Az elmúlt esztendő ilyen szempontból nem volt kegyes hozzánk, mert bár ünnepeink nem maradtak el, de ünnepléseink hagyományos módon való megszervezése komoly akadályokba ütközött. Pont egy évvel ezelőtt tapasztalhattuk meg hosszú évek után először, hogy milyen az, amikor az 1848-as eseményekre nem emlékezhetünk közösen, szabadtéri rendezvények keretében. Az együtt ünneplésre az idei évben sem lesz lehetőségünk, a korlátozások következtében csak annyit tehetünk, hogy bekapcsolódunk az élő közvetítésekbe, mintegy a virtuális térben találkozva és emlékezve 1848 eszméire, sikereire és a márciusi ifjakra.

Az ifjakra, akik 1848. március 15-én valamit elindítottak, talán maguk sem tudták, mit. De nem tehettek másként, mert úgy gondolták és hitték, hogy fiatalok lévén csak ezt tehetik: meg kell változtatniuk a világot. Olyan pont ez, amelyen nagyon is tetten érhető a régi igazság, mely szerint a történelem hajlamos ismételni önmagát — előttük és utánuk is minden generáció fiataljai ezt hitték és hiszik, eszerint cselekedtek és cselekszenek. Csak a módszerek és eszközök változnak időnként, hiszen minden nemzedék a maga értékei és lehetőségei szerint próbálja megváltoztatni a világot. Ezért is olyan találó Tari Annamária pszichológus megállapítása: „A fiatalság mindig is felzaklatta az idősebb generációt.” Magam is úgy hiszem, hogy bármelyik időszakát is vizsgálnánk a történelemnek, mindig megtalálnánk az idősebb generációt, mely fejcsóválva így nyilatkozik: „Ejh, a mai fiatalok… bezzeg a mi időnkben…”

Azért írok erről, mert épp a minap kérdezte egyik ismerősöm, hogy mit gondolok a fiatalság szerepéről a mai társadalomban. 173 év távlatából úgy látom, hogy csak a fiatalság változott, hiszen nem lehet és nem is kell a márciusi ifjakat összehasonlítani napjaink fiatal felnőtt korosztályával. De a szerep és az ezzel járó feladat ugyanaz maradt: valamit kezdeniük kell a világgal. Azzal a világgal, amit gyakorlatilag az előző generációk ifjai formáltak olyanná, amilyen, majd továbbadták azt, mintegy örökségül, minden szépségével és csúfságával, vagy ha úgy jobban tetszik: minden meg nem oldott problémájával.

Egy jó örökös ilyenkor fogja örökségét, szétválogatja belőle az értékest az értéktelentől, kiszórja belőle a pelyvát, és igyekszik az így szerzett vagyont gyarapítani, a felmerülő problémákat pedig saját tehetsége szerint megoldani, hogy majdan, ha eljő az ideje, ő is örökül hagyhasson valamit utódainak. És mindezt a mai fiatalság meg is fogja tenni, ugyanúgy, ahogy elődei is megtették, mert lehet, hogy a világ változik, de a szerepek ugyanazok maradnak. Az idősebb generációknak is nagyon fontos szerepük van ebben. Paulo Coelho író ezt így fogalmazta meg: „A fiatalok befolyásolják a szüleiket a politikában, az olvasásban, a zenében — és nem fordítva, ahogy a naivabbak gondolják. Másrészt viszont a szülők befolyásolják a fiatalokat abban, amit úgy hívunk, hogy „értékrend”.

2021. március 15-én szurkoljunk fiataljainknak, hogy ennek a szerepnek a lehető legjobban tudjanak megfelelni, bárhová is vigye őket utuk a világban!

Póti Eduárd történelemtanár