Hajnalhasadtával búcsúztak a Borókagyökér szüreti bálján mulatozók a Szejke–tanyától s azon belül a még messze nem kész Lépésháztól, melynek ez a bál volt az elő–házavatója is.

Pénteken már kora délutántól nagy volt a sürgés–forgás a tanyán, töltötték a káposztát, hatalmas üstben rotyogott a gulyásleves, illatos fürtökből kötözték a malomkeréknyi szőlőkoszorút, a Lépésházban terítették–díszítették az asztalokat s az egyik sarokban kiállították az egyesület kézművesei által felajánlott, szebbnél–szebb tombolanyereményeket: különféle ékszereket, bőrből készült tárgyakat, kovácsolt vas–gyertyatartókat és az elmaradhatatlan szőlőkosarat.

A csapatokban érkező bálozók biztosak voltak benne, hogy különleges mulatság és éjszaka vár rájuk, hiszen közülük már sokan részt vettek valamilyen Boróka–eseményen, aki pedig most először lépett a Szejke–tanyára, az kicsit izgatott–izgalommal várta: lesz–e olyan „jó”, mint ahogy az egyesület tevékenységét dicsérő vélemények mondják. A vidám alaphangulatot még inkább megalapozta a fogadópálinka és Veres Ádám csoda–gulyása (és később a töltött káposztája is), majd a Röpike Néptánccsoport felcsíki–tánccsokra. A meglepetéseknek azonban ezzel még nem volt vége: a házigazdák gyertyákat osztottak a több mint 150 fős vendégseregnek s a lángocskák meghitt hangulatú fényénél két jól ismert és szeretett színművész, a két jó barát lépett elő: Nagy Csongor és Péter Attila Zsolt (Pedró), aki a Csík Zenekar örökzöldjét, a Most múlik pontosan–t, az Ismerős Arcok egyik talán legszebb dalát, a Nélküled–et, majd a „házigazda feleségének kedvenc dalát”, Presser Gábor szerzeményét, a Te majd kézen fogsz és haza vezetsz–et énekelték el – melybe egy kis vokálozás erejéig a házigazda felesége is betársult.

Az andalító dallamokat pergő ritmus váltotta, hiszen a Röpikék jobbágytelki táncokat mutattak be s hogy a példa ragadós, azt mi sem igazolta jobba, mint hogy a tánctér szélén, az asztalok mellett többen is táncra perdültek a zenére. A hangulat egyre emelkedett és vidámodott, a kicsik és nagyok is remekül szórakoztak – előbbiek fáradhatatlanul szaladgálva s fedezve fel a tanya udvarának „érdekességeit a sötétben”, a tánc mellé betársult az énekszó is, majd a tombolanyertesek boldog nevetése s már javában szombatba hajlott az idő, mikor az első vendégek szedelőzködni kezdtek.

 Szabó Kinga Mária