Mivel a forgalmi dugók, a sürgető határidők és a néha nem túl empatikus sofőrtársak a mindennapi közlekedés velejárói, így meglehetősen könnyű kijönni a sodrunkból a volán mögött — a kérdés csak az: uralkodunk-e magunkon, vagy leüvöltjük/dudáljuk a másik fejét?

Szinte mindegy is a kocsimárka (persze azért vannak negatív kivételek), a sofőrtípust mindenki ismeri: negyed méterre közelít a hátsódhoz, átslisszan a piroson, a jobbkéz-szabály létezéséről sem hallott, mint ahogy az elsőbbségadásról sem, a leállósáv, a buszmegálló az ő személyes előzési szakasza, az indexet soha nem használja, leszorít az útról, tülköl, villog, lelkesen mutogat, s közben természetesen ugyanolyan lelkesen jár a szája is (amit mond, az jobb esetben nem hallható, de általában üvölt, így bővítve sofőrtársai és a közlekedésben résztvevők szókincsét) — a rendőrség és a szakemberek szerint az utóbbi időben zuhanórepülés-szerűen romlott s romlik folyamatosan az utakon a vezetési morál. Mindenki siet, türelmetlen, és egyre kevésbé tartják be a közlekedés írott vagy íratlan szabályait. S nem mellesleg a 2000 köbcentinél nagyobb hengerűrtartalmú autót vezető, „agresszív kismalac” típusú sofőrök okozzák a közlekedési balesetek 65–70%-át.

Újabb Szamos-hidat lehetne építeni azokból a tanulmányokból, amelyek azt próbálják kideríteni, miért is vadul meg a gépkocsivezetők zöme a volán mögött — a jelenség aggasztó méreteket öltött —; nem kell messzire menni, elég csak Szatmárnémetiben autózni fél órát egy átlagos munkanapon — s egyre kevesebben tartják be a közlekedés írott és íratlan szabályait is. Mivel a forgalmi dugók, a sürgető határidők és a néha nem túl empatikus sofőrtársak a mindennapi közlekedés velejárói, így meglehetősen könnyű kijönni a sodrunkból a volán mögött — elég hozzá egy elénk bevágó autó, egy nagy fékezés, és máris garantált a megemelkedett pulzusszám, dühvel bőségesen fűszerezve. Nem kell hirtelenharagúnak lenni ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben (ha már orrba verni nem tudjuk) átkiabáljunk, mutogassunk a másik sofőrnek, vagy más módon tudtára adjuk érzéseinket. A volán mögött még a legnyugodtabb emberből is előtörhet agresszív oldala, sőt, elő is tör, naponta több alkalommal, de persze léteznek azok a gépkocsivezetők (autómárka, köbcenti és életkor függvényében), akik minden pillanatban az „út császárainak” tekintik önmagukat — a többi közlekedőt pedig csak az ő akadályozásukra való, kiiktatandó tényezőnek. A Román Rendőrség többlépcsős, komplex felmérése tegnap napvilágot látott eredményeinek összesítése értelmében a legagresszívabb sofőrkategóriát a 18–25 év közötti, 2000 köbcentinél nagyobb hengerűrtartalmú járműveket vezető fiatalemberek alkotják, valósággal fegyvernek tekintve az autót — azok a fiatalok, akik éppen az önidentitásuk kialakításának a korai stádiumában vannak, és sokkal inkább szükségét érzik annak, hogy felvágjanak az autójukkal és a vezetési képességeikkel, mint mások. Ők azok, akik túlzottan magabiztosak, és alábecsülik a vakmerő vezetési stílussal járó kockázatokat, és sajnos ők okozzák a közlekedési balesetek zömét is. Nem mellesleg a megkérdezett gépkocsivezetők 71%-át érte már valamilyen (vagy épp sorozatos) agresszió a mindennapos közlekedésben, 47%-uknak beintettek vagy erőszakos cselekményre utaló, fenyegető mozdulatokat tettek, 40%-ukat pedig verbálisan szidalmazták, valamint fenyegették meg. A közlekedéspszichológusok véleménye szerint a személyiség, a magatartás és az egyéni értékek mind-mind hozzájárulnak az agresszív vezetési viselkedéshez — egyébként napjainkra az autóvezetés a legfontosabb „fogyasztási típusú viselkedési módok” egyike lett —, akárcsak a materializmus vagy az egyéni birtoklás, az ego (hiszen sokan önmaguk „meghosszabbításaként” tekintenek gépkocsijukra, amelyet ráadásul valamiféle területfoglaló eszköznek is éreznek). Nem mellékesen jóval több agresszió tapasztalható délelőtt (10–11 óra körül), valamint délután, utóbbi annak köszönhetően, hogy a napi munka után fáradtabbak az autóvezetők. A vezetési változók tekintetében is jelentős különbségek tapasztalhatók: akik már okoztak balesetet, azok jóval gyorsabban vezettek a szabad úton, többet szlalomoztak és többször előztek, a kiegyensúlyozottabb egyének esetében viszont a balesetmentes nők és férfiak jóval lassabban haladtak, ritkábban előztek — őket viszont gyakran megelőzték. Az elemzésekből kiderült, hogy az agresszív vezetőknek több balesetük van, és nagyobb valószínűséggel fogyasztanak alkoholt, valamint hosszabb a reakcióidejük, s messze nem diszkriminatív, de nem is meglepő, hogy főként a férfiak türelmetlenek és agresszívak a lassan (vagy általuk lassúnak vélt) vezetőkkel szemben, a nők pedig jóval dühösebbek a szabálytalan magatartás miatt.

Szabó Kinga Mária