Az Országos Statisztikai Intézet adatai szerint, melyeket a hotnews.ro hírportál ismertetett, Bragadiruban a lakosság számának növekedése meghaladja a 240 százalékot az elmúlt két évtizedben, míg a Suceava megyei Solca városkában megfeleződött a népesség.

A 320 város közül 244-ben csökkent a népesség száma 2000 és 2020 között, 10 városban 1 százalék alatti volt a népesség gyarapodása, 66 esetben viszont következetesebb növekedésnek lehettünk tanúi.

Szatmár megyében két évtized alatt Erdőd városának lakossága 19,38 százalékkal nőtt, de szintén pozitív a mérleg Sárközújlakon is, ahol 3,86 százalékos a gyarapodás — és itt a végére is értünk a pozitív Szatmár megyei mérlegnek. Avasfelsőfaluban 1,3 százalékkal esett vissza a népesség, Tasnádon 10,45 százalékos a fogyás mértéke, Szatmárnémetiben 11,21 százalékkal laktak kevesebben 2020 végén, mint 2000-ben, ugyanakkor a legnagyobb visszaesést Nagykárolyban regisztrálták, 11,92 százalékosat.

Szatmárnémeti egyébként 2000-ben még a húsz legnépesebb város között a tizenkilencedik helyet foglalta el a maga 133 820 fős lakosságával, a tavalyi esztendő végére azonban már jócskán lejjebb csúszott az „élmezőnyből”.

Természetesen húsz esztendővel ezelőtt is a főváros volt a legnépesebb, 2 154 404 fővel, a második helyen Konstanca állt 339 398 lakossal, majd Temesvár (335 549), Iaşi (331 334) és Kolozsvár (319 333) következett. Az élboly 2020 végére kissé módosult: a főváros megőrizte vezető helyét, a népessége 2 151 665 fő volt a hivatalos adatok szerint, a második legnépesebb Iaşi volt 387 103 fővel, a képzeletbeli dobogó harmadik fokán Kolozsvárt találjuk 327 272 fővel, majd Temesvár (325 363), Konstanca (311 374) és Galaţi (306 424) következik a sorban.

Hogyan jutottunk ide?

Földrajzi szempontból több magyarázat is lehet. Bár a Bukarest–Ilfov fejlesztési régió az egyik legfejlettebb az országban, viszont a legkevesebb természeti erőforrással rendelkezik, Románia déli és délkeleti területei hajlamosak a klímaváltozásra az átlagos éves csapadékmennyiség csökkenése és a hőmérséklet emelkedése szempontjából, az északi, északkeleti és délkeleti régióiban a szennyvízelvezetési infrastruktúra kevésbé fejlett, az ismétlődő árvizek kockázatának leginkább kitett megyék Brăila, Galaţi és Călăraşi, de a főbb folyók — Duna, Szeret, Prut, Maros, Ialomiţa, Szamos — mentén a legtöbb helység sérülékeny. A talajminőség, különösen a mezőgazdaság szempontjából, nagyon ki van téve a klímaváltozás viszontagságainak, főleg Maros, Giurgiu, Teleorman, Olt, Dâmboviţa, Argeş, Vâlcea és Gorj megyékben.

A legtöbb város a kisvárosok osztályába tartozik, népessége 5000 és 20 000 között van, és csak nyolc városnak van több mint 200 000 lakosa, ebből hivatalosan a fővárosnak, Bukarestnek mintegy 2 millió lakosa. A városi hálózat kis és közepes városokból áll — az összes város körülbelül 90 százaléka. Az új városok túlnyomó többsége esetében a vidéki községből a városba történő átmenet a létesítmények és szolgáltatások infrastruktúrájának modernizálása és fejlesztése nélkül történt meg.

1945 és 1989 között a városi területeken túlnyomórészt a lakhatásba történő állami beruházások 1990 után nagyon meggyengültek. A lakások jelentős része meghaladta élettartamát, vagy közel áll ehhez a pillanathoz.

A közösségi szolgáltatások — egészségügyi, oktatási és szociális — szorosan kapcsolódnak a közösség gazdasági fejlettségéhez. Mindhárom területen a szolgáltatások terén fejletlen terület Munténia és Olténia, Moldvában viszont valamivel jobb a helyzet a szociális segítségnyújtás és az oktatás területén, egyes mutatókban pedig felül is múlja a gazdaságilag fejlettebb régiókat. A közösségi szolgáltatásokat tekintve Bukarest messze a legfejlettebb terület Romániában. A közösségi szolgáltatások szempontjából a legszegényebb terület az ország déli részén, a román alföldön található, és a szegénység forrása, hogy Bukarest munkaerőként vonzotta ezekről a területekről az emberi tőkét anélkül, hogy hozzájárult volna a vidéki szolgáltatási infrastruktúra fejlesztéséhez.

A Kárpátokon kívüli régiók a legkevésbé fejlettek, a legszegényebb megyék Botoşani, Iaşi, Suceava, Bákó, Vaslui, Vrancea, Buzău, Ialomiţa, Călăraşi, Giurgiu, Teleorman, Olt és Mehedinţi. A fejlődés hiánya a kulturális termékek és szolgáltatások tekintetében is megnyilvánul. A közepesen alacsony fejlettségű megyék többnyire Moldva nyugati részén helyezkednek el, a Suceavával kezdődő és folyamatosan Vrancea felé tartó sávban, a déli régiókban Buzău, Dâmboviţa és Vâlcea révén terjeszkednek, míg a társadalmi fejlődés maximuma Szebenben, Brassóban, Kolozsváron, Temesben és Bukarestben van regisztrálva.

Fotó: www.icnl.org