Márciusi fényes szelek fújtak Halmiban a szabadságharc emlékünnepén — „a balsors nem tépi, hanem Isten szeretete öleli át nemzetünket.”

A nemzet tavaszára, az 1848. március 15-i eseményekre vasárnap emlékeztek Halmiban is, ahol a református templomban tartott déli, ünnepi istentiszteleten Elek Arnold lelkipásztor üdvözölte a helybéli és más településekről érkezett megemlékezőket — a templom több száz éves falai között a halmi reformátusok és katolikusok mellett a lelkészeik kíséretében a dabolci, tamásváraljai, kisbábonyi hívek gyűltek össze fejet hajtani a 168 évvel ezelőtti hősök emléke előtt. A forradalmi események az ország eme „csücskében” talán még inkább elevenebben élnek, hiszen — bár a vidék nem volt vérrel áztatott — a régi Ugocsa vármegye 3000 katonát adott a szabadságharcnak.

„De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” — hangzott az ige Péter második közönséges leveléből. „Valami újat várni Isten kezéből, ami az életet, a sorsot mássá teszi. A '48-as hősök is valami újat vártak, a körülmények megváltozását, olyat, ami az életet elviselhetővé teszi; olyat, amitől a lélek szabadon szárnyalhat; olyat, amitől egy nép úgy tud élni a népek tengerében, hogy közben megtartja identitását, hagyományait. Az új várása erővel, tenni akarással tölti el a lelkeket, megszabadít a lemondás érzésétől és a legendás magyar pesszimizmustól is — hiszen e kicsiny nép itt, a Kárpát-medencében mert nagyokat álmodni. Mennyire képes a ma felnövő nemzedék tenni és cselekedni, kitartani valami/Valaki mellett, akár élete árán is?” — firtatta Elek Arnold lelkipásztor, rámutatva arra is: talán nem véletlen, hogy március 15. az Ószövetségben a kovásztalan kenyerek ünnepével esik egybe. „Nem emberi elvárások, hanem isteni akarat, ami ünnepünket tartalmassá teszi. Ő van ott ünneplő népével és a balsors nem tépi, hanem Isten szeretete öleli át nemzetünket. A múlt akkor válik dicsőségessé, a jövőnk fényessé, ha Krisztus ott van a lelkünkben” — fogalmazott.

Az ünnepi igehirdetést követően a helyi iskola Papp Erika magyartanárnő által felkészített VI–VIII. osztályos diákjai színes részletességgel, szinte percre pontosan elevenítették fel 1848. március 15.-ének eseményeit, a Pilvax Kávéházból kilépő márciusi ifjakat követve egészen az aradi vértanúk vesztőhelyéig, többször is idézve Petőfi naplóbejegyzéseiből is, majd Szatmári Elemér lelkipásztor szavalta el a Szózatot. Ezt követően előbb a cinteremben lévő emlékműnél, majd a temetőben az 1848-as szabadságharc emlékére állított kopjafánál helyezték el a megemlékezés koszorúit, ahol a diákok még egy rövid, verses–énekes összeállításukat adták elő a túlságosan is fényes, azaz heves márciusi szélben és Erdei D. István képvisleő köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével fejeződött be, s hagyomány szerint ezt követően mindenkit szeretettel vártak és fogadtak a régi felekezeti iskola épületében egy kellemes agapéra.

 Szabó Kinga Mária