Hermann Szabolcs karmester, a csomaközi Hermann Musik Egyesület vezetője kötelességének tartja, hogy a köz javára fordítsa a képességeit. Ezért jött létre az egyesület, hogy hivatalos körülmények között tehesse mindezt. A terveiről és az elképzeléseiről számolt be.

— Milyen éve volt a csomaközi Hermann Musik Egyesületnek? Kérem, emelje ki a főbb tevékenységeiket!

— Jómagam úgy érzem, elégedett lehet az egyesület a 2018-as évvel: amiket terveztünk, meg is valósítottuk. Tavaly már negyedik alkalommal került megszervezésre a Csomaközi Nyári Zenei Tábor, s már tervezzük is az ideit. Több fiatal is jelezte már, mennyire várja, s hogy biztosan eljön újra. Ezek a visszajelzések azok, amikért igazán érdemes csinálni. A II. Csomaközi Kórustalálkozót is sikerült tető alá hoznunk, várakozáson felüli volt az érdeklődés, közel 200 kórusénekes énekelt együtt a csomaközi templomban. Felemelő élmény volt. Reményeim szerint hosszabb távon már egy megyei szintű kórustalálkozóvá növi ki magát ez a kezdeményezés. A „Téged, Isten, dicsérünk” könyveket is sikerült mind kiosztanunk. Több helyről is érkezett visszajelzés, hogy szeretik, szívesen használják. Az érdeklődés mértékéből érződik, hogy több példányra is szükség lett volna, és ez jó érzéssel tölt el, hiszen ez ad igazi értékelést a munkánkról.

A legnagyobb örömömre a Szatmári Gyermekkar alig egy hónap múlva, most februárban lesz 2 éves. Most is aktívan tevékenykednek, hetente próbálnak, s megalakulásuk óta már több fellépésük is volt Szatmárnémetiben, de megfordultak Nagykárolyban és Csomaközön is. Persze mindezek nem mentek volna ilyen gördülékenyen segítőink, támogatóink nélkül, akiknek ezúton is hálásan köszönöm!

— Karmesterként is tevékeny évet hagyott maga mögött.

— Alapjában véve a karmesteri pálya egy nagyon rögös út. Hit, kitartás és szorgalom nélkül nem megy. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon szép feladatok találtak meg a tavalyi évben. Nagyrészt a Budapesti Operettszínházban tevékenykedem, ahol csak tavaly 5 új bemutatóm volt, s emellett Selmeczi György zeneszerző, karmester mellett is taníthattam a Színművészeti Egyetemen.

Kortárs zenéből sem volt hiány a tavalyi évben, Molnár Viktor zeneszerzői estjén dirigáltam, aztán pedig egy egészen különleges élményben volt részem, amikor Lustig Ray amerikai zeneszerző Semmelweis című kortárs kamaraoperájának előadásait vezényelhettem, amelyet az „Anyák megmentőjének” emlékéve kapcsán írt.

S mivel a tanulás sosem áll meg, nyáron karmesterkurzuson is jártam, ahol kifejezetten Bartók Béla műveire koncentráltunk, majd ősszel pedig egy Nemzetközi Karmesterversenyen mérettettem meg magam, ahol a 380 főből a legjobb 20-ba választottak be. Kezdetnek nem rossz.

Nemrégen az Aradi Filharmóniánál jártam, most január közepén a Nagyváradi Filharmóniánál fogok vezényelni, aztán a Gödöllői Szimfonikusokkal egy Brahms-estet tartunk. Már izgatottan várom.

Mindent összevetve úgy érzem, sikeres és tevékeny évet hagytam magam mögött ezen a téren is. Van, aki kérdezi, hogy lehet ezt mind együtt ilyen tempóban bírni… Ha a szakma egyben a hivatása is az embernek, akkor minden sokkal könnyebb.

— Mit tervez 2019-re?

— A fiatalság a jövő. Szeretek a jövő nemzedékének zenei nevelésébe energiát fektetni, így idén is a zenetáboraink lesznek az egyesület fő rendezvényei. Ötödik alkalom lévén szeretnénk meglepetésprogramokat kínálni az eddigi évekhez képest. Habár idén még mindenképp magyar nyelvű tábort tervezünk, a jövőre nézve tervben van többnyelvű táborok indítása. Támogatásként idén is fogunk ingyenes táborozási lehetőséget biztosítani a tehetséges, de nehezebb körülmények között elő fiataloknak. A 2019-es év különlegessége a Gyerekkórus Találkozó, amelyet Szatmárnémetiben szeretnénk megrendezni, s remélem, hogy a hazai gyermekkarok mellett magyarországi együtteseket is sikerül megszólítanunk.

Szabadidőmben szívesen írok vagy átdolgozok zenéket, tavaly már be is fejeztem a Szent István király misémet. Jelenleg folyamatban van még tíz Szent István király ének megírása, amelyeknek a kiadása, remélem, ebben az évben sikerül.

Ezzel párhuzamosan még egy nagyobb projekt is fut — ezt a következő két éven belül meg is szeretném valósítani —, és ez nem más, mint a nemrégen kiadott „Téged, Isten, dicsérünk” orgonakönyvben szereplő válogatott énekek kórusra való átdolgozása, hogy a kisebb és nagyobb kórusok, akár több szólamban is, meg tudják szólaltatni hagyományőrző énekeinket.

— Miért érzi fontosnak a Hermann Musik Egyesület létét?

— Még a legelső karmestertanárom, maestro Petre Sbârcea fejtette ki egyszer saját hitvallását a karmesterségről, és ez mély nyomot hagyott bennem: „A karmester nem csak egy zenei vezető, hanem — a már megszokotton túl — szervez, embereket hoz össze, nevel és új utat mutat.” Én eszerint próbálom élni az életemet, ez az én belső meggyőződésem is, és kötelességemnek tartom, hogy a köz javára fordítsam a képességeimet. Ezért jött létre az egyesület, hogy hivatalos körülmények között tehessem mindezt.

Az egyesület mottója árulja el a legtöbbet tevékenységünkről, céljainkról: „Zene, harmónia, lélek”, azaz zenei rendezvények a harmonikus lélekért.

Megyeri Tamás Róbert