„A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt, több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék” — írta

Eötvös József.

A fogyasztói társadalom sok pozitívummal jár, de sokkal több negatívummal. Azt, hogy a sok világnap mellett szükség van gyermeknapra is, magyarázhatjuk pozitívumként, de ugyanúgy vannak negatívumai is. A fogyasztói társadalom úrrá lett a gyerekeken, és ez rendkívül negatívan befolyásolja a lelki fejlődésüket. A gyermeknap is csupán az anyagiakra épül: ajándékozás, költekezés stb. Az idősebbek elégedetten mondják: a mi gyermekkorunkban a szülők nem engedhették meg maguknak, hogy ilyen nagy arányban költekezzenek, az akkori gyerekek minden csekélységnek tudtak örülni. A legszebb öröm a családi tűzhely volt, amit az együttlét melegített. Pszichológusok mondják, hogy a játékkal és egyéb tárgyakkal elárasztás egyáltalán nem kedvez a gyerekek lelki fejlődésének, az azonnali kielégülés hátráltatja a személyiségfejlődést. A gyerekekre ma már a játék iránti érdektelenség is jellemző. Hiányzik belőlük a kíváncsiság és a problémamegoldásra való törekvés. Az anyagiakra való koncentrálás nem elhanyagolható, de nem lenne szabad felboruljon az egyensúly az anyagi és az érzelmi világ között. Jól ismert megállapítás, hogy az érzelmi élet kialakulása a szülőkön múlik. Az érzelmi szabályozás a tükrözéssel alakul ki: a gyerek azt csinálja, amit a szülő. Minden szülőnek tudnia kellene, hogy az értelmi fejlődéshez szükség van a mozgásra, az érzelmi fejlődéshez pedig a szülői mintára. És ami mindkettőt meghatározza: a szülő-szülő, szülő-gyerek párbeszéd. A világ rohan. A világban rohannak az emberek. Ebben a nagy rohanásban valahogy háttérbe szorul, lemarad a gyerek. Sokan azzal védekeznek, azzal magyarázzák hibáikat, hogy mások a mai gyerekek, mint az eddigiek voltak. Nem a gyerekek mások, hanem a világ. Az a világ, amit a felnőttek teremtenek meg számukra. A felnőttek minden hibája, minden bűne a gyerekeken csapódik le, és amikor mindezek visszatükröződnek, akkor a felnőttek tanácstalanul állnak.

Miért kell gyermeknap? Azért, hogy elgondolkozzunk, a családi környezet nevelőmunkáját milyen mértékben vette át az intézményi nevelőmunka. Mert ott változott meg a gyereksors — onnantól kezdve hiányzik az első hét év —, amikor megjelent az intézményesített nevelés. Van azonban egy dolog, ami nem változik: a gyerekek szeretik a jót és hisznek az igazságban.