Paracelsus azt mondta róla: "A hagyma olyan értékes, mint egy egész patika". A vöröshagyma szárazanyag-tartalma 10-11 százalék, ebből körülbelül 8,3 százalék szénhidrát, 1-3 százalék fehérje.

C-vitaminból 10-30 mg-ot is tartalmaz 100 grammonként. Ezen kívül kéntartalmú vegyületeket, B1-, B2- vitamint, flavonoidokat, nikotinsavat, vasat, jódot, káliumot, kalciumot, foszfort, szelént és cinket is találunk benne. Századok óta alkalmazzák gyógyászati célokra a vöröshagymát külsőleg és belsőleg is. A népi gyógyászatban használták hurutos- és légúti megbetegedések, emésztőrendszeri bántalmak, magas vérnyomás kezelésére. Ma a vöröshagyma hatóanyagainak kivonatait elsősorban érelmeszesedés megelőzésére, a szívroham rizikójának csökkentésére ajánlják. Nyersen fogyasztva kedvezően hat a koleszterinszintre. Kutatások igazolták a baktériumölő, immunerősítő hatását is.

Elsősorban levesek, főzelékek, húsételek ízesítésére használják, de önálló ételeket is készítenek belőle és salátákhoz, hidegkonyhai ételekhez, savanyúságokhoz is számos módon hozzáteszik. Tavasszal a legkorábbi vitaminforrásaink egyike lehet a zöldhagyma, az újhagyma szára. Franciás, pikáns étel a hagymaleves vagy a rántott hagyma - ezeknek egyáltalán nincs erős szaguk, úgyhogy bátran fogyaszthatók. Az igazi, "magyaros" pörköltnek, paprikásnak, lecsónak a dús szaftját a sok dinsztelt hagyma adja meg. Lisztben forgatva, olajban sütve a "hagymaforgács" finom ropogtatnivaló.

Érdekességek

Hagymaszeszként (négy napig alkoholban áztatva majd leszűrve), bedörzsölőszerként hajnövesztő hatást tulajdonítanak neki. Egyiptomban szent növényként tisztelték és a kelták is nagy becsben tartották. Indiában több ezer éve használták szívbetegségek, reumatikus fájdalmak gyógyítására.