Szombaton kora délután riasztották a hatóságokat, mert vonatbaleset történt Kökényesd határában, ahol a stoptáblával és András-kereszttel jelzett, mezei úti átkelőnél egy traktor és a Szatmárnémeti–Halmi közötti, úgynevezett magánvonat ütközött. Elsőként a halmi önkéntes lánglovagok és egy rohammentő érkezett a helyszínre, akik a traktort vezető férfit öntudatánál, együttműködésre képes állapotban találták — csodával határos módon csak enyhébb fejsérülést szenvedett (melynek ellátására és alapos orvosi kivizsgálásra a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórházba szállították), annak ellenére, hogy a szerelvény közel 100 méteren keresztül hurcolta magával a traktort, pontosabban annak roncsait, amelyeket aztán a halmi önkéntes tűzoltók távolítottak el a sínekről.

Mint azt Tóth Zoltán kökényesdi polgármestertől megtudtuk, a horgászok, szekeresek, traktorosok által használt mezei út az önkormányzat, míg az egyébként messziről és jól belátható átkelő az állami vasúttársaság gondozásában van, s hasonló szerencsétlenségre emberemlékezet óta nem volt példa sem ennél, sem a másik, szintén mezei út és sínpár találkozásánál lévő átkelőnél. A baleset pontos körülményeit a vasúti rendőrség vizsgálja, s az elsődleges megállapítások nyomán az körvonalazódik, hogy a traktorista — bár látta a közeledő szerelvényt — úgy gondolta, van még ideje átdöcögni a síneken.

Országszerte több mint 3500 (Szatmár megyében közel 30), csak egy stoptáblával és András-kereszttel jelzett vasúti átkelő — s igaz, zömük mezei földutakon, ám ez messze nem jelenti azt, hogy ne lennének baleset- és életveszélyesek, sőt, számtalan lovas szekeres, traktoros szerencsétlenség helyszínei — és közel 8000 fénysorompós átkelő létezik, s ezeken a találkozási pontokon évente átlagosan 70–85 baleset történik, melyekben 35–40 személy veszíti életét. Sajnos szinte minden esetben a gépkocsivezetők, traktoristák, szekeresek vagy épp kamionosok figyelmetlensége, türelmetlensége, szabálytalankodása miatt — ugyanis a stoptábla mindenhol stoptábla, ha a mező közepén áll, akkor is, és kötelező módon meg kell(ene) állni előtte, körbenézni, a közeledő szerelvényt pedig elengedni, hiszen a távolság ilyen esetekben mindig csalóka, a vonat lényegesen közelebb van, és sokkal hamarabb ér az átkelőhöz, mint azt gondoljuk, hiába fékez a mozdonyvezető.

Ám hogy mennyire fütyülünk a szabályokra vagy hiszünk — „úgyis átérek még” gondolattal — önnön tökéletességünkben, azt mi sem igazolja jobban, minthogy a szatmári közlekedésrendészek eddig egyetlen ilyen jellegű akciója során, tavaly nyáron alig hat óra leforgása alatt 69 szabálytalanságot tapasztaltak a megyebeli átkelőknél.

Szabó Kinga Mária