Az emberi viselkedés hajtóerőiről, a célirányos viselkedés motivációs tényezőiről, a belső és külső motivációkról, a mai és a régebbi generációk viselkedési tényezői közötti különbségekről beszélgettek szakemberek és meghívottak az SZFÚ szerkesztőségében.

A beszélgetésen részt vett: Fülöp Andrea tanítónő, Máthé Gabriella tanítónő, Máthé Róbert lelkipásztor, terapeuta, Juhász Zita közgazdász, Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere, dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató, iskolai tanácsadó, Ary Dalma orvostanhallgató és Reszler Brigitta pszichológus. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Reszler Brigitta vitaindítóját kissé elméleti síkra terelte, bízva abban, hogy a hozzászólások majd gyakorlatiasabbak lesznek. Elmondta, hogy minden élőlényt valamilyen cél elérése ösztönöz cselekvésre, az állatokat és az embereket egyaránt. Különbségek az elérni kívánt célokban, illetve azok megvalósításában vannak, hiszen nem vagyunk egyformák, nem egy irányból jöttünk, és nem ugyanoda tartunk. Vannak dolgok, amiket lelkesen, saját örömünkre teszünk, másokat pedig csak kötelességből, elvárásból. Mégis vannak olyan motivációs tényezők, amelyek közösek. Ez a motiváció egy erő, amely a szervezetre hat, amely a szervezet különböző viselkedésformáit elindítja, fenntartja és irányítja. Léteznek belső (intrinzik) és külső (extrinzik) motivációk. Belső motivációk esetében maga a tevékenység és/vagy annak eredménye a vonzó az egyén számára, míg külső motiváció esetében külső nyomás készteti cselekvésre az egyéneket. Belső céljaink közé soroljuk személyes fejlődésünket, a másokkal való boldog, pozitív kapcsolat kialakítását, valamint a biztonság érzésének, megtapasztalásának igényét. Ez a belső motiváció készteti az egészségügyben dolgozókat, azokat az embereket, akik önkéntes munkát végeznek, akik tanulás céljából vesznek részt tanfolyamokon, és nem azért, mert szükséges nekik (például a tanügyben nem a pontok miatt, hanem a személyes fejlődés céljából), tehát mindenkit, aki a saját maga örömére tesz dolgokat. A külső célok között szerepel a gazdagság, a presztízs, a kinézet, vagyis a külalak. Napjainkban az anyagiasság, illetve az anyagi javak gyarapítása nagyon mérvadó lett, olyannyira, hogy emberi kapcsolatokat tesz tönkre, és egészségi ártalmakat, megbetegedéseket okoz. Nem a pénz vezet mindehhez, hanem a stressz, a hajtás, amely szinte minden esetben velejárója az anyagi javak gyarapításának, hiszen meg kell értük dolgozni. Egy másik külső cél, amely sok esetben romboló lehet, kinézetünkkel kapcsolatos. Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen a „külsőségek évszázadában” terjedt el az MLM-rendszerben, piperecikkekkel otthonról történő foglakozás. Mindezek után elmondható, hogy a legoptimálisabb az lenne, ha az ember mozgatórugói a belső célok lennének. A motivált viselkedés mindig célirányos viselkedés, hiszen egy adott cél irányába cselekszünk. Több motivációs elmélet léteik, melyek arra hivatottak, hogy megválaszolják azt a lényeges kérdést, hogy mit miért csinálunk. Reszler Brigitta nem vette sorra az összes elméleti részt, ehelyett inkább egy lényeges és alapelméletre helyezte a hangsúlyt, a Maslow motivációs piramis elméletére. Eszerint az embereket különböző szükségleteik kielégítése vezérli. A kielégítetlen szükségletek belső feszültségeket okoznak. Ezek olyan hajtóerők, amelyek folyamatosan mozgatják az egyént, a szükségletek kielégítése következtében pedig csökkennek a belső feszültségek. Az elméletalkotó öt szükségletszintet különböztet meg: fiziológiai, biztonsági, szociális igények, megbecsültség és az önmegvalósítás. Ezek egymásra épülnek, hierarchiát alkotnak. Ahhoz, hogy egy magasabb szintre el tudjunk jutni, ki kell elégítenünk az alacsonyabb szinteket.

A hierarchia alján a fiziológiai szükségletek vannak, ide tartozik az éhség, szomjúság, alvás. Ezek alapvető feltételei fennmaradásunknak, hiszen ennünk és innunk kell. Ezeket követik a biztonsági szükségletek: az, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy rend legyen az életünkben. Életünkben a kiszámíthatóság és az állandóság is biztonságérzetet ad. A harmadik szint a szociális igény, azaz egy közösséghez való tartozás igénye. Ezalatt azt értjük, hogy szükségünk van arra, hogy szeressenek és elfogadjanak. Ezt követi a megbecsülés, vagyis az elismerés iránti szükséglet. Ide sorolandó a státusz, hatalom, siker, önbizalom, presztízs, bizalom, tisztelet, kompetencia. Ezen szükségletek kielégítése által énképünk pozitív irányba fejlődik, hiszen pozitív visszacsatolásokat kapunk, amelyek befolyásolják önbizalmunkat.

A piramis legfelső szintjén az önmegvalósítási szükséglet áll, az a vágy, hogy azzá váljunk, aki lenni szeretnénk, amire képesnek érezzük magunkat.

A különböző korosztályoknak, generációknak különböző hajtóerőik vannak. Bár hallhattuk, hogy vannak általános motivációs hajtóerők, de korosztályra bontva kell megvizsgálni ezt a témát. Csecsemőkorban, az explorációs szakaszban, azaz amikor a gyermek felfedezésre indul, amikor megismerkedik környezetével, illetve kíváncsiságát elégíti ki, mindenképpen a belső motivációs erők vannak túlsúlyban. Később megjelennek a külső motivációs erők, gondoljunk csak arra, amikor különböző játékok, csokoládé, cukorka, telefon stb. érdekében cselekszik. Ennek vannak hátrányai is, hiszen a külső célok általi motiváció az önszabályozás kontrolljának a hiányát eredményezheti. Jó lenne, ha amiatt akarna egy gyermek tanulni, mert érdekli valami, és nem azért, hogy másnak megfeleljen, vagy hogy valamilyen jutalmat kapjon érte — mint például egy telefont, egy ruhaneműt stb., magyarázta a pszichológus, ezzel a példával érzékeltetve azt, hogy sokszor nem jól mérik fel az emberek a kapott jutalom értékét. Léteznek azonban olyan esetek, amikor a külső motivációk felhasználása segítségével indul be egy viselkedés — például sérült gyermekek fejlesztése esetében, ahol a szakemberek a jutalmazást használják mint külső motivációs erőt. Például egy helyes viselkedés esetében megjutalmazzák a számára kedves játékkal, de ilyen esetben a büntetést is lehet használni, úgy, hogy nem kapja meg az adott játékot, ha nem viselkedik a kért módon. A serdülőknél már külső és belső motivációs érők is megjelennek, és a külső motivációs érők vannak túlsúlyban. Ilyenkor a kortársaknak való megfelelés vágya fontos számukra. Ezt a periódust a rövid távú célok jellemzik. Felnőttkorra már kialakulnak hosszú távú célok, legtöbbször a családdal kapcsolatosak. Ha már gyermekünk van, akkor a gyermek jóléte körül forog az ember élete. Később elérkezik az az időszak, amikor a karrier mint önmegvalósítás jelenik meg, bár a mai világban mindez már jóval hamarabb megjelenik. Van, akinek a gyermeke születése jelenti az önmegvalósítást, hiszen ez volt a legfőbb célja. Mindenképpen az ember legfőbb célja, viselkedésének mozgatórúgója az önmegvalósítás. Létezik tanult viselkedés is, ezt a körülöttünk levő emberektől látjuk és sajátítjuk el. A család, kortársak, kollégák viselkedését beépíthetjük mindennapi életünkbe. A média, a társadalom üzenetei is nagyban hatnak viselkedésünkre. Reszler Brigitta megfogalmazásában a viselkedésünk mozgatórugói a szükségletek kielégítése, külső és belső motivációk, a jutalmazás és a büntetés, valamint a tanulás.

Juhász Zita hozzászólásában elmondta, hogy közel áll hozzá ez a téma, ugyanis ő az államvizsga-dolgozatát a munkahelyi motivációs rendszerekből, a generációs viselkedésváltozások sajátosságaiból írta. A munkahelyi motiváció, illetve a Z-generáció munkavégzési szokásai, azaz a viselkedése nagy átalakuláson megy keresztül a jelenben. Jelentős különbségek vannak generációk és generációk között, de kiéleződött a Z-generáció és az X-, Y-generáció közötti különbözőség, főleg a munkahelyi környezetben. Juhász Zita szatmárnémeti és kolozsvári vállalatvezetőkkel folytatott interjúk alapján végzett kutatást, abból a szempontból megközelítve a témát, hogy a motivációs rendszerek hogyan épülnek fel, milyen tényezők azok, melyek motiválják az alkalmazottakat. A kolozsvári vállalati szféra főleg fiatalok igényeihez igazodik, a szatmárnémetiek inkább X- és Y-generációs alkalmazottak munkáltatását tudják előtérbe helyezni. A fiataloknak nagy igényük van a kreatív munkavégzésre, a távmunkavégzés lehetőségére, és ugyanúgy igénylik a döntéshozatalban való felhatalmazást, az önállóságot, az idősebbek viszont nehezen tudják átalakítani szokásaikat a megváltozott körülmények tükrében. A világ és a vállalati szféra változásai olyan szinten tudják befolyásolni a viselkedést, hogy a fiatalok nagyon gyorsan és könnyedén váltanak munkahelyet, ha valami nem illeszkedik hozzájuk, és máshol jobb lehetőségeket kapnak, ha olyan kihívások érik őket, amiket nem lehet gyorsan megoldani. A gyors kommunikációt keresik, hogy ne legyenek magas hierarchiai szintek, és a felettesükkel egy közvetlen viszonyt szeretnének kialakítani. A másik dolog, ami egyre inkább felértékelődött a viselkedés, valamint a munkahelyválasztás szempontjából, az az, hogy nő a társadalmi felelősségvállalásnak, a CSR-nak az értéke. Egyre több kutatás mutat rá arra, hogy a Z-generáció tagjai, akik most lépnek a munkaerőpiacra, nagyban az alapján is választanak munkahelyet, hogy milyen társadalmi szerepvállalása van az adott entitásnak, mennyire tudnak beépülni a közéletbe, mennyire állnak ki társadalmi ügyek mellett. Régebben a stabilitásra való törekvés volt a meghatározó, a biztonságérzetnek a megléte, ezt a fizetésemeléssel lehetett motiválni. A mai fiataloknál nem csak az anyagiak azok, amik meghatározók a motiváltság szempontjából, hanem a nyereményjátékok, utazások felkínálása a vállalat részéről, az önálló döntés lehetősége, a kreatív munkavégzés biztosítása. Nagyon sok új tendencia jelenik meg a munkaerőpiacon, a viselkedésváltozás a következő években nagy kihívások elé állítja majd a munkáltatókat Szatmárnémetiben is, és egy erős stratégiai irányokon alapuló változásmenedzsmentre lesz szükségük a szervezeteknek.