Mind az egyéni, mind a csapatsportok területén számos ponton találkozik egymással a mozgás és a zene. A csapatsportok többségénél háttérzenével zajlik a bemelegítés, és az aktuális slágereket játsszák a szünetekben, továbbá az sem ritka, hogy a csapatok felváltva jelölik ki az öltözői DJ-t maguk közül. Egyes sportoknál, mint például a műkorcsolya, a zene elengedhetetlen a mozgásos gyakorlatok elvégzéséhez, akárcsak az igencsak népszerű zumba esetében, ami ugyan nem sportág, viszont kiváló testedzésre.

Nem kell azonban szakembernek lennünk ahhoz, hogy tudjuk, az edzés közbeni zenehallgatás határozottan ad valami pluszt a zene nélküli sportolással szemben. Ezt akár mi is megfigyelhetjük saját magunkon mozgás közben, viszont számos kutatási eredmény is alátámasztotta.

Egy 2008-as amerikai vizsgálatban, melyben versenysportolókat kérdeztek zenehallgatási szokásaikról, a kutatók az alábbi összefüggéseket emelték ki: először is a zene segíthet abban, hogy a sportoló megfelelő aktivációs állapotba kerüljön, azaz éberségi-izgalmi állapota a versenyzéshez szükséges optimális tartományon belül legyen. Az ütemes, gyors tempójú zene felpörgeti a sportolót, ilyenkor akár a pulzusa is felszökhet. Számos versenyző számol be arról, hogy a meccs előtti zenehallgatás hatására energikusnak, tettre késznek érzi magát, és alig várja, hogy végre pályára léphessen. Lassú zenét ezzel szemben többnyire a verseny reggelén vagy a megmérettetést követően választanak a sportolók, ez segít nekik ellazulni, megnyugodni, így nem pörögnek fel idő előtt, és elkerülhető az órákon át tartó idegeskedés. Hasonlóképpen a versenyt követően a lassabb zene hozzájárulhat a szívverés és a vérnyomás normalizálódásához.

A kutatásból kiderült az is, hogy a versenyre való felkészülés során a zene abban is segíthet, hogy a sportoló az előtte álló feladatra tudjon koncentrálni, és ne vonják el a figyelmét zavaró ingerek. A megfelelően megválasztott zene lehetővé teszi, hogy a versenyző fejében megjelenjen egy mentális kép arról, mit kell tennie a kitűzött cél elérése érdekében.

A zene hangulatszabályozó funkcióját szintén előszeretettel használják ki a versenyzők mind az edzéseken, mind a versenyzésre való előkészületek során. Egyes sportolók már az edzésre menet is zenével hangolják magukat jobb kedvre, hogy aztán nagyobb lelkesedéssel vághassanak bele a munkába. Különösen a monoton, sok ismétléssel járó gyakorlás (például erősítés) során lehet hasznos a háttérzene alkalmazása. Több kutatás is bizonyította, hogy nemcsak jobb hangulatban, de kitartóbban is dolgoznak az edzés során zenét hallgató sportolók. Mivel a kedvelt dallamok elvonják a figyelmüket a fáradtságról, keményebben edzenek, s emellett a mozgás és a zene ütemét szinkronizálva akár jobb eredményeket is elérhetnek.

A zene egységérzetet teremthet egy csapat tagjaiban, ha az utazás vagy a felkészülés során együtt hallgatják, netán együtt is énekelnek. Előfordul, hogy a csapatok saját dalt választanak maguknak, amit aztán rutinszerűen lejátszanak a meccsek előtt, de az is hasznos lehet, ha a csapattagok közösen állítanak össze egy olyan lejátszási listát, ami mindegyikük kedvenc számát tartalmazza. Ezt az összeállítást hallgatva együtt pöröghetnek fel, megerősítve a közösségi érzést. Sportcsapatok esetében olykor előfordul az is, hogy beavatási szertatásként az újdonsült játékosnak egy dalt kell előadnia. A sportolók általában olyan dalokat hallgatnak szívesen, amikhez pozitív emlékeik kötődnek, például múltbeli sikereket vagy számukra fontos embereket, esetleg példaképeket juttatnak az eszükbe, s amiknek a szövegeivel azonosulni tudnak. Akár hobbiszinten, akár versenyszerűen sportolunk, érdemes megtalálnunk azokat a dalokat, amik inspirálóan hatnak ránk, és fokozni tudják mind a teljesítményünket, mind a mozgás örömét.

Kallós András