„Láthatjuk Isten áldását, kézzelfogható módon: megújult a templom és bútorzata, több mint egy évszázad múltán van nagyharangja, új úrasztala készült — mennyi öröm! Ezzel a kézzelfogható örömmel áld az Isten, az ilyen pillanatok által erősödtetünk” — hangsúlyozta ünnepi prédikációjában ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke vasárnap délelőtt Dabolcon, igehirdetését Márk evangéliuma 8. fejezetének első verseire építve. „Nem ünneprontásként, de vissza kell tekinteni a múltra, a több mint száz évvel ezelőtti eseményekre, amikor az akkori nagyharangot elvitték a haza szolgálatába, hogy ágyút öntsenek belőle, s nem lett más helyette — ez a hiány ott égett a szívekben, és sokszor feltevődött a kérdés: miért vagyunk ennek a világnak másodrendű polgárai, szegényebbek, mint boldogabb vidékeken? De megszólal Isten igéje: Jézus ott van azok között, akiknek hiányuk van, akik éheznek — s amikor emberileg nézzük ezt a világot, rádöbbenünk, hol is van Jézus. Nem biztos, hogy ott, ahol gazdagság van… Jézus közöttünk van. A köré gyűlt nagy tömegnek három napon keresztül mondja a maga igazságát; azt, hogyan kell haladni az úton. Most bennünket szólít, mint azt a négyezret: üljetek le, rendezzétek az érzéseiteket — a múltat, de még inkább a jövőt —, nézzétek, Isten gazdag áldása hogyan jelenik meg!” — fogalmazott, kiemelve, hogy a Jézus színe előtt való leülés: pihen a test és töltekezik a lélek. Érezzük, hogy naponta mellettünk van, fogja a kezünket, kísér bennünket. „Igen, üljünk le ennek a gyönyörű templomnak az árnyékában, és gondolkodjunk el rajta, Isten hogyan áld meg ebben a közösségben és saját életünkben is. Nagyon nagy segítséget érzünk onnan, fentről” — mondta, felidézve, hogy három-négy évtizeddel ezelőtt bizony szkeptikusan és kétkedéssel hallgatták volna azt, hogy templomfelújítás, gyülekezeti ház építése. „Az Úr megszégyenít bennünket — pozitívan. Akik munkálkodnak, oda érkezik Isten áldása. Leülni az Úr színe elé, nem kapkodva megtervezni a jövendőt, és Isten bőséges áldása lesz rajta. Neked hány kenyered van? Van, ahol megvan a szükséges, van, ahol hiányzik — Jézus ezt nagyon jól tudja. S mint mond tanítványainak? »Vegyétek elő, ami van, azt a hét kenyeret és a halakat, vigyétek az embereknek, akiknek táplálkozni, boldogulni kell.« Kétezer év után is meg kell értenünk, mint mond Isten, s tudnunk kell: a jövendő fölötti örömünk csak akkor van, amikor az Jézustól van — minden más, ami nem Krisztustól jön, az káros lesz valamikor. Az Úr csodásan működik — nem csak, mert elég a kenyér és a hal, hanem mert marad is. De a csodának van feltétele: hinni abban, amit Jézus tesz, és hittel kérni is. Valahol ott szoktak elcsúszni a dolgok, amikor várjuk a csodát, de elfelejtünk kérni és aztán megköszönni, hálát adni. Ez a gyülekezet, ez a közösség hitt abban, hogy a megromlott helyzetből is megváltoztat a sorsfordító Isten — és most hálát adunk érte. Legyünk azok, akik evangéliumot hirdetünk! A harang soha nem fogja elfelejteni hívó szavát, de én meghallom-e mindig? Ez a templom mindig vendéglátó lesz, de én eljövök-e mindig? Isten áld, adja az evangéliumot, keresi az embert — legyünk mi azok, akiket megtalál!”

Király Lajos esperes a Krónikák Könyvének soraira építette igei köszöntőjét, felidézve Dávid királyt, aki magas szintre emelte az istentiszteleti zenét. „A kürt feladata volt isten magasztalása — ezt a szerepet napjainkban a harang tölti be; kapcsolat ég és föld, ember és Isten között. Lesznek, akik meghallják a harang üzenetét, szavát? Isten hívó szavát hallják benne sokan, míg másoknak csak a delet jelzi. Hogy fogják hallani a dabolciak ennek a harangnak a hangját?” — firtatta, megköszönve Szilágyi István Róbert lelkipásztornak az elmúlt évek megvalósításait és lelki harangozásait.

Az Úr csodásan működik

Az Úr csodásan működik — ez már számtalanszor bebizonyosodott a kis, alig 120 fős és javarészt idős dabolci református egyházközségben, amely az utóbbi években olyan feladatokba fogott bele és sikeresen be is fejezett, amelyek egy jóval nagyobb — és miért ne, módosabb — közösség számára is komoly kihívást jelentettek volna. Nem véletlen hát, hogy a tartozékaival együtt kereken 500 kg-os nagyharangra egyik oldalára is ez az éneksor került. Szilágyi István Róbert felolvasta az egykori nagyharang sorsát megpecsételő, 1915, május 30-i két, presbitériumi és közgyűlési jegyzőkönyvi kivonatot — érdekesség, hogy míg a főispán kérésének eleget téve a „praesbyterium szíves örömmel egyezik bele, hogy az egyik harang a haza oltárára felajánltassék” ágyúnak, addig a közgyűlés nagyobb része id. Szegedy Antal presbiter indítványára — „nevezetesen, hogy mi szegények vagyunk és soha nem lenne több egy harangunknál ha egyiket felajánlanánk ágyunak” — ellenzi ezt, ám ennek ellenére mégis elvitték a nagyharangot, s 106 éven keresztül csak a kisharang szolgált. Aztán tavaly lehetőség nyílt — mert az Úr csodásan működik — egy kéttételes pályázatra, melynek nyomán új nagyharangot öntethettek; igaz, a pályázat ÁFA-összege, 62 000 lej a gyülekezetet terheli, s ezt a jelentős összeget Sipos Miklós lelkipásztor javaslatára a Szatmárnémeti-Németi Református Egyházközség kölcsönözte nekik. „Ez a 120 lelkes gyülekezet egyháztörténelmet írt azzal, hogy ma harangot szentel. Sokan dolgoztak és dolgoznak, hogy ez — pontosabban ez is — megvalósuljon. Köszönet a sok imádságért és azokért, akik imádságos szívvel hordozták ezeket az ügyeket, hisze nagyon sok jó ember állt az ügy mellé. Az Úr csodásan működik, ezt a 120 lelkes gyülekezetünk mindig nagyon megtapasztalja” — fogalmazott meghatódtva Szilágyi István Róbert lelkipásztor, név szerint köszönve meg mindenkinek a segítséget, s kiemelten a hattagú presbitérium adományát, az új úrasztalát, Hudák György túrterebesi asztalosmester munkáját, amely pénteken érkezett meg új otthonába. Kánya Réka és Varga Sebestyén Márkusz énekes-verses szolgálatát követően Magyar Lóránd parlamenti képviselő köszöntötte az egybegyűlteket, felidézve a pár évvel ezelőtti elgondolást, amikor Tóga Judittal közösen nekiálltak, hogy az európai uniós páláyzatokat ne csak az önkormányzatok számára tegyék elérhetővé. „Az a gyümölcs most ért be — de ez a harang ma nem kondulhatna meg, ha a dabolci református közösségnek nem olyan vezetője van, mint Szilágyi István Róbert. A harangszó hirdeti: itt keresztény magyar emberek élnek — itt, Dabolcon, az Ugocsában, a Partiumban, Erdélyben” — mondta.

Az ünnepség zárómomentumaként a templom bejárata mellett lévő nagyharang alá állva mondtak igei köszöntőt Szilágyi István Róbert (Dabolc), Nagy Erika (Sárközújlak), Kala Noémi (Túrterebes), Gáti Tibor (Kisbábony és Tamásváralja), Elek Arnold (Halmi), Tolnai János (Egri és Aranyosmegyes), Rácz Ervin (Szatmárnémeti-Szigetlanka), Higyed János (Szatmárnémeti-Kültelek) — utóbbi nemcsak a harangot, de a Dabolcon épp 19 éve szolgáló Szilágyi István Róbertet is köszöntve a XIX., illetve a XX. Zsoltár soraival — lelkipásztorok, Király Lajos esperes és ft. Csűry István püspök, megkondítva a harangot, akárcsak Magyar Lóránd és Incze Lajos polgármester, valamint Maczó Ilona harangozó. De az ünnepség végén bárki meghúzhatta a harangkötelet — s kondult is sokszor, mintegy gyakorolva a hamarosan kezdő szolgálatra.

Szabó Kinga Mária