Szombat este a budapesti Nemzeti Színház előadásában láthattuk Tamási Áron Vitéz lélek című színművét. A szatmárnémeti Szakszervezetek Művelődési Házában bemutatott előadáson jelen volt Vidnyánszky Attila rendező, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója.
A Vitéz lélek az újrakezdés drámája — vallja a rendező. Főhőse, Balla Péter az első világháború utáni romokon akar új házat és hazát építeni. Mindehhez az erőt a hite adja (ennek jelképe a nyílt színen soha meg nem jelenő szamár) és persze a szerelem. Ennek a komoly játéknak az üzenete és egyben kérdése, hogy miként fogadja vissza az ősi rend a háború után hazatérőt. Tamásinak nem egy édes–bús népszínmű megírása volt a célja, hanem a magyar néplélek igazi drámáját próbálta megfogalmazni, színpadon láttatni. A darabban azt a párbeszédekben megragadható lehetőséget hozta játékba, mely az egy nyelvet beszélő közösségeket összetartja, ahogyan a múltban, úgy reményeink szerint a jövőben is.
A darab időszerűsége
Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója, az előadás rendezője lapunknak adott interjújában így vélekedett a darabról. „Keresve sem találhatnék a világirodalomban még egy olyan szerzőt és darabot, amely most jobban illene hozzánk, az újrainduló Nemzetihez, mint Tamási Áron és a Vitéz lélek. Leginkább a derű miatt, ahogyan ez a történet megszólal. Lehet, hogy az ő drámai életművében vannak a Vitéz léleknél erőteljesebb, a színpadi karakterformálás szempontjából érettebb, ha tetszik, drámaibb alkotások, de bizakodóbb aligha.”
A szatmári színpadon olyan népszerű színészek játszottak, mint Reviczky Gábor (Nikita szerepében), aki a tőle megszokott humorával ragadta meg a nézők figyelmét, de sokan ráismertek Mécs Károlyra (a darabban Ambrus) is. Megérdemelte a tapsot a két főszereplő, a Balla Pétert alakító Trill Zsolt és a Borókát alakító Martinovics Dorina is. Tenki Réka jól szórakoztatta a nézőket Rozália szerepében, aki jól bele tudta élni magát a vénlány szerepbe. A budapesti színészek bizonyára közelről ismerik a székely szokásokat, a székely virtust és a rájuk jellemző hirtelenséget. Még a székely akcentust is igyekeztek hűen visszaadni, bár távol áll tőlük ez a beszédstílus.
A főhősre rendkívül nehéz feladat vár, s bár az általa képviselt eszmék miatt néha szánalmassá válik, vallja és hirdeti, hogy amit gépekkel leromboltak, házat, falut, életet, azt a lélek háborújával fel lehet építeni. Az alázat, a hit és az akarat fegyvereinek segítségével kezd neki a nagy munkának, megindítja a lélek háborúját, és ezt a csodálatos eszményi forradalmat egyedül, kizárólag lelki erejére támaszkodva kezdi el, és a rendíthetetlen hite erőt ad, hogy célba érjen: felépül a háza és megtalálja a keresett boldogságot.
Elek György