Az 1820-as években Lipcsében nagy port kavart az a bűnügyi eset, amelyben egy fiatalember, Johann Christian Woyzeck féltékenységi felindulásból brutálisan meggyilkolta barátnőjét. Az ügy sajtóvisszhangja és a nyilvánosságra hozott rendőrségi dokumentáció ihlette Georg Büchner harmadik és egyben utolsó darabját, a Woyzecket, amely azonban — a szerző 23 évesen bekövetkezett halála miatt — befejezetlenül, töredékes formában maradt az utókorra.
Az előadás az esetet rögzítő jegyzőkönyvek és Büchner drámájának egyik nagy kérdését gondolja tovább: vajon a gyilkos beszámítható állapotban volt-e a tette elkövetésének idején?
Meddig érdemes feszíteni az ember tűrőképességét? Meddig képes elviselni a nyomást, amit a felettese, a környezete, a szerelem (és féltékenység), a hitében való megingás gyakorol rá?
Kit terhel a felelősség a tragédiáért, amit a nyomás alatt összeroppant ember követ el? Megtörténhet, hogy éppen ő maga a tragikus főszereplő?
A germán nyersségen túl a szöveg rendkívüli költőiségét Albu István rendezésében a német indusztriális metálzene ellenpontozza vagy éppen erősíti fel, a Harag György Társulat színészzenekarának áthangszerelésében és előadásában.
Az előadás szereplői: Nagy Csongor Zsolt, Budizsa Evelyn, Orbán Zsolt, Rappert-Vencz Gábor, Diószegi Attila, Bodea Gál Tibor, Rappert-Vencz Stella, Szabó János Szilárd és Péter Attila Zsolt.
A készülő produkció díszlet- és jelmeztervezője Szőke Zsuzsi lesz, zenei vezetői Moldován Blanka és Nagy Csongor Zsolt, ügyelőként Fábry Zoltán, asszisztensként pedig Jankovics Kata működik közre az előadás elkészítésében.