Virágvasárnapon Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezve elkezdődik a húsvétot megelőző nagyhét. Urunk szenvedésének vasárnapján, a bevonuláskor megszentelt barkaágakat tartva a hívek előtt megelevenedik Jézus dicsősége, valamint a passióban az Úr szenvedésének és kereszthalálának átelmélkedésével már körvonalazódnak a húsvéti események.
Az ünnepi szentmise elején Schönberger Jenő püspök megszentelte a székesegyház bejáratához kikészített barkaágakat, majd a jeruzsálemi bevonulást elbeszélő evangéliumi szakasz után emlékeztette a jelenlévőket, hogy régen, a hagyomány szerint őseink a kereszt mögé tették a megszentelt barkaágakat, emlékezve Isten hatalmas szeretetére. Amint mondta: „Isten szeretete erős, megbízható. Isten szeretete mindent elvisel. Elviseli, hogy a Fiát először éljenezik, majd keresztre feszítik. Elviseli, hogy a tanítványok a néppel együtt ujjonganak a Jeruzsálembe vezető úton, majd elhagyják, megtagadják, már nem is ismerik őt. Isten szeretete erős.”
A jeruzsálemi bevonulást követően néhány nap múlva elkezdődött Krisztus kínszenvedése. A liturgiában a bevonulási körmenet és a székesegyház énekkara által énekelt passió emlékeztetheti a ma élő embert, hogy miközben sokszor örvendezve köszöntik Jézust, valójában hányszor árulják el őt, és viszik bűneikkel a keresztre. De a főpásztor kiemelte, hogy Jézus a kereszten haldokolva „az élet szavát adja” nem csak gyilkosainak, hanem mindenkinek: „Atyám, bocsáss meg nekik!” (vö. Lk 23, 34) — ugyanúgy ez a zöld ág is emlékeztethet arra is, hogy a keresztények számára is mindig van megbocsátás az Atyánál. SZFÚ