Arról korábban már beszámoltunk, hogy bár a törvénykezés végre lehetővé tette a helyi önkormányzatok számára az egyéni kiszerződést — akár helyi termelőkkel is —, az uzsonnaprogram alapját jelentő tej, pékáru és gyümölcs beszállítását (ami a minőség és a frissesség garanciája is lett volna), az önkormányzatok nem nagyon kapkodtak a lehetőség után. Sőt, végül az utolsó pillanatban az a pár önkormányzat is visszalépett, amely korábban vállalta a helyi szintű lebonyolítást, ezért a megyei tanács kénytelen újra kiírni a közbeszerzési eljárást.

„Nagyon remélem, hogy mire körülbelül egy hónap múlva beindul Szatmár megyében az uzsonnaprogram, addigra letisztul a helyzet, és a kormány is méltóztatik egy központi stratégiát kidolgozni — ugyanis egyetlen iskola sem tudja egyik napról a másikra megmondani, pontosan hány adagra lesz szüksége, mert nem tudják, hogy a következő napon hány diák lesz az iskolában, miként alakul a fertőzöttek, a hiányzók száma. A megbetegedett, hiányzó gyermekeknek ugyanis nem jár a tej és a kifli, de ha le van rendelve, akkor kiszállítják — az iskolaigazgató meg törheti a fejét, hogy mihez kezdjen vele. Tavasszal is, amikor egyik napról a másikra leállt a tanítás, hatalmas gondot okozott a megrendelt és raktáron maradt tej, ráadásul a termelő, beszállító is követelte a ki nem osztott, de leszerződött termék árát. Végül az iskolák odaadományozták az idős- és gyermekotthonoknak — nem tudom, hogy a következő ellenőrzéskor a számvevőszék ezt szabályosnak találja-e majd, megbüntet-e érte, de emberként nagyon örvendek, hogy azt a sok tejet nem kellett elpocsékolni, megsemmisíteni, hanem elfogyasztódott. Viszont nagyon-nagyon sajnálom, hogy az a pár önkormányzat, amely vállalta az egyéni kiszerződést, végül visszalépett, mert ez reális lehetőség lett volna a minőségi uzsonnára — sajnos azonban épp a bizonytalan helyzet miatt nem tudtak egyezségre jutni a helyi beszállítókkal, ráadásul a tej olyan speciális, 200 milliliteres csomagolású, ami ha a beszállító 'nyakán' marad, nem tudja a kereskedelmi forgalomban eladni” — magyarázza Pataki Csaba tanácselnök. Nyomatékosítja azt is: az csak az egyik gond, hogy hány adagot rendeljenek.

„Járványhelyzet van, minek okán azoknak a szegény diákoknak még azt is szabályozzák, mikor mehetnek a mosdóba — de semmiféle előírás vagy javaslat nincs még a tej és kifli iskolán belüli szétosztásával kapcsolatban, mert igaz ugyan, hogy egyenként minden darab be van csomagolva, de több kézen is átmegy, mire a diákhoz jut; arról már nem is beszélve, hogy mi lesz, ha télen is az udvaron kell hogy egyenek. Évek óta mondom: az ingyenes uzsonnát biztosító program ebben a formájában nem igazi segítség, a tökéletes megoldás a meleg ebéd lenne, ahhoz azonban számtalan egyéb feltétel (konyha, ebédlő) is szükségeltetik; jelen helyzetben viszont jó megoldás lehetne például a kizárólag élelmiszerre költhető 'gyermekebédjegy'.”

Szabó Kinga Mária