Aláírták a kivitelezési szerződéseket a tasnádi kálvinista templom felújítására, így a közelgő ünnepi nagyhéten és a húsvéti istentiszteleteken még a XV. század végén épült, impozáns ingatlanban gyűlhet össze a város reformátussága, ám ezután legkevesebb két évig nélkülözniük kell majd azt. Műemlékről lévén szó nagyon fontos a kellő körültekintés, hangsúlyozta lapunk megkeresésére Pakulár István lelkipásztor. „Terveink szerint a városi előadóteremben tartjuk majd az istentiszteleteket, amíg újra használatba nem vehetjük a templomot. Rendelkezünk egy közel száz fő befogadására képes gyülekezeti teremmel, de ez nem tudja kiváltani a négyszázötven ülőhelyes templomot” — részletezte a tiszteletes, aki feleségével, Pakulár Juliannával 2008 óta közösen látja el az egyházközségi szolgálatot.

A tasnádi istenházán már részleges tatarozási munkálatokat végeztek az idők folyamán, legutóbb 1996-ban, de a most tervezett, teljes körű, mindent magában foglaló munkálatra még sohasem került sor. Az Országos Befektetési Tanács (CNI) képviselői már tavaly télen átvették az épületet, és a szakértőik mindenre kiterjedő megfigyelése mellett fog folyni a felújítás. „A dokumentumok előkészítése, a felújítási tervek kidolgozása és a tényleges munka során is a szakszerűség, a pontosság kapja a legnagyobb hangsúlyt, ugyanis célunk a megye és a régió egyik legfontosabb műemléképületének a hosszú távú megőrzése” — fogalmazott a lelkész, aki nagyon örül, hogy egy ilyen kiemelkedő jelentőségű épület gondozását bízta rá a Jóisten és a gyülekezet. Azt szeretnék elérni, hogy ez az emblematikus épület a felújítást követően minél közelebb kerüljön az eredetileg gótikus stílusban felépített önmagához.

„Az 1470-es években épült tasnádi református templomot az összeomlás veszélye fenyegeti, a restauráció által megmentjük a középkori műemléképületet. Múlt évben ígértünk segítséget, és hagyta jóvá a fejlesztési minisztérium a finanszírozást, a ma aláírt kivitelezési szerződés alapján pedig kezdődhet a munkálat” — nyilatkozta tegnap Cseke Attila fejlesztési miniszter.
A beruházás értéke 12 millió lej. A felújított templomot több mint két év múlva adják majd át a gyülekezetnek, s amennyiben a munkálatok során előre nem látható, fel nem fedezett hibák is előkerülnek, további egy évvel meghosszabbítható a rehabilitálási munkálat.

A környékbeli műemléktemplomoktól a tasnádi abban is eltér, hogy támfallal megtámogatott templomdombról uralja a környezetét. A lelkész szerint a több mint száz évvel ezelőtt épített, teljes hosszában be nem fejezett támfalat is megerősítik a rekonstrukció során. Ez komoly talajmunkákat feltételez, hiszen van, ahol száz-százhúsz centiméternyi, feltöltődött földtől kell megszabadítani a területet, így érve le a középkori járószintre. A Szatmár Megyei Múzeum által koordinált, átfogó régészeti feltárás fogja megelőzni az építkezést, hiszen a templom körüli cinteremben és az épület belsőjében, a padlózat alatt gazdag leletanyag lapulhat.
Az 1822-ben befejezett, késő barokk stílusú torony is új köntöst kap, lecserélik a sisakot és az elavult faszerkezetet. „Igen impozáns kilátás nyílik innen, ezért szeretnénk a felújítás után látogathatóvá tenni, mintegy kilátónak is használni a mezőváros legmagasabb pontját” — vetítette előre terveiket a lelkipásztor, aki elmesélte, hogy amennyiben a felújítás során időkapszulára bukkannak, és az jó állapotban maradt fenn, visszahelyezik, illetve sajátot is terveznek mellé illeszteni.

A tasnádi református templom történelmi háttere

A tasnádi katolikus templomról a XIII. századból származik a legkorábbi említés. A ma is álló templomépület csaknem teljes egészében a gótikus stílusjegyeket őrzi. Építési munkálatait 1476-ban fejezték be, és Geréb László erdélyi püspök, Mátyás király rokona biztosította hozzá az anyagi hátteret. A középkorban Tasnád az erdélyi püspök birtoka volt, és ezért az itteni plébános többször is a Meszesen inneni egyházmegyerész püspöki helynöke volt. A templomot 1566-ban már a református közösség használta, a XVII. században több zsinat helyszíne is volt. Az eredeti, középkori épületből megmaradtak a támpillérek, a szentély bordás keresztboltozata, az ablakok mérművei, valamint a közelmúltban felfedezett tabernákulum, az ülőfülke és az ajtókeret. A főhajó gótikus mennyezete az 1658-as, utolsó tatárjáráskor leégett és megsemmisült, helyére később famennyezet került. 2011-ben a torony alsó szintjén egy templomi ládát találtak, amelynek titkos rekesze harmincegy ezüst- és ötvennégy bronzérmét, továbbá ötven kagylóba csomagolt aranyport tartalmazott. A legkorábbi érmék a XVII., a legkésőbbiek a XIX. századból származnak, a templomba visszakerült láda pedig 1804-ben készült. A templom tornya 1814–1822 között épült, és két, 1843-ban és 1823-ban öntött harang kapott benne helyet, szószéke 1837-ből való. A már restaurált orgonáját Joseph Loyp bécsi mester építette 1871-ben.

Végh Balázs