Sok fejfájást okozott és aggodalommal töltötte el az epertermelőket az újfajta mezőgazdasági termelői engedélyek bevezetése, ugyanis attól féltek: egész éves munkájuk könnyen romlandó gyümölcsét nem adhatják el a viszonteladóknak nagy tételben, mint eddig.

A fóliasátrakban már javában szüretelik, kint a földeken is feltekerték már a fátyolfóliákat az epersorokról, kapálják a töveket — míg a koránérő fajtáknál már kezdenek pirosodni a szemek, a hagyományos fajták esetében még zöldek, de már így így látható: szép termés ígérkezik, s ha csak egy jégeső el nem veri másfél–két héten belül eperdömping lesz. De hiába ígérkezik szépnek a termés, pár nappal ezelőtt még aggodalommal gondoltak a leszedett gyümölcs értékesítésére az eprészek, mert nem tudták biztosan, hogyan fogják eladni. „Nagyon kétségbe vagyok esve — mondta az egyik termelő. — Itt nem két lejről van szó, sok ember tavalyi tartalékait fektette bele a termelésbe és idei megélhetésük is az epertől függ. Mit csináljak, mit csináljunk, ha nem adhatjuk el a viszonteladóknak nagy tételben itt az eperföld szélén, úgy, mint eddig? Hiszen az eper a legkönnyebben romlandó gyümölcs, 2–3 tonnát nem lehet napokig tartogatni, bevinni a piacra, ami nem megy el, hazahozni, majd másnap ismét elvinni. Nem elég az időjárástól félni, most már azért is görcsöljön az ember, hogy egész éves kemény munkájának gyümölcsével, a megélhetésével mi lesz?”

Szerencsére aggodalmuk fölösleges volt, s mint annyi más esetben, a kommunikáció hiányából adódott, mert az eprészek úgy gondolták az új termelői tanúsítvány (atestat de producător) és az árusítási/forgalmazói engedély (carnet de comercializare) nem jogosítja fel őket arra, hogy viszonteladóknak is eladhassák a termést — pedig erről szó sincs! A két okmány közül előbbi az illető gazdálkodói státusát bizonyítja, utóbbi dokumentum pedig a tanúsítvánnyal rendelkező személynek vagy elsőfokú rokonainak szükséges, akik a saját gazdaságukban megtermelt termékeiket a kis- és nagykereskedelemben forgalmazni kívánják. A nagykereskedelmi árusításhoz szükséges még a beszerzési jegyzék (borderou de achiziţie) vagy számlatömb (factură), melyek szintén a helyi polgármesteri hivataloknál szerezhetők be. Amire viszont figyelni kell — bár a szabályozás eddig is életben volt, csak talán nem ellenőrizték annyira szigorúan —, a törvény értelmében az őstermelőktől felvásárolt termények nagybani szállításához a vásárlót megillető, megfelelően kitöltött kísérőlap kötelező, ellenkező esetben 200 lejtől 1000 lejig terjedő bírságokra számíthatnak a terményt forgalmazó magánszemélyek, míg a jogi személyiséggel rendelkező forgalmazók 6000 és 10 000 lej közötti büntetésekkel és az áru elkobzásával számolhatnak. A saját terméküket szállító mezőgazdasági kistermelők ugyancsak ki kell töltsék a forgalmazói lapot, amelyen a piacra szállított árumennyiség szerepel, ellenkező esetben 3000 és 4000 lej közötti bírságokat róhatnak ki a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Pénzügyi Minisztérium, a helyi rendőrség, illetve a polgármesteri hivatalok által megbízott szervek ellenőrei.

Szabó Kinga Mária