Vízkereszt — korábban Szentkereszt —  epifánia (Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése vagy Urunk megjelenése) vagy háromkirályok az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus istenségének első „megnyilvánulásait”, epiphánéit kapcsolja egybe: a napkeleti bölcsek imádása (és korábban, a karácsony ünnepének kialakulása előtt Jézus születése); Jézus megkeresztelkedése a Jordánban; Jézus első csodája, a víz borrá változtatása a Kánai menyegzőn. A születés csodája vagy a kánai menyegzőé e tekintetben nem szorulnak külön magyarázatra. Jézus megkeresztelése viszont talán igen, mivel nem maga az esemény vagy Keresztelő Szent János szavai nyilvánítják ki Jézus istenségét a keresztény hit szerint, hanem a Szentlélek megjelenése és az égi hang, amely „ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” (Mt 3,11–17.)

Később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.

Háromkirályok vize

A január 6–án megszentelt vizet — amelyet háromkirályok vizének is neveztek — eleink a bölcsőtől a koporsóig felhasználták, és nagy szerepe volt az ember- és állatgyógyításban is. A víz tisztító erejébe vetett hit az alapja, hogy ezen a napon néhol ősibb formája is megmaradt a vízzel való mágikus eljárásoknak, például léket vágtak a befagyott folyókon és lelocsolták egymást az emberek, hogy egészségesek legyenek – „ne legyenek se himlősök, se rühesek”, sőt a jószágokat is levitték a folyóhoz ugyanilyen célból. Sok helyen a pap egy vagy több kisebb  fakeresztet dobott a folyóba, fiatal legények ugrottak utána s amelyik megtalálta, egész évben élvezhette ügyességének dicsőségét, ráadásul a kereszt megtalálásával azt is „biztosította”, hogy a folyó nem lép ki medréből abban az évben.

A vízkeresztkor szentelt vízzel még aznap beszentelték az állatokat, ittak és a kútba is öntöttek belőle, de sok helyen a ház földjét is meglocsolták a szenteltvízzel, hogy a gonosz szellem ne ártson, és Isten áldása legyen a házon, a gyerekeknek is adtak egy-egy kortyot, hogy egészségesek legyenek.
Az esztendő folyamán megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót és a háznál felravatalozott halottat is. Borogatták a fejfájóst, itatták vele a beteget, és hatékonynak tartották az ártó hatalmak, a rossz szellemek és a vihar elűzésére. 

Gáspár, Menyhért, Boldizsár 

A házszentelés alkalmával krétával rajzolták (és rajzolják) fel Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit, valamint az évszámot. Úgy vélték, ez a felirat megvédi a házat villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen. Egyébként a napkeleti királyok az utasok, úton járók, vendégfogadósok védőszentjei is. Termékenységvarázsló praktikák is kapcsolódhattak a házszenteléshez. Például a moldvai Pusztinán, „hogy a tyúkok tojjanak, akkor mikor vízkeresztkor járt a pap a keresztvel, mert nálunk szokott járni házszentelni, akkor ráültettük mindig a padra. A padon vót ilyen terítő, a terítő alá raktunk zabot, árpát, kukoricát, s a pap, ha ráült, akkor azt mondták, hogy sokat tojnak a tyúkok”

Szép jel és szép csillag, szép napunk támad

Az ünnephez tartozott a háromkirályok megjelenítése, a háromkirályjárás szokása. A házról házra járó fiúgyermekek, ritkábban leányok jellegzetes viseletdarabja volt a díszes süveg, fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag, s általában vízkeresztkor, vagy karácsonykor és újévtől vízkeresztig jártak. Történeti adatok a XVI. század óta szólnak a csillagénekről és a csillagozásról. A XVII–XVIII. századi betlehemes szövegekben még szerepel a háromkirály jelenet a pásztorjátékkal és a Heródes-jelenettel együtt, míg újkori népszokásainkban a háromkirály jelenet a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott.
Szatmár megyében a földrajzilag már Ugocsához tartozó Csedreg ma is eleven, híres  királyos betlehemes játékában és csillagozásában él ez a szokás.

Ha napfényes vízkereszt…

Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” (12 napos ünnep) zárónapja.  A 354 napos holdév és a napév között kereken 11 nap a különbség, s az évkezdéskor beiktatott pótnapok – a naptár más pontjain is találkozhatunk ilyenekkel – a különbséget voltak hivatottak eltüntetni Európa luniszoláris parasztnaptáraiban. A nép később e 12 nap („számos napok, csonka hét, regölő hét”) időjárásából jósolt az újév időjárására nézve. 
Egyes vidékeken úgy tartották, ha a pintyőke ezen a napon ivott a kerékvágásból, akkor lesz elég eső nyáron, a vajdaságiak pedig rendíthetetlenül hitték: ha Vízkeresztkor esik az eső, férges lesz a mák. Ha hideg van, rossz termés várható. Ha csorog az eresz, hosszú télre kell számítani. Ha fúj a szél, szerencsés lesz az év. Ha fagy, sokára tavaszodik, ha enyhe az idő, hamar jön a tavasz.
S hogy vélekedett minderről Arany János?

 Ha napfényes vízkereszt…

Ha napfényes Vízkereszt
Megcsordítja az ereszt,
Akkor évben jól ereszt
A kalász és a gerezd.
Öregektől tudom ezt,
Higyjük el, probatum est.

Szabó Kinga Mária