből a folyamatból, munkából részt akarnak vállalni — én rengeteget tanultam a román irodalomból, a klasszikusból és a kortársból is. Sajnos vitathatatlan tény, hogy a költészet s különösen a kortárs költészet Európában kezd leépülni, például Németországban már alig van kortárs költészet, míg Latin-Amerikában és Keleten virágzik, s ezért nem véletlen, hogy a legjelentősebb költészeti fesztiválok Latin-Amerikában vannak. Ott általában egyhetesek az ilyen rendezvények, lefedik az egész adott országot, s talán kissé hihetetlennek tűnik, de valóban tízezrek hallgatják a költőket, műveiket” — mondta, kifejtve azt is: a nemzetközi költészeti fesztiválok nem csak a költők, műfordítók találkozására biztosítanak teret, hiszen az ismeretségekből barátságok, a barátságokból kölcsönös meghívások, műfordítások lesznek, s kulturális hidak épülnek az országok között.

Ezen hidak építéséből és épüléséből kihagyhatatlan az ifjúság, a jövő kortárs költői, író és kortárs olvasói, no meg a Szamos Diákirodalmi Kör tagjai — a rendezvény megnyitóját követően a szépírók csoportja előbb a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba látogatott, ahol Pataki Enikő igazgató és Fehér Imola költő-nyelvtanár köszöntőjét s a német nyelvű kórus és a diákok zenés üdvözletét követően előbb Balázs F. Attila lebbentette fel a fátylat a költészeti fesztiválok, illetve szervezésük úgymond kulisszatitkairól, majd a költő, igen aktív műfordító, szerkesztő-könyvkiadó s nem mellesleg a comói költészeti fesztiválokat szervező Laura Garavaglia beszélgetett a diákokkal, nem titkolva: számára a költészeti fesztiválok leginkább várt és legizgalmasabb részét mindig a fiatalokkal való találkozás, eszmecsere jelenti, ugyanis mély meggyőződése: a költészet ott rejtőzik minden fiatal szívében, csak fel kell fedezni azt. Verseit Halmosi Sándor fordításában tolmácsolta, de Halmosi Sándor nemcsak műfordítóként volt jelen, hanem költőként is, mint ahogy —Cserey Csaba zenei aláfestésével — műveik által azon költők is jelen voltak a találkozón, akik bár jelezték, de a járványhelyzet miatt végül fizikailag nem tudtak Szatmárnémetibe látogatni.

Az ifjúsággal való találkozás az Aurel Popp Művészeti Líceumban folytatódott, ahol a diákok — az intézmény nevéhez és szellemiségéhez méltón — egész órás, verses-zenés összeállítással ajándékozták meg a költőket, írókat.

Szabó Kinga Mária